Azt hiszem, nincs olyan ember, aki ne hallotta volna Rejtő Jenő nevét, vagy ne találkozott volna P. Howard regényekkel. Izgalmas kalandokban és fordulatokban bővelkedő, hihetetlenül vicces könyvei mindig és minden korosztálynak pompás olvasmányok. Korábban a WMN oldalon írtam már A szőke ciklonról, de azt gondolom, ezen a blogon is méltó helye van. Rejtő könyvei könnyedek, szórakoztatóak és a nevetésfaktor gyakorlatilag az egekbe kúszik tőlük. Tökéletes kikapcsolódást ígérnek bármikor, személy szerint én a strandon faltam őket kamaszkoromban két falat hideg dinnye majszolása között...
Elárulok egy titkot, de kérlek ez szigorúan maradjon köztünk, jó?! Gyerekkoromban rettegtem féltem Paprika Jancsitól. Még most is emlékszem a bábokra, amelyekkel "ijesztgettek" minket a színházi előadásokon, mert annyira borzasztóan félelmetes fejük volt a figuráknak, hogy napokig sírtam, ha rájuk gondoltam. Nesze neked könnyed kis kikapcsolódás, mi? Aztán néhány éve kezembe akadtak a Kolibri Klasszikusok sorozatban megjelenő Otfried Preußler mesekönyvek, és magam is meglepődtem, milyen jól szórakozom Paprika Jancsi és Vitéz László történetein. Ráadásul az illusztrációk is helyesek voltak, és egyáltalán nem emlékeztettek az emlékeimben élő horrorbabákra. Néhány hete megint megjelent egy újabb mese a sorozatban, Torzonborz és a holdrakéta címmel. Mit is mondhatnék, ezzel a kötettel aztán végképp sikerült feldolgozni a gyerekkori traumámat.