Először Hintafa oldalán figyeltem fel Pim és Pom - A nagy kaland című mesekönyvre, majd múlthéten egy random könyvtározás alkalmával szemtől szembe is találkoztam vele. Kétségtelen, hogy a színes borító magához csalogatja a kis olvasókat, és úgy látszik nekem is sikerült bedőlnöm neki.
Rögtön látni, hogy két cica a főszereplő, én pedig nagyon szeretnék egy aranyos kis puha cicust. Még a könyvtárban elolvastam, mert nem túl hosszú könyvecske, végül mégis úgy döntöttem, kikölcsönzöm...

Mint már írtam, két macsekról szól a történet: az egyik fekete, a másik fehér. Nagyon jó barátok, és mindketten a Kedves Hölgynél laknak. A Kedves Hölgy nagyon szereti a házi kedvenceit, ezért nemcsak simogatással és puha fekvőhellyel kényezteti őket, hanem szardíniával és egyéb finom falatokkal is. Igazi cicamennyország! Egészen addig, míg a Hölgy unokahúgai meg nem jelennek és el nem viszik a szőrös kedvenceket piknikezni. Saci és Timi, a két kislány, akaratos és kissé erőszakos, a kelleténél jobban ragaszkodnak a cicákhoz. Túlzottan babusgatják, szorongatják őket, és ha menekülni próbálnak, a farkuknál fogva rántják vissza a két kedvencet.
Pim és Pom nem nagyon élvezik ezt a helyzetet, végül mégis sikerül meglógniuk a két copfos kislány elől. Csak miután a veszély elhárul, tudatosodik bennük, hogy egyedül maradtak az erdőben, és hamarosan besötétedik. Találniuk kell egy helyet, ahol éjszakára lehajthatják a fejüket, és enni sem ártana valamit.
Kalandjuk során egy cirkuszi karavánnal is utaznak, és azt is megtudják, milyen élete van a kóbor macskáknak. Persze a gazdi hiányát nehéz bármivel is pótolni. Vajon sikerül visszatalálniuk a Kedves Hölgyhöz?
És a barátságuk kiállja a próbatételeket?

Pim és Pom hazájukban, Hollandiában a mai napig töretlen népszerűségnek örvendenek. A két cica az ötvenes-hatvanas években robbant be a köztudatba, amikor a Het Parool napilap hasábjain követhették az olvasók a kalandjaikat. Később önálló tévésorozatban is láthatták a rajongók, szerencsére a kisebbek már könyv formájában is találkozhatnak velük.
A Pim és Pom - A nagy kaland című film nyomán a szöveget Fiona van Heemstra és Tingue Dongelmans írta, az rajzokat Mies Bouhuys és Fiep Westendorp készítette. Ez utóbbi név a Szutyoksári, vagy a Titi könyvekből ismerős lehet, a hozzájuk készült illusztrációk hozzá köthetőek.

Bár a könyv 64 oldalas, egyáltalán nem tűnik annyinak. A kevés szöveg mellett a mozgalmas, egész lapokat kitöltő illusztrációk, jól lekötik a kicsik figyelmét. A színhasználat egyszerű, főként az alapszínek használata jellemzi (kék, piros, sárga), de ezek a feketével, a fehérrel és egy kevés narancsos beütéssel remekül működnek a lapokon.
A karakterek egyszerűek, az arcokról és az állatok pofijáról mégis könnyen le lehet olvasni az érzelmeiket.
A két macsek nem csak színben különbözik egymástól, hanem természetben is. A fehér, cirmos cica Pim, aki kalandvágyóbb, míg a fekete, Pom, aki remekül érzi magát otthon és elégedett a kényelmes macskaélettel. Ez a különbözőség a közös utazás alatt kiélesedik, de a gyerekeknek jó kis tanulságul szolgálhat, hogy más-más személyiségek is képesek együttműködni és barátokká válni.

A könyv 2015-ben, a Pagony Kiadó gondozásában és Varga Orsolya fordításában jelent meg. A kiadó oldalára kattintva nemcsak megrendelheted, de bele is olvashatsz a történetbe. A mese 3-6 éves gyerekek számára ajánlott.

Kedvenc idézet:

- Sz-sz-szerinted az új cicák is szardíniát kapnak? – Pim hangja reszket.
- És a mi tálacskáinkból ehetnek? – Pom nagyot nyel. Gondolni sem akar erre.
– És a m-m-mi kosarunkban alhatnak? – egy könnycsepp gördül le Pim orrán. Pom a fejét rázza.
– Nem, dehogy alhatnak. Hiszen az a mi kosarunk!
Pim szívszaggató zokogásban tör ki.
– A Kedves Hölgyhöz akarok menniiiii!
A hosszú gyaloglás közben megéheznek.
– Nézd, találtam egy fincsi halat! – kiált fel Pim.
– Pfúj! Ne egyél a szemetesből. Nem vagyunk kóbor macskák! – méltatlankodik Pom.
– Mi a bajod velünk? – a lámpaoszlop tövében Johnny áll, egy igazi kóbor macska. – A kóbor macskák élete nagyon is izgalmas. És mindent megosztunk egymással – kapja ki Pim mancsából a halcsontot.

Másnap mindannyian együtt reggeliznek a piacon.
- Nézd, micsoda finomságok! - kurjant fel Pim.
Pom meglepetten kapja fel a fejét.
- Csak úgy el szabad vinni a halakat?
- Ez lopás! - mondja Pom szemrehányón, amikor Pim elemel egy halat az egyik bódéból.
- Ó, dehogy, csupán veszünk a közösből - magyarázza Johnny. - Van elég!
- Ebben mi nem veszünk részt - háborodik föl Pom. - Gyere, Pim, menjünk!
Pim azonban egyáltalán nem akar elmenni.
- Hiszen mi is kóbor macskák lettünk!
- Igen, de mi becsületes kóbor macskák vagyunk, akik ismerik a jó modort - vág vissza Pom.

Tonhalsaláta pirítóssal

Főszereplőink cicák, a cicák pedig nagyon pedig a halat. Ezért úgy gondoltam, egy egyszerű tonhalsaláta remekül  passzol a könyv mellé. A pirítósokat háromszögekre vágtam, de ha a kisebbek nem igazán eszegetik, próbálkozz cica alakú pirítósokkal. (Oké, ez már nehezített verzió, azért egy próbát megér, nem?)Hozzávalók: 

• 1 doboz tonhal konzerv (olajos)
• 1 jégsaláta fele
• 2 paradicsom
• 1 kis fej hagyma
• 1 marék fekete olívabogyó

Az öntethez:

• negyed citrom leve
• 3 evőkanál olívaolaj
• 1 evőkanál balzsamecet
• 3 evőkanál olaj a tonhalkonzervből
• só, bors

• + kenyérszeletek a pirítóshoz

A jégsalátát egy nagyobb tálba tépkedem. A paradicsomokat felkockázom, a hagymát apróra darabolom, az olívabogyót felkarikázom és a jégsalátához keverem. Az öntet hozzávalóit egy csészébe teszem, és alaposan elkeverem. Ráöntöm a zöldségekre, kézzel belemorzsolom a tonhaldarabokat és az egészet óvatosan összeforgatom. Tálkákba teszem és pirítóssal tálalom. Jó étvágyat!