Elárulok egy titkot, de kérlek ez szigorúan maradjon köztünk, jó?! Gyerekkoromban rettegtem féltem Paprika Jancsitól. Még most is emlékszem a bábokra, amelyekkel "ijesztgettek" minket a színházi előadásokon, mert annyira borzasztóan félelmetes fejük volt a figuráknak, hogy napokig sírtam, ha rájuk gondoltam. Nesze neked könnyed kis kikapcsolódás, mi? Aztán néhány éve kezembe akadtak a Kolibri Klasszikusok sorozatban megjelenő Otfried Preußler mesekönyvek, és magam is meglepődtem, milyen jól szórakozom Paprika Jancsi és Vitéz László történetein. Ráadásul az illusztrációk is helyesek voltak, és egyáltalán nem emlékeztettek az emlékeimben élő horrorbabákra. Néhány hete megint megjelent egy újabb mese a sorozatban, Torzonborz és a holdrakéta címmel. Mit is mondhatnék, ezzel a kötettel aztán végképp sikerült feldolgozni a gyerekkori traumámat.

A mese egy nyugodt, kicsit álmoskás hétköznap délelőttel indul. Jancsi nagymamája a konyhaasztalnál ül, egy régi újságot lapozgat és azon gondolkodik, mi legyen az ebéd. Vargányaleves, sok szalonnával és egy nagy kanál tejföllel? Mellé készítsen egy tucat zsemlegombócot? Nosza, nem is kell több Jancsinak, indul megkeresni Lackót, hogy aztán együtt menjenek az erdőbe gombát szedni! Csakhogy az egészből nem lesz semmi, mert hirtelen berohan az ajtón kivörösödött arccal Üstöllési főtörzsőrmester, aki Győrfi Pált megszégyenítő módon parancsolja maradásra az otthoniakat. Kint nagy veszély leselkedik rájuk, jobb, ha mindenki a ház biztonságos falai közt marad. Tudni illik, Torzonborz kiszabadult a tűzoltószertárból és biztosan megint valami csínytevésen jár az esze.
Ez aztán tényleg katasztrófa! Jancsi és Lackó elhatározzák, hogy kézre kerítik a gazfickót, hiszen ha már egyszer sikerült csapdába csalniuk, bizonyára ezúttal is megbirkóznak a feladattal. Most aztán elkapják ezt a Torzonborzot és örökre megszabadulnak tőle. Hohó, Jancsinak már van is egy szenzációs ötlete! Nem is kell más hozzá, mint egy papírdoboz és egy krumpliszsák. Hogy mi lesz ebből? Nem más, mint egy holdrakéta! Megépítik, hogy aztán ezzel fellőjék a Holdra a veszedelmes banditát. Sima ügy... Vagy mégsem?

A történet nemcsak hogy rövid, de egyszerű is. Könnyen rájöhetünk már a legelején, hogy a jó bizony legyőzi a rosszat, és bizony minden jó, ha jó a vége. De azért néha elméláztam, hogy vajon miért nem ravaszabb Torzonborz? Van némi elképzelésünk arról, milyennek kell lennie egy veszedelmes banditának, de azt biztosan nem gondolnánk, hogy egy borspisztollyal felszerelkezve túlságosan nagy és gonosz tetteket vihetne véghez bárki is. Másrészt meg ki vagyok én, hogy ítélkezzek egy szupergonosz és veszélyes pandúr felett?

Torzonborz minden hétköznap hatkor kelt, hogy munkába induljon és lelkiismeretesen lesben álljon.

Ez tényleg csak egy amolyan kiegészítő kötete a Torzonborz-trilógiának. Olyannyira, hogy 10 perc alatt könnyűszerrel elolvasható. Ennek ellenére viccesnek találtam és biztos vagyok benne, hogy a gyerekek is nagyon mulatságosnak fogják tartani ezt az "új" történetet. És ide bizony kellett az a fránya macskaköröm, ugyanis ennek a könyvnek nagyon nagy visszhangja volt a német médiában, hiszen megjelenését sokan még most is ügyes reklámfogásnak vélik. Otfried Preußler több mint 50 évvel ezelőtt írta meg ezt a mesét, mely egy régi íróasztal fiókjában várta, hogy lánya, Susanne Preußler-Bitsch felfedezze és kiadassa. Persze nem mondanám ismeretlenek sem, mert 1969-ben készült belőle bábelőadás, de az tény, hogy méltatlanul elfeledett mű ez. Kicsit talán át is szabták itt-ott, és hiányzik is belőle az a megszokott nyelvi lelemény, melyet a Torzonborz kötetekben annyira szeretünk, ám mégis sikerült egy kicsit visszavarázsolni a többi könyv hangulatát.

A illusztrációkat egy új művész rajzolta az eredeti alapján. Szerintem Franz Josef Tripp is elégedett lenne Thorsten Saleina munkáival, aki ügyesen elvégezte a rá bízott feladatot, hiszen remekül illeszkednek rajzai a történethez. Figurái kicsit modernebbek, több ívet használt, picit finomabbak lettek a karakterek az eredetihez képest, de ezek egyáltalán nem zavaróak, mert a stílus hasonló.

Ez a mese nem csak esti meseként állja meg a helyét, hanem kedvet adhat a gyerkőcöknek az önálló olvasáshoz is. Jól tagolt történet, vicces és helyesek az illusztrációk is. Mi kellhet még? És mindenképpen plusz pont, hogy a finom ételek ezúttal sem maradhattak ki a sztoriból. Korábban ehettünk szilvás pitét és káposztát is a nagyi konyhájában, most meg előjöttek a zsemlegombócok és a gombaleves is. Egy szó, mint száz, nevetni vágyóknak és torkosoknak alap mű!

Kedvenc idézetek:

- Rendben, Jancsi, megbeszéltük. Indulhatunk. Ha a rend őrének segítség kell, mi ugrunk. Elkapjuk a rablót! De azért tudod, Jancsi... Hogy ennek a Torzonborznak éppen most kellett elszöknie, amikor én szunyókálok, hát ez tényleg hallatlan! Legszívesebben... Legszívesebben fellőném a Holdra!
- Fellőnéd a... Holdra? - vonta fel a szemöldökég Jancsi.
- Úgy bizony, a Holdra! - bólintott Lackó, és szedelődzködni kezdett.
- A Holdra... A Holdra... - motyogta Jancsi, aztán elnevette magát. - Te, Lackó! Remek ötletet adtál, tudod-e? Fogjuk ezt a Torzonborzot, és... Bizony, ezt fogjuk tenni!

Torzonborz, a rabló komolyan vette a hivatását. Nyáron minden hétköznap pontban hatkor kelt. Legkésőbb fél nyolckor elindult otthonról, a rablóbarlangból, és lelkiismeretesen lesben állt.

Gombaleves házi csipetkével

Igaz, vargánya helyett csiperkegombát használtam, de hidd el, ebből is épp olyan finom levest lehet készíteni, mint amilyet nagymama tett Jancsiék elé az asztalra. Korábban már készült gombaleves, de az egy egyszerű, mustáros verzió volt. Most jobban kiháziasítottam, olyannyira, hogy csipetkét is tettem bele. Olyan jól sikerült, hogy minden kanál után felsóhajtottam és azt dünnyögtem az orrom alatt: "Ez életem levese..."Hozzávalók:

• 50 dkg csiperke gomba megpucolva és felszeletelve
• 1 közepes fej vöröshagyma
• 1 ek olaj
• 2 db sárgarépa
• 1 db fehérrépa
• só, bors
• 1 tk pirospaprika
• 1 csapott ek liszt

A csipetkéhez:

• 10 dkg liszt
• 5-6 ek víz
• só

A tálaláshoz:

• vegán "tejföl"
• petrezselyem

A vöröshagymát megpucolom és apró kockákra vágom. Kevés olajon megfonnyasztom és rádobom a megtisztított és felszeletelt sárgarépát, fehérrépát és a gombát. Pár percig párolom, majd hozzáadom a pirospaprikát és a lisztet. Összekeverem, felöntöm vízzel, fűszerezem és kb. 25-30 perc alatt fedő alatt hagyom lassan főni.

Amíg fő, elkészítem csipetkét. A liszthez hozzáöntöm a sót és a víz felét. Elkezdem összedolgozni, és folyamatosan addig adom hozzá a maradék folyadékot, míg egy nem túl kemény, inkább jól formázható labdacsot nem kapok. Apró darabokat szaggatok belőle és az ujjbegyeimmel változó nagyságú golyócskákat gyúrok.

Amikor már érezni az isteni illatokat és kóstoláskor úgy ítélem meg, hogy a zöldségek is szépen megpuhultak, beleteszem a levesbe a csipetkét és 3-4 percig rotyogtatom a fazékban. Akkor jó, amikor a tésztalabdacsok kezdenek feljönni a leves tetejére. Ezután nincs más dolgom, mint tálalni! A forró levest tányérokba kanalazom, megfejelem egy nagy kanál vegán "tejföllel", szórok rá egy kevés durvára vágott petrezselymet és lassan, vagy inkább gyorsan bekanalazom az egészet. Ha ezt készítem otthon, mindig esélyes a repeta...