Májusban is Téma - Túra! Minden hónapban körbejárunk egy témát, ehhez összegyűjtök néhány könyvet. Januárban a Környezetvédelem, Környezettudatosság tárgykört néztük meg, februárban a Válás volt terítéken, márciusban az Örökbefogadás, áprilisban az Elmúlás, Gyász  témában gyűjtögettünk. Ebben a hónapban az alkoholizmus kerül előtérbe.
Tudtátok, hogy Magyarországon kb. 1 millió aktív alkoholista van? Az ország népessége 50%-ban érintett és mindegyikükhöz tartozik 3-4 családtag. 
Vegyesen ajánlok olvasnivalót, hiszen nem csak felnőtteknek, de gyereknek is találsz a témában hasznos olvasmányokat. Mondanom sem kell, a felsorolás nem teljes. Ezért az ajánlók alatt bővíthetjük a listát. Ha olvastál az adott témában és még nem szerepel az oldalon, írd meg és felírom. Így segíthetünk egymásnak, és azt gondolom ez bárki számára hasznos lehet! Nos, eszedbe jutott valami? Akkor írd meg! Küldhetsz ide kommentet, vagy a Facebook oldalon is üzenhetsz. E-mailben is felveheted velem a kapcsolatot, a konyvparfe@gmail.com címre küldhetsz levelet, ez esetben a tárgyban szerepeljen, hogy Téma - Túra! Felkészültél? TÉMA - TÚRA INDUL!

A múlt hét igazi kánaán volt a könyvmolyoknak. Csütörtöktől vasárnapig megrendezésre került a Millenárison a 23. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, ahol a kiadók hatalmas akciókkal és friss megjelenésekkel várták a nagyközönséget. Sohasem vettem részt eddig ilyen nagy könyves rendezvényen, azt hittem idén is kimaradok a buliból, majd vasárnap délután mégis sikerült kilátogatnunk.
Mit is mondhatnék? Pont így képzeltem. Hatalmas tömeg, figyelemfelkeltő, színes akciós táblák, és a standok polcain jól látható helyen az újdonságok, hogy a nézelődők véletlenül se tévesszék őket szem elől. Trükkösek a kiadók, a Csimotások sincsenek ezzel másként.
Az oldalukon már olvastam az új könyvükről, melynek főszereplője Gúfó, a szeretni való bagolyfióka, de élőben látva teljesen levett a lábamról. A borítója nagyon cuki, Takács Mari illusztrációiban eddig még sohasem csalódtam. A borítón szereplő pöttyös gomba után már nem volt kérdés, hogy hazajön velem.

Néhány hete találkoztam először a Tudás 30 másodpercben című sorozattal. Épp egy könyváruházban bolyongtam, amikor felfigyeltem a könyvekre. Ott lapultak a polcok tetején, és mint egy trópusi madárraj, figyelemfelkeltő és színes borítóikkal odacsalogatták a mit sem sejtő bámészkodókat. Eddig kilenc rész jelent meg, érdekesebbnél érdekesebb témákkal. A teljesség igénye nélküli a felsorolás, de olvashatsz találmányokról, a világűrről, a Földről, az emberi testről, az óceánokról, és persze mindezt egy picit másképp a megszokottól. Nosztalgikus volt belelapozni a kiadványokba, eszembe juttatta az általános iskolai és középiskolai biológia, történelem és földrajzóráimat, meg a hozzájuk tartozó tankönyveket. Vagyis ez utóbbit nem, mert már fogalmam sincs, milyen könyvekből tanultunk. Csak arra emlékszem, hogy nem hoztak ennyire lázba, nem tartalmaztak ennyi érdekességet sem, igaz ezt talán azért érezhettem így, mert kötelező volt megtanulni az anyagot, a muszáj meg nagy úr. Viszont szerencsés voltam a tanáraimmal, egyik sem volt vérengző fenevad, de a tananyag mégis csak akkor volt élvezhető és maradandó, amikor kísérleteket végeztünk az órákon, vagy valami extra dolgot csinálhattunk. Még mindig emlékszek néhány levetített kis videóra, meg a szertárból felhozott formalinban úszkáló furcsa dolgokra. 
Azt gondolom, játszva tanulni jó, mert kreativitásra ösztönöz és még izgalmas is, ehhez pedig a Babilon Kiadó könyvei remek kikapcsolódást ígérnek. Engem nem csak szórakoztatott, hanem elhitette velem, hogy lehetek tengerbiológus, űrkutató és felfedező.

Ha megkérdeznél, van-e kedvenc könyvem, biztosan sokáig hezitálnék a válaszon. Rengeteg regényt szeretek, és egy könyvmolynak képtelenség csak egyet kiemelnie a folyamatosan bővülő listából, hiszen annyi kiváló író és jó történet van. Minden kategóriában találtam már olyat, ami tetszett, és ami kevésbé felelt meg az ízlésemnek, és persze sokszor a hangulatomtól is függ, megfog-e egy könyv, vagy sem. De ha mégis fel kellene állítanom egy 10-es listát, a Szólít a szörny biztosan benne lenne. Még azt is megkockáztatom, hogy az első háromba tenném. Már tucatszor olvastam, mégsem tudom megunni, mert nem csak témájában és hangulatában fogott meg, de itt a külcsín is szemet gyönyörködtető. Többször említettem már, mennyire szeretem Patrick Ness írásait, így nem is volt kérdés, hogy elolvasom. A könyv keletkezése sem mindennapi, ugyanis a regényt Siobhan Down kezdte el írni, de túlságosan korai halála miatt Ness fejezte be. 
A Szólít a szörny mintegy 40 országban jelent meg eddig, és akkora sikere lett, hogy valamennyi ifjúsági nagydíjat elnyerte Angliában.

A Könyvmolyképző Kiadó weboldalán figyeltem fel először erre a könyvre, majd a moly.hu-n is többször megakadt a szemem a borítóján. Hamar várólistára került, de az olvasás csak váratott magára... Majd egyszer csak azt vettem észre, hogy a Könyvutcás lányok - Bea és Zsófi -, szintén felteszik a várólistás polcukra. A polcnak érdekes nevet adtak:Titusznak!
Úgy tudom, ő a legkisebb a családban és kíváncsi lettem, milyen könyveket olvas, milyen könyveket szeret. Mit ne mondjak, remek ízlése van, bár ebben a két könyvmoly amazonnak is nagy szerepe lehet, hiszen Titi nem olvashat akármit! Azóta már túljutott ezen a könyvön és hatalmas sikert aratott nála. Majd pár hete megígértem neki, hogy elolvasom én is, és készítek mellé egy finomságot, így a heti bejegyzés egy picit eltér a megszokottól. Ez a hét Tituszról szól, meg a hozzá hasonló tizenéves fiúkról és lányokról. Meg persze mindazokról, akik szeretik a jó könyveket, és szívesen belemerülnek egy-egy izgalmas történetbe. A regényt azóta én is elolvastam, és arra gondoltam, megköszönöm Titusznak az ajánlást, így ezt egy neki szánt levélben teszem meg.

Áprilisban is Téma - Túra! Minden hónapban körbejárunk egy témát, ehhez összegyűjtök néhány könyvet. Januárban a Környezetvédelem, Környezettudatosság tárgykört néztük meg, februárban a Válás volt terítéken, márciusban az Örökbefogadás témában gyűjtögettünk. Ebben a hónapban az elmúlás és a gyász kerül előtérbe. Tudom, hogy nehéz erről beszélni, elveszteni, elengedni valakit mindig fájdalmas. De talán 1-1 könyv segíthet abban, hogy feldolgozzuk a fájó érzéseket és egy picit csillapítani tudja a veszteségeket. Vegyesen ajánlok olvasnivalót, hiszen nem csak felnőtteknek, de gyereknek is találsz a témában hasznos olvasmányokat. Mondanom sem kell, a felsorolás nem teljes. Ezért az ajánlók alatt bővíthetjük a listát. Ha olvastál az adott témában és még nem szerepel az oldalon, írd meg és felírom. Így segíthetünk egymásnak, és azt gondolom ez bárki számára hasznos lehet! Nos, eszedbe jutott valami? Akkor írd meg! Küldhetsz ide kommentet, vagy a Facebook oldalon is üzenhetsz. E-mailben is felveheted velem a kapcsolatot, a konyvparfe@gmail.com címre küldhetsz levelet, ez esetben a tárgyban szerepeljen, hogy Téma - Túra! Felkészültél? TÉMA - TÚRA INDUL!

Tudtad, hogy a Magyar népmesék sorozat 1977-ben született meg? A Kecskeméti Filmstúdió vezetőjének, Mikulás Ferencnek a fejéből pattant ki az ötlet, majd a tervező, rendező Jankovics Marcellel végzett közös munkából született meg a televíziós rajzfilmsorozat. Ezek a kis rövid epizódok kedves és felejthetetlen történeteket dolgoznak fel, megtartva a mesék humorát, szépen ötvözve a képi megjelenítéssel. Mikulás Ferenc elmondása szerint a sorozat sikeressége annak köszönhető, hogy akkoriban nagyon kedveltek voltak a néprajzi témák. Ezt nem tudhatom, valószínűleg így van, de abban biztos vagyok, hogy a Magyar népmesék sorozat az egyik legmeghatározóbb kulturális kincsünk. Több generáció nőtt fel rajtuk, kívülről fújjuk a zenéjét (melyet a Kaláka együttesnek köszönhetünk), és az ágról ágra szálló madár mindannyiunkban nosztalgikus hangulatú emlékeket hoz elő. Igazi családi mesék ezek, melyek éppúgy lekötik a kicsiket, mint a nagyokat, miközben a történetekkel megismerjük népmesei hagyományunkat. Szintén érdekesség, hogy az egyes epizódokban az adott tájegységre jellemző viseleteket hordanak a szereplők, és a tájnyelv is ehhez igazodik. A mesefilmekről órákig képes lennék beszélni, de ez nem egy ilyen bejegyzés, hiszen most is könyvet ajánlok! Tavaly az Alexandra Kiadó gondozásában kiadásra került a 100 magyar népmese gyűjtemény, mely egyedülállóságát annak köszönheti, hogy a sorozat összes darabja helyet kapott benne.

Egy alföldi kisközségben nőttem fel. Azóta már várossá nőtte ki magát, ennek ellenére sikerült megtartania a kistérségekre oly jellemző családias báját. Szinte mindenki ismer mindenkit, a boltban a neveden szólít az eladó és ha végig sétálsz a főúton, biztosan találsz egy önkit, presszót, fagyizót és egy zöldségest. Kisebb utcákban még imitt-amott felfedezhető néhány kendős, padon üldögélő térfigyelő kamera is, de ezzel nincs is semmi probléma. A gyerekkorom rengeteg játékkal telt, sokat bandáztunk az utcában élő srácokkal. Bújócskáztunk, fogócskáztunk és szentül meg voltunk győződve arról, hogy számháborúzni olyan helyen is lehet, ahol összesen 4 fa áll a puszta kellős közepén. Boldog gyermekkor! De az igazi izgalmak akkor értek bennünket, amikor a városban valamilyen „mozgolódás” történt. A havonta egy vasárnap megrendezésre kerülő vásár azt jelentette, hogy csurran cseppen valamilyen játék a bódékból. A nyarat a búcsú gondolata tette még élvezetesebbé, ahol a rengeteg kirakodás, cukorkaárus és a levegőben érezhető vattacukor illat mellett, ráülhettünk a Ciklonra és a Láncos hintára. Ennél nagyobb izgalom akkor ért bennünket, amikor megérkezett a cirkusz. Először a konvojra lettünk figyelmesek, majd a színes plakátokra a villanypóznán, végül amikor a hangosbeszélővel körbejárta egy autó az utcákat és kiabálta, hogy: ITT A CIRKUSZ!, akkor nyúzni kezdtük a szüleinket, hogy menjünk.