Pszichológiai ismereteinkből már hallhattunk a társas kapcsolatokról. Tudjuk, hogy az ember társas lény és másokkal szövetségben élhetünk teljes életet. Azt is tudhatjuk, hogy ha valaki magányos, vagy rosszul működő kapcsolatban él, az teljes mértékben kihat a mindennapokra, és legtöbbször lelki betegségekhez vezet, mely a testi egészségre is veszélyes. Persze a társas kapcsolatok nem annyira egyszerűek, mint ahogyan azt elsőre gondolnánk. Nem vagyok pszichológus, nem is szeretnék belemerülni a témába, de az tény, hogy ha egészséges, harmonikus családban/kapcsolatban élünk, az meghatározza az életünk minőségét. Ha nem klappolnak a dolgok, minden zavarossá válik, sokszor a saját viselkedésünket sem értjük, csak annyit tudunk, hogy valamin változtatni kell. De vajon mit érzékel ebből egy kisgyerek? A kicsik számára még talány a férfi és nő közti kapcsolat, és a házasság. Mindig kérdés, hogy talált egymásra apa és anya, és hogy mi a szerelem, meg az is, hogy miért romolhat meg köztük a viszony.
A héten Gimesi Dóra könyvét, a Csomótündért hoztam, mert nagyon kedvesen és különlegesen mesél arról, hogy az érzések néha összegabalyodhatnak, a kapcsolatok pedig többféleképpen működhetnek.

Oviban hatalmas kedvencem volt a Tesz-vesz város. Oké, még most is nagyon szeretem, és szívesen bogarászom a képeket, ha felütök egy Richard Scarry könyvet. Sven Nordqvist meséivel már idősebb koromban találkoztam, Pettson és Findusz kalandjait csak néhány éve fedeztem fel. Mindkettőre igaz, hogy szerethetőek a szereplők, kedvesek a történetek, és ami talán a legfontosabb, szuper jók az illusztrációk. Ovisok és kisiskolások azért kedvelhetik ezeket a könyveket annyira, mert ha nem, vagy csak egy kicsit tudnak még olvasni, azért a részletgazdag rajzokat ők is megcsodálják, észreveszik a játékosságot, és a bennük rejlő humort. A héten hozott mesekönyvet a neves dán képregény-rajzoló, Jakob Martin Strid készítette, és talán azért szerettem annyira a Hihetetlen történet az óriás körtéről című meséjét, mert Scarry Tesz-vesz városát juttatta eszembe. Ki tudja? Az viszont biztos, hogy a kicsik is imádni fogják!

Fősulis koromban a csajokkal rengeteg filmet megnéztünk a kollégiumban. Az unalmas órák után üdítő és remek elfoglaltságnak ígérkezett a házimozizás, bár rendszerint kihagytam, ha horrort, vagy pszichothrillert választottak. (Persze a legtöbbször az ment…) Azért így sem panaszkodhatok, mert amikor hallottuk, hogy Filmklubot szervez a suli, késő délutánonként lelkesen látogattuk a vetítéseket. Jó néhány klasszikussal találkoztunk, és olyan filmes csemegéket ismerhettünk meg, melyeket valószínűleg nem veszünk kézbe önszántunkból, vagy elsiklik felette a figyelmünk, mégis sikeresen a képernyőhöz szögezett minket 1,5-2 órára. A koleszos DVD-khez képest már nem csak a sztori és az akció/romantika volt a lényeges, hanem rendezőkre, témakörökre osztottuk a filmeket. Itt találkoztam először Tarantino és Luc Besson nevével, és itt lett a legnagyobb kedvencem az Isten városa, a Leon, a profi és a Nikita.
Később a felvett tárgyaink között szerepelt Filmes ismeretek óra is, ahol egy kicsit mélyebb vizekre eveztünk a témában. Megismerkedtünk a filmkészítés történetével, a kamerabeállításokkal, és néhány filmes kifejezéssel. Bár profik nem lettünk, mégis érdekes volt, és azóta is szívesen gondolok rá. Ezen a héten a Babilon Kiadó Szuperprofi sorozatából hoztam a Forgass filmet 10 lépésben! címűt, mely nemcsak felelevenítette a régi sulis emlékeket, de erősen elgondolkodtatott... mi lenne, ha készítenék egy filmet?

Júniusban is Téma - Túra! Minden hónapban körbejárunk egy témát, ehhez összegyűjtök néhány könyvet. Januárban a Környezetvédelem, Környezettudatosság tárgykört néztük meg, februárban a Válás volt terítéken, márciusban az Örökbefogadás, áprilisban az Elmúlás, Gyász, májusban az Alkoholizmus témában gyűjtögettünk. Ebben a hónapban a szorongás és a stressz kerül előtérbe.
Vegyesen ajánlok olvasnivalót, hiszen nem csak felnőtteknek, de gyereknek is találsz a témában hasznos olvasmányokat. Mondanom sem kell, a felsorolás nem teljes. Ezért az ajánlók alatt bővíthetjük a listát. Ha olvastál az adott témában és még nem szerepel az oldalon, írd meg és felírom. Így segíthetünk egymásnak, és azt gondolom ez bárki számára hasznos lehet! Nos, eszedbe jutott valami? Akkor írd meg! Küldhetsz ide kommentet, vagy a Facebook oldalon is üzenhetsz. E-mailben is felveheted velem a kapcsolatot, a konyvparfe@gmail.com címre küldhetsz levelet, ez esetben a tárgyban szerepeljen, hogy Téma - Túra! Felkészültél? TÉMA - TÚRA INDUL!

"Örülj, hogy még gyerek vagy!"
"Neked az a munkád, hogy játssz!"
"Addig jó, míg nem nősz fel, most a játék a legfontosabb!"

Szülők és nagyszülők szájából sokszor hallani ilyen és ehhez hasonló okosságokat. Ezzel nincs is semmi baj, a gondtalan gyermekévek teljenek játszással és egy kevés rosszalkodással. Egyébként is, felnőttnek lenni nem mindig annyira klassz dolog, mint ahogy kicsiként gondolja az ember. Nincs már akkora szabadság, ellenben sokkal több szabályt kell betartani, és nem lehet akkor játszani, amikor épp kedvünk tartja. Igaz, hogy már nem kötelező megenni a répafőzeléket és a mócsingos húst, ennek ellenére nekem hiányoznak a délutáni alvások. A héten hozott könyvben Todó mesél arról, milyen az ovis élet. Persze, ha azt hiszed, csupa móka és kacagás, akkor tévedsz! Ebből a könyvből kiderül, hogy ott sem fenékig tejfel az élet, és nem is mindig annyira jó kicsinek lenni... Vagy mégis?

Szerencsésnek mondhatom magam, hogy csak könyvekből, filmekből vannak információim arról, milyen lehet egy gettóban felnőni. Ennek ellenére tudom, hogy sokan születnek bele, és természetes lesz számukra a fegyverropogás, az erőszak és a vér látványa. Azt is tudom, hogy vannak olyan helyek a világon, ahol pisztolyt szerezni épp annyira egyszerű, mint kenyeret venni a boltban. Azzal is tisztában vagyok, hogy egy bandaháború nem vidám dolog. Véresen komolyan veszik a tagok a saját törvényeiket és a család, valamint a számukra oly fontos igazságszolgáltatás mindennél előbbre való. Szörnyű dolgok ezek, és egyszerű lenne hátat fordítani, vagy lesütni a szemem, ha ezekről hallok... viszont a probléma ettől még nem oldódik meg.
A héten hozott könyvvel Los Angelesbe invitállak, de nem a turisták által annyira kedvelt látványosságokat nézzük meg, hanem olyan kerületekbe viszlek, ahol a fosztogatásé, a rablásé és a gyilkolásé a főszerep.
Nem mondom, hogy pihentető utazásban lesz részed, de előre figyelmeztetlek, csak akkor tarts velem, ha bírja a gyomrod a véres jeleneteket és a brutalitást. Felkészültél? Akkor indulhatunk!

Dr. Seuss német származású amerikai író és karikaturista. Nem igazán ismert a magyar gyerekek körében, pedig több mint 60 gyerekkönyvet írt, melyeket saját maga illusztrált. Neve külföldön már fogalom, négy nemzedék nőtt fel eddig a meséin, belopva magát a kicsik szívébe, és szerettetve meg velük az olvasást. Érdekes, egyedi stílusban készültek a rajzai, első látásra a figurái picit furának tűnhetnek, ennek ellenére mégis szerethetőek. Különleges képi világa, humoros, verses formában írt művei és vicces történetei külföldön igazi siker. Magyarországon eddig a Hogyan lopta el a Görcs a karácsonyt című mesekönyve jelent meg, melyből film is készült. Karácsonykor bizonyára Te is beleszaladtál már A Grincs című családi vígjátékba, és nevettél nagyokat Jim Carrey elképesztő grimaszain. Igen, ez a galád, rosszindulatú, zöld, szőrös lény Dr. Seuss 1957-ben megjelent képeskönyvében szerepelt először. A másik legnépszerűbb ikonikus alakja a Kalapos Macska, mellyel már találkozhattál a pár héttel ezelőtt megrendezésre kerülő Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál újdonságai között. Nekem már itt van a polcomon. És tudod mit? Emelem kalapom Dr. Seuss előtt, mert ezt a macskát egyszerűen imádom. De nézzük is a történetet!