Akármelyik Rick Riordan regény kerül a kezembe, mindig könnyesre röhögöm magam rajta. Bírom, ahogy a pasi ír, és ahogyan a görög mitológiát tálalja az ifjúságnak – bár kortól függetlenül bárki jókat derülhet rajta. Érthetően, olvasmányosan és hihetetlenül humorosan adja elő a történeteket, én pedig minden egyes alkalommal jókat nevetek olvasás közben. Nemrégiben jelent meg a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában a Percy Jackson és a görög istenek című kiegészítő kötete, amelyre ugyancsak igaz, hogy szórakoztató, informatív és természetesen vicces.

Nagyon régóta díszíti a konyhám polcát Yotam Ottolenghi Vegetáriánus finomságok című könyve, elég sokat lapozgatom és készítek belőle ínycsiklandozó, szuper fogásokat. Egyszerűen imádom! Hihetetlenül gyönyörű könyv, és azt is túlzás nélkül állíthatom, megjelenése a hazai szakácskönyvpiacon fontos eseménynek számít. Ottolenghi nem vegetáriánus, ezt a bevezetőben is kihangsúlyozza; a kötetben található zöldségételeket mégis eredeti ötletekkel spékeli meg, és nekem nagyon tetszik ez a friss, új irány, amit képvisel.
A Gabo Kiadó gondozásában jelent meg ez a 120 ételleírást tartalmazó szakácskönyv, és azóta már újabb kötettel gazdagodott az Ottolenghi-gyűjtemény, melyet Jeruzsálem címen találsz meg a könyvesboltokban.

Szerinted milyen a jó disztópikus regény? Szerintem akkor üt igazán, amikor nincs benne természetfeletti szál, sem véres akciójelenet. Legyen érdekes és hitesse el velem, hogy ez bármikor megtörténhet; hogy akár holnap is erre a sorsra juthat a világ. Margaret Atwood A szolgálólány meséje című kultuszregénye pontosan ilyen. Úgy is mondhatnám, ez egy „feminista rémálom”, de az a helyzet, hogy ez a borzalmas vízió a jövőnkről, túlságosan emlékeztet a mai társadalmunk egyes aspektusaira.
A Booker- és Arthur C. Clarke-díjas kanadai írónő regénye több mint egymillió példányban fogyott el világszerte, számos színházi és filmes feldolgozás után idén tévésorozatot is készítettek belőle. Ennek apropóján a Jelenkor Kiadó egy nagyon szép és igényes kiadással örvendeztetett meg bennünket.

Az állatfarmokon élő állatok élete nem csak játék és mese. A héten hozott történet főszereplője Malac, aki saját naplójában mesél arról a kis olvasóknak, milyen az igazi tanyasi világ. Ha eddig azt hitted, hogy ott minden csupa móka és kacagás, akkor tévedsz! Nem csak sárban dagonyázásból és moslékevésből áll az élet a birtokon, Malac pedig elárulja a megrázó igazságot...
Emer Stamp Malac (elhihetetlenül) nagyontitkos naplóját Lakatos István barom(f)ijó fordításában olvashatod, és biztos vagyok benne, hogy Te is megszereted majd ezt a vicces, szeretnivaló és sokszor nagyon naiv kocát!

Ki ne ismerné Shreket, a mogorva, zöld ogrét, aki egyedül él otthonában, a bűzös mocsárban? Szerintem a legeslegjobb egész estés animációs film, melyet bármikor képes vagyok megnézni. Betéve tudom a szövegét és még mindig sírva röhögök fel egy-egy vicces jelenetnél. Nagyon eltalálták a készítői, igazi humorbomba, persze a legjobb fajtából. Shrek alakja haláli, de Szamár, Fiona hercegnő és Lord Farquaad is kedvenc. A második részt is szeretem, abban már helyet kap a Szőke Herceg, a Jó tündér keresztanya és persze Csizmás Kandúr is.
Oké, nem mesélem tovább, hiszen biztosan ismered és eddig nem mondtam semmi újat. De azt már kevesen tudják, hogy a mese alapjául William Steig Shrek című könyve szolgált.
Tudtad? Nem? Na ugye megmondtam!

Joanne Harris minden bizonnyal boszorkány. Úgy képzelem, a konyhájában egy hatalmas fekete üstben, egész álló nap forró, sötét csokoládé rotyog, és a házát kakaó, vanília és fahéj illata lengi körül. Bizonyára falatnyi süteményeket és bonbonokat készít, melyeket meghint kakaóporral, hozzáad egy csipetnyi varázslatot; és miközben kavar, formáz, süt és kóstol, történeteket talál ki. Különleges történeteket, amelyek tele vannak titkokkal, illatos fűszerekkel, színekkel és izgalmas ízekkel. Olvastam tőle a Szederbort és az Ötnegyed narancs című regényét, de a Csokoládé-trilógiával régóta adós voltam magamnak. Nem is értem, hogyan maradhatott ki eddig, hiszen a sorozat első kötetéből készült filmet annyira szeretem. A Libri Kiadó gondozásában idén új köntöst kapott a könyv és miután ez egy gasztroregény, kutya kötelességemnek éreztem, hogy elolvassam.

Jeffrey Brown írta és rajzolta a hazánkban is nagy sikernek örvendő Darth Vader és barátai című könyvet, valamint a folytatást, a Vader kicsi hercegnőjét és a Jó éjt, Darth Vadert is. Állítása szerint csak egy egyszerű középiskolába járt, és hiába szerette volna megtanulni az Erő használatát, sajnos ez soha nem jött össze. Nem is baj, hiszen már van szuperereje, ugyanis vidám könyveivel, vicces karaktereivel és történeteivel minden Star Wars kedvelő gyereket és felnőttet elvarázsol. A héten a Jedi Akadémia sorozatát hoztam, melyből már két rész is olvasható magyarul. Ez is hozza a fent említett könyvek színvonalát, de a szerző itt most nem a filmből ismert szereplőkre fekteti a hangsúlyt, hanem egy tatuini fiúra, aki középiskolába készül.

Már többször írtam, hogy egy vidéki kisvárosban nőttem fel. Anyu szülei egy távolabbi faluban laktak, ezért hétvégente sokszor kocsikáztunk el hozzájuk. Az út nem volt hosszú, lelkesen figyeltem az elsuhanó tájat az autó hátsó üléséről. Télen nem volt valami izgalmas a látvány, ráadásul korán sötétedett és a hazaúton sokszor az orrom hegyéig se láttam… no de a nyár! Nemcsak a vadvirágokat és a hatalmas, lombos fák látványát szerettem, hanem a távolban felbukkanó őzeket, nyulakat, madarakat is.
A gólya volt a kedvencem. A hatalmas, gallyakból épített fészkét már messziről észrevettük és izgatottan találgattuk a kocsiban, vajon egy vagy két madár lakja-e? És amikor felvillant egy-egy narancssárga csőr vagy a fekete-fehér tollazat, az nagyon jó érzéssel töltött el mindannyiunkat és mosolyt csalt az arcunkra.
Szigeti Kovács Viktor Lúna gyermekei című könyvének főszereplői gólyák, a történet pedig az ő vándorlásukat követi végig.