Sok kedves verses mesét ismerünk, nekem ovisként Kormos István Vackor-kötetei voltak a kedvenceim és Csukás Istvántól a Sün Balázs. Szerencsére ez nem egy kihaló félben lévő műfaj, Varró Dani Túl a Maszat-hegyen című meseregénye rá a bizonyíték, hogy igenis lehet ezt ma is tökéletesen csinálni. Tök Magda kalandjaival csak nemrég találkoztam, pedig eme hölgy történeteit Gáti István már jóval korábban papírra vetette. Magda kalandjain érződik, hogy rengeteg szeretettel íródtak, én pedig fülig érő szájjal olvastam minden egyes versszakát.

A Kolibri Kiadó gondozásában Caleb Krisp első ifjúsági regénye tavaly ősszel jelent meg Ivy Pocket és az Óragyémánt címmel. A trilógia első kötete hazánkban is jól vizsgázott, most pedig megérkezett a folytatás, amely Állítsátok meg Ivyt! címmel már megtalálható a könyvesboltok polcain. A történet most sem mellőzi az izgalmakat, bőven van részünk megoldásra váró rejtélyekben. Ahogyan megszokhattuk, Ivy Pocket magabiztosan, a rá jellemző diszkrécióval deríti fel az ügyeket, de nem árt vigyáznia, ugyanis ebben a világban senki sem az, aminek látszik. Még szerencse, hogy hősünket nem ejtették a fejére!

A gyerkőcön és néhány felnőttön kifog pár étel, a főzelékek például elég sokszor kerülnek a „fúj, ezt soha nem eszem meg” kategóriába. A répafőzelék és a spenót ellen én is sokáig küzdöttem, nem voltam hajlandó megenni, majd néhány éve újra megkóstoltam és rájöttem, egyáltalán nem olyan szörnyű az ízük. De hogy miért írom ezt most le? Azért, mert Dr. Seuss Zöld sonkás tojás című gyerekkönyvének egyik főszereplője Nevem-Sam, aki arra próbálja rávenni barátját, hogy kóstolja meg a zöld sonkás tojást.
Ez persze egyáltalán nem könnyű, ha a másik elutasító...

Szeretem a főzelékeket. Sőt, vannak kedvenceim is! Egy jól elkészített krumpli-, vagy zöldbabfőzelékkel bármikor le lehet venni a lábamról. Persze ez nem volt mindig így, gyerekkoromban én is hadakoztam a gyanúsnak tűnő zöldséges ételek ellen. Mert valljuk be, a menzás kaják zöme egyáltalán nem bizalomgerjesztő. Amikor én gyerek voltam, sem színben, sem állagban nem tudták hozni a konyhás nénik az otthoni ízeket. A betonfőzelék és a sóska a mai napig érzékeny pont az életemben, noha már nem utasítom vissza őket zsigerből. Mégis, ha a sulisra gondolok... brrr, kiráz a hideg! 
Mióta háziasszony vagyok, olyan ételeket főzök szívesen, amelyek egészségesek és gyorsan elkészülnek. A főzelék jó választás, ha valami igazán tartalmas ételt szeretnék az asztalra tenni. Szatmári Feri blogját már évek óta követem, mert főzelékei mennyeiek, és igazi ínyenc fogásokat készít az alap élelmiszerekből is. Ételei egyáltalán nem emlékeztetnek azokra a retró, csomós masszákra, amelyektől libabőrös leszek. Nemrég kezembe került első szakácskönyve, én pedig boldogan készítettem el a fogásokat és ettem végig a főzelékeit.

Szeptember elsejével nemcsak a kicsiknek csöngettek be, hanem a meleg időnek is. Napok óta érzem az orromban az ősz-illatot, és az az igazság, már nagyon jó egy kicsit fázni. Hiába vagyok nyári gyerek, nekem sok volt idén a kánikulából és a hőségriadóból. Szeretem ezt az időszakot. Már keresni akarom az avarban megbújó fényes gesztenyéket, érezni akarom a zizegős, rozsdabarna leveleket a csizmám alatt, nagyokat akarok szippantani a reggeli hűvös levegőből, és a nyakam köré akarom kanyarintani a kedvenc kötött sálamat. Ősszel hamarabb kezd sötétedni, talán egy kicsit több időt töltünk bent a lakásban és vagyunk együtt a szeretteinkkel. Nincs is jobb, mint a gyerekekkel bekuckózni a szobába, lehúzni a redőnyt és előszedni a diavetítőt, vagy belekezdeni velük egy tanulságos és kedves meseregénybe. Az ilyen meghitt, családi pillanatokra tökéletes választás lehet Pásztohy András és Pásztohy Panka közös munkájából megszülető mesekönyve, a A kisegér, aki majdnem hős lett.

Újabb könyvvel bővült a Kolibri Kiadó gondozásában megjelenő Roald Dahl-gyűjtemény. A barátságos óriás, a Matilda, és a Boszorkányok után itt a Fantasztikus Róka úr, amely bizonyára nemcsak a kicsiket fogja elbűvölni, hanem a felnőtteket is. Hatalmas Dahl rajongó vagyok, kivétel nélkül az összes felnőtt és gyerekkönyvét szeretem. Csípem a sajátságos humorát, amely egészen beteges és morbid tud lenni, valamint a csavaros, vicces jeleneteket, amelyek annyira jellemzik történeteit. A frissen megjelent kötettel sincs másként, egyszerűen imádtam minden sorát. Bár ez nem annyira elborult a többi regényéhez képest, kifejezetten visszafogott, mégis érdemes elolvasni, ugyanis kedves, szerethető, ugyanakkor furfangos és tanulságos mese. Nem véletlen, hogy Dahlnak is ez volt a legkedvesebb története.