A gyerkőcön és néhány felnőttön kifog pár étel, a főzelékek például elég sokszor kerülnek a „fúj, ezt soha nem eszem meg” kategóriába. A répafőzelék és a spenót ellen én is sokáig küzdöttem, nem voltam hajlandó megenni, majd néhány éve újra megkóstoltam és rájöttem, egyáltalán nem olyan szörnyű az ízük. De hogy miért írom ezt most le? Azért, mert Dr. Seuss Zöld sonkás tojás című gyerekkönyvének egyik főszereplője Nevem-Sam, aki arra próbálja rávenni barátját, hogy kóstolja meg a zöld sonkás tojást.
Ez persze egyáltalán nem könnyű, ha a másik elutasító...
Szeretem a főzelékeket. Sőt, vannak kedvenceim is! Egy jól elkészített krumpli-, vagy zöldbabfőzelékkel bármikor le lehet venni a lábamról. Persze ez nem volt mindig így, gyerekkoromban én is hadakoztam a gyanúsnak tűnő zöldséges ételek ellen. Mert valljuk be, a menzás kaják zöme egyáltalán nem bizalomgerjesztő. Amikor én gyerek voltam, sem színben, sem állagban nem tudták hozni a konyhás nénik az otthoni ízeket. A
Szeptember elsejével nemcsak a kicsiknek csöngettek be, hanem a meleg időnek is. Napok óta érzem az orromban az ősz-illatot, és az az igazság, már nagyon jó egy kicsit fázni. Hiába vagyok nyári gyerek, nekem sok volt idén a kánikulából és a hőségriadóból. Szeretem ezt az időszakot. Már keresni akarom az avarban megbújó fényes gesztenyéket, érezni akarom a zizegős, rozsdabarna leveleket a csizmám alatt, nagyokat akarok szippantani a reggeli hűvös levegőből, és a nyakam köré akarom kanyarintani a kedvenc kötött sálamat. Ősszel hamarabb kezd sötétedni, talán egy kicsit több időt töltünk bent a lakásban és vagyunk együtt a szeretteinkkel. Nincs is jobb, mint a gyerekekkel bekuckózni a szobába, lehúzni a redőnyt és előszedni a diavetítőt, vagy belekezdeni velük egy tanulságos és kedves meseregénybe. Az ilyen meghitt, családi pillanatokra tökéletes választás lehet Pásztohy András és Pásztohy Panka közös munkájából megszülető mesekönyve, a 
Szerintem egy Halász Judit koncert olyan az ovisoknak, mint a felnőtteknek egy AC/DC. Ha ezen a vonalon megyek tovább, akkor a Tesz-Vesz vajon mi lehet? Gailman? Bulgakov? Vonnegut? Nesbø?
Bármelyik legyen is, az egyszer biztos, hogy Richard Scarry mesekönyvei örök klasszikusok. Az első kötet 1963-ban jelent meg, és azóta is töretlen népszerűségnek örvend. Vajon mi lehet a titka? Talán az, hogy Tesz-Vesz város varázslatos hely, ahol mindig érdekes dolgok történnek. A szereplők kedves állatok, akik segítik egymást, és ha valami rossz dolog történik, próbálják együtt megoldani a helyzetet. A gyerekek pedig bepillantást nyerhetnek a hétköznapi élet rejtelmeibe, így játszva megtanulják, hogy mi történik a postán, mit csinálnak a tűzoltók, vagy épp hogyan készül a kenyér.
Aki már túl van egy szakításon, az pontosan tudja, hogy milyen fájdalmas az első időszak. Az ember megsebzettnek, elveszettnek és üresnek érzi magát, azt gondolja, már sohasem lehet igazán boldog. Egyesek szerint ez olyan, mint a gyászidőszak, hiszen valahol itt is egy szeretett személy elvesztéséről beszélhetünk. Will Darbyshire, a huszonhárom éves brit videóblogger, ugyancsak átesett ezen a nehéz időszakon. Miután 2014-ben véget ért első komoly kapcsolata, fájdalmának enyhítésére számtalan blogbejegyzést és rövidfilmet készített, hogy meséljen a benne kavargó érzésekről. Ezek eleinte azért készültek, hogy megnyugvásra leljen; álmában sem gondolta, hogy a netes társadalom a későbbiekben kommentekkel árasztja el megosztásait.
Még akkor is, ha nem akarjuk bevallani, mindannyiunknak volt olyan korszak az életében, amikor azt kívántuk, bárcsak máshová születtünk volna. Az én szüleim is utálatosak voltak, ezt akkor éreztem leginkább, amikor elküldtek az esti mese után aludni, vagy arra kényszerítettek, hogy szakadó hóesésben viseljem a kötött sapkám és a kétujjas kesztyűm. 
Mondhatnak bármit az archeológusok, a dinoszauruszok soha nem fognak kihalni. Legalábbis képletesen. Szerintem mindig lesz dínó-láz, hiszen a gyerekek imádják ezeket a félelmetes, hegyes fogú őshüllőket, és valljuk be, mi felnőttek is néha elmélázunk azon, milyenek lehettek az ősidőkben ezek a hatalmas állatok. Csakúgy, mint a mesékben, egész estés filmekben is sokszor találkozhatunk velük; talán a leghíresebb mozifilm ezek között a Spielberg rendezésében készült