Ha azt mondom, Charlie és a csokigyár, mindenkinek beugrik róla valami. Talán először is az író Roald Dahl, aki a felnőtteknek szóló Meghökkentő meséiről, valamint a groteszk humoráról ismert gyerekkönyveiről híres. Ezek után a könyvre is gondolhatunk, esetleg a belőle készült filmre, melyben Johnny Depp alakítja a csokigyáros, Vonka úr szerepét. Amondó vagyok, az umpa-lumpák elnevezés is sokak számára ismert. Bárhogy is, Dahl valóban maradandót alkotott, mely mellett nem mehetünk el szó nélkül. Hihetetlen történet, tele képtelenebbnél képtelenebb fordulatokkal, csokoládéval, sok-sok cukorkával és persze humorral. Imádtam minden sorát. A Charlie és a nagy üveglift pedig pont ott folytatódik, ahol az első rész abbamaradt.
Tinédzserkorom csajos magazinjaiban rengeteg cikkben esett szó a fiatalság megőrzéséről, a helyes bőrápolásról, az egészséges táplálkozásról és egyéb fontos dolgokról, de olyan távolinak tűnt a 30 és a 40, hogy nem is igazán foglalkoztam vele. Most meg itt van... könyörtelenül tör előre. Be kell látom, akárhogy is szeretném visszaforgatni a idő kerekét, sajnos már nem leszek fiatalabb. Érzem magamon az idő múlását; felbukkantak a szem környéki szarkalábak, na meg a ruhaméreteimen látok némi változást. Bár az is lehet, hogy csak szimplán összementek... Nos, Abigail James összeszedte a legfontosabb tudnivalókat, amelyeket az eredményes bőrápolásról tudni érdemes. Nagysikerű könyve nemrég hazánkba érkezett; 
Mit is mondhatnék, a levesek és én nem voltunk mindig barátok. A levest régen valahogy úgy értelmeztem, hogy az a gőzölgő lötty, amin valahogy túl kell esni, hogy utána jöhessen a főétel, és onnan már csak egy kis lépés a süti. Persze legtöbbször átugrottam volna az első és a második fogást, de ha a szülők azt mondják, hogy "Ha nem eszed meg, arra kapod a másodikat" - akkor nincs apelláta... le kell valahogy gyűrni azt a folyós valamit. Anyu leginkább a klasszikus leveseket készítette, én pedig úgy tudtam különbséget tenni köztük, hogy a piros és a fehér lé. Amikor kollégista lettem, akkor kicsit kinyílt a világ. Kénytelen voltam magamra főzni, ráadásul a hamar elkészíthető és olcsó ételekre fektettem a nagyobb hangsúlyt. Na igen, ilyenkor jön a képbe a vajas zsömle, a sajtos-tejfölös tészta, a mirelit pizza, a leves és a főzelék... Nos, miután már kezdtem marhára unni a zacskós porlevest és a tésztás smacket, elkezdtem kísérletezni a (krém)levesekkel. Azóta gyakorlatilag a kedvenceimmé nőtték ki magukat, hiszen gyors, tartalmas és isteni finom leveseket lehet készíteni csupán néhány zöldség hozzáadásával. Amber Locke 
Az elmúlás, a halál az élet természetes velejárója. Azt mondják, ha egy szerettünket elveszítjük, véglegesen búcsúzunk tőle. Mégis, amikor kimegyünk a temetőbe, virágot viszünk a sírokra, gyertyát gyújtunk és beszélünk a halottainkhoz, közel érezzük őket magunkhoz. A gyászt mindenki másképp dolgozza fel, ha gyerek is van a családban, talán még nehezebb átvészelni ezt az időszakot. Vannak akik kérdeznek, tudni akarják, hogy mi lesz ezután; mások bezárkóznak, nem akarnak beszélni az érzéseikről. A szülőknek fokozottan kell figyelniük rájuk, és támogatniuk kell őket abban, hogy könnyebben tudják megélni a gyászt és feldolgozni a veszteséget. A gyermek- és ifjúsági irodalomban már szép számmal találni olyan könyveket, melyek a halál és az elmúlás témájával foglalkoznak. Rosemarie Eichinger 
Még erősen él bennem egy emlék, amikor anyuval vártuk húsvétkor a locsolkodókat, és egyszer csak elkezdett esni a hó. Április elején jártunk, kint már előbújtak a nárciszok és a színes tulipánok, a levegőben pedig érezhető volt a tavasz illat. Mi pedig meghökkenve néztük a szállingózó, hatalmas hópelyhek, és hogy milyen sebesen fedi be a zöldet és a barnát a puha, fehér takaró. Furcsa látványt nyújtott, sehogyan sem illett a képbe; és azt hiszem, pont olyan hitetlenkedő fejet vághattunk erre a furcsa jelenségre, mint Jakob Martin Strid legújabb mesekönyvében 
Tavaly levett a lábamról