Mit is mondhatnék, a levesek és én nem voltunk mindig barátok. A levest régen valahogy úgy értelmeztem, hogy az a gőzölgő lötty, amin valahogy túl kell esni, hogy utána jöhessen a főétel, és onnan már csak egy kis lépés a süti. Persze legtöbbször átugrottam volna az első és a második fogást, de ha a szülők azt mondják, hogy "Ha nem eszed meg, arra kapod a másodikat" - akkor nincs apelláta... le kell valahogy gyűrni azt a folyós valamit. Anyu leginkább a klasszikus leveseket készítette, én pedig úgy tudtam különbséget tenni köztük, hogy a piros és a fehér lé. Amikor kollégista lettem, akkor kicsit kinyílt a világ. Kénytelen voltam magamra főzni, ráadásul a hamar elkészíthető és olcsó ételekre fektettem a nagyobb hangsúlyt. Na igen, ilyenkor jön a képbe a vajas zsömle, a sajtos-tejfölös tészta, a mirelit pizza, a leves és a főzelék... Nos, miután már kezdtem marhára unni a zacskós porlevest és a tésztás smacket, elkezdtem kísérletezni a (krém)levesekkel. Azóta gyakorlatilag a kedvenceimmé nőtték ki magukat, hiszen gyors, tartalmas és isteni finom leveseket lehet készíteni csupán néhány zöldség hozzáadásával. Amber Locke Laktató és egészséges levesek - vegánoknak és nem vegánoknak című szakácskönyve pedig még inkább arra sarkallt, hogy többet kísérletezzek ezzel a fogással. Hiába no, a leves megérdemli a rivaldafényt!

Bevallom őszintén, a szerző számomra teljesen ismeretlen volt ezidáig; viszont miután belelapoztam a könyvébe, kicsit utána olvastam. A hölgy egy igazi Instagram-sztár, kreálmányairól számtalan lenyűgöző fotó kering a világhálón. Hihetetlen dolgokat művel, gyakorlatilag művészire fejlesztette az egyszerű levesek elkészítését és tálalását. Képei tele vannak színnel és élettel, emellett gyönyörű kompozíciókat alkot, melyektől szabályosan életre kelnek a legegyszerűbb alapanyagok is. Már a könyv borítója felcsigázza az érdeklődőt, hiszen megannyi harsány, vidám szín és forma jelenik meg rajta. S az ember csak ámul, hogy mindez "csupán csak" zöldségekből áll...

A könyv felépítését tekintve nem formabontó, ami persze nem baj. Tartalomjegyzékkel indít, majd egy rövid bemutatkozás következik, melyben természetesen többet megtudhatunk a könyvről és létrejöttéről. Ezután kapunk néhány jó tanácsot és alapreceptet, szó esik az eszközökről, végül belecsapunk a lecsóba. Currys zöldségleves kókusztejjel az első recept, és a legvégén gyümölcsbonbonlevessel zárul a sor. E két fogás között persze jó néhány meglepő kombinációt láthatunk, egyik-másik igazán merész. A brokkolit citrommal párosítani még egészen szolid, de számomra nagyon érdekes volt a körtés édesburgonya-leves. Sosem gondoltam volna, hogy ez a két összetevő ilyen jól harmonizál egymással, de örömmel jelenthetem, hogy működik.
Helyet kap néhány klasszikus is, mint mondjuk a gazpacho, ám a kékalga-leves, vagy épp a csokoládépuding-leves nem éppen olyan fogás, amely zökkenőmentesen illeszkedne a nagyi vasárnapi menüsorába. Egyébként zseniális ötlet, képeket lejjebb láthatsz ezekről. Szerintem a kékalga annyira szuperül néz ki, hogy még Bridget Jones is megirigyelhetné. A végén feltétekre, kísérőkre is kapunk recepteket, melyek érdekes kiegészítői lehetnek akár a hagyományosabb fogásainknak is.

Azt hiszem, a guszta, tetszetős képek mellett a legtutibb ebben a könyvben az, hogy az ételek viszonylag könnyen és gyorsan elkészíthetőek. Igaz, hogy néhány összetevő nehezen beszerezhető, de aki kicsit is el tud rugaszkodni a leírtaktól, simán helyettesítheti mással. Erre egyébként a receptek alatt is olvashatunk különböző opciókat.
A kiadvány szerint vegánoknak és nem vegánoknak ajánlott, de azt gondolom, igazán csak azok fogják értékelni majd, akik nagyon szeretik a leveseket és szeretnek kísérletezni a konyhában.

A Szakácskönyv mustra lényege, hogy kivesézek egy szakácskönyvet, de úgy, hogy elkészítem a benne található ételek túlnyomó többségét. Ez az első olyan könyv, amit csak limitáltan ettem végig, de nem azért, mert nem tetszettek az izgalmas ételek, hanem mert a hozzávalók zöme harsogó, ropogós zöldségeket kíván. Alig várom, hogy jöjjön a jó idő és a piacon beszerezhessem a friss primőr árút - a lédús, napérlelte paradicsomot, a csöves kukoricát, a zsenge zöldborsót és társait.

Természetesen most is jön egy kipróbált étel receptje, a póréhagymás burgonyaleves esett áldozatul. Azért ezt választottam, mert a hozzávalókat most könnyen be lehet szerezni, és mert a krumplit szinte mindenki szereti. A lenti recept egy az egyben a könyvből. Fogyasszátok egészséggel! 

Póréhagymás burgonyaleves

A vichyssoise egy francia eredetű amerikai leves, hidegen és melegen egyaránt remek. A legjobb íz és a karakteres állag eléréséhez készítsük nem szétfövő krumpliból, valamilyen salátaburgonyából.3-4 ADAGHOZ

• 2-3 nagy fehér burgonya, jól megmosva, kis kockákra vágva
• 2-3 ek vegán vaj
• 3-4 nagy póréhagyma, nagyobb darabokra vágva, és egy kevés nagyon vékonyan szeletelve, díszítésnek
• 1 nagy hagyma, finomra vágva
• 4 dl forró főzött zöldségalaplé
• egy csipet frissen reszelt szerecsendió
• 1 dl nyers kesudiókrém vagy bármilyen tejes vagy vegán tejszín
• só, bors
• a kedvenc krékerünk, tálaláshoz

A krumplit forró sós vízben főzzük puhára, majd szűrjük le. Amíg fő a krumpli, melegítsük meg a vajat egy nagy edényben, adjuk hozzá a póréhagymát és a hagymát, és kis lángon pároljuk 3-4 percig, amíg puhulni nem kezd. Öntsük fel az alaplével, főzzük 5-10 percig, amíg a póré és a hagyma meg nem puhul. Tegyük bele a főtt burgonyát, a szerecsendiót, és ízesítsük sóval, borssal. Zárjuk el a hőt, és botmixerrel vagy robotgépben turmixoljuk selymesen simára a levest. Csak tálalás előtt adjuk hozzá a kesukrémet vagy tejszínt, és ha szeretnénk, forrósítsuk fel. Behűtve is kínálhatjuk. Merjük a levest tányérokba, szórjuk meg a tetejét a finomra szeletelt póréhagymával, és kínáljunk mellé krékert (sós kekszet).

Táplálkozási útmutató - A póréhagymában nagyon sok az inulin nevű rost, ami a jó bélbaktériumok szaporodását segíti, ezáltal hozzájárul az emésztőrendszer egészségének megőrzéséhez.

HÍGÍTHATJUK a levest több víz vagy alaplé hozzáadásával, különösen ha behűtve, pohárban kínáljuk.
NATÚR JOGHURTOT is használhatunk tejszín helyett, attól könnyebb lesz az étel.
ADJUNK HOZZÁ pár apróra vágott cukkinit, hogy növeljük a zöld színű zöldség mennyiségét benne.

További kedvcsináló képek a könyvből: