Gyerekkoromból emlékszem egy ismeretterjesztő kisfilmre, amelyben az ősember és a tűz kapcsolatát mutatták be. Érdemes belegondolni, hogy mennyi véletlen kellett ahhoz, hogy őseink rájöjjenek, a tűz nemcsak a hideg ellen véd meg, de az evésnél is kulcsfontosságú szerepet játszhat. Az elejtett vadak húsa megváltozott, ízesebb és omlósabb lett, amikor a forró lángok közé esett, és az erdőben gyűjtögetett növényekkel is ugyanez történt.
A megszerzett élelmet nem lehetett elpocsékolni, és minél többet ki kellett hozni belőle, hogy a későbbiekben is legyen táplálék. Ezután jöttek a kísérletezések, hogy miből mit lehet készíteni, és hogyan lehet a leghosszabb ideig eltartani a kész terméket. Számunkra ez már csak mese, mert készpénznek vesszük, hogy bármilyen élelmiszert megvásárolhatunk a boltokban, pedig érdekes története lehet egy-egy alapanyagnak vagy ételnek. Kalas Györgyi Sandwich grófja és a nápolyi pizza című könyvében egy kisebbfajta gasztronómia körutazást tehetünk, és megismerhetjük kedvenc ételeink történetét. De előre szólok, óvatosan kell lapozgatni, mert garantáltan korogni fog a gyomrod olvasás közben!

Mi kell egy jó meséhez? Először is végy két kíváncsi gyereket, egy pörgős nagymamát, egy mindent megjavító és feltaláló nagypapát, egy hordóból eszkábált piros tengeralattjárót, a végtelen tengert, hatalmas bálnákat, eszkimó barátokat és persze rengeteg palacsintát. És az sem baj, ha szerepel benne egy macska és egy jegesmedve is! Nem semmi hozzávalók, ugye? Márpedig a népszerű, József Attila-díjas ifjúsági író, Kiss Ottó legutóbbi gyerekregényében az összes összetevő megtalálható!

Beatrix Potter kedves meséivel - szerintem sokakhoz hasonlóan - a tévében találkoztam először. A mesekönyvekhez nem volt szerencsém gyerekként, pedig biztosan imádtam volna a bennük szereplő bűbájos rajzokat. Viszont a Miss Potter című filmet nagyon szerettem, melyben Renée Zellwegger alakította a főszereplőnőt, és az írónő életéről szóló önéletrajzi ihletésű regénynek is megbecsült helye van a polcomon.
Beatrix Potter Anglia talán leghíresebb meseírója és illusztrátora. Kedvesek és szívet melengetőek a ruhákba öltöztetett és emberi tulajdonságokkal felruházott állatfigurái. Legyenek nyuszik, egerek, malacok, libák vagy békák, a gyerekek kedvelni fogják a tanulságos történeteket és a lapokon megelevenedő helyes szereplőket.

Frida Kahlo egyszer azt mondta, hogy életében két súlyos balesetet szenvedett: az egyiket egy busz okozta, a másikat Diego, aki elrabolta a szívét. Kétségtelen, hogy kettejük története mindent elsöprő és szenvedélyes volt. Hosszú évekig szerették, néha pedig gyűlölték egymást, de kapcsolatuk a mai napig inspiráló lehet bárki számára.
Claire Berest Frida szerelme című életrajzi ihletésű könyvében nem írt semmi újat vagy meglepőt Fridáról és Diego Riveráról, mégis megmutatta a festőnő egy másik arcát. Mert mindenki fejében él egy Frida Kahlo, aki erős és bátor, de ott a másik oldala is, az érzékeny, szerelemre éhes nő. 
A regények általában a temperamentumára és a benne rejlő élni akarásra fókuszálnak, de szerintem ennél sokkal több volt. Claire Berest megpróbálja az összes színt megmutatni, mellyel feltérképezhetjük ezt a nem mindennapi nőt. Mert Frida Kahlo élete tele volt színekkel.

A napokban volt egy kisebbfajta olvasási válságom. Nem igazán esett jól semmi. Ilyenkor általában novellákat olvasok, esetleg előveszek egy ifjúsági regényt, vagy csak szimplán belelapozok egy-két mesekönyvbe. Ez tökéletesek elég ahhoz, hogy kikapcsoljon az agyam. Talán ezért, meg az ellenállhatatlan derűje miatt szeretem az ilyen mosolyínséges időkben megkaparintani Rita Falk könyveit. Mert a niederkaltenkircheni miliőben játszódó történetek minden, csak nem gondolkodásra késztető irodalmi mesterművek. És ez nagyon is rendben van így!

Ernest Hemingway Az öreg halász és tenger című regénye talán az egyik legismertebb A Búcsú a fegyverektől és az Akiért a harang szól című művei mellett. Ez a rövid elbeszélés egy idős ember, a tenger és egy horogra akadt hatalmas marlin történetén keresztül foglalkozik az emberi lét legalapvetőbb kérdéseivel. 1952-ben jelent meg, de 1953-ban már Pulitzer-díjjal, rá egy évre pedig irodalmi Nobel-díjjal jutalmazták ezt a kisregényt, mely méltán vonult be a 20. század klasszikus alkotásai közé. Mindezek mellett két filmes feldolgozással is találkozhatunk. 1958-ban Spencer Tracy, 1990-ben pedig Anthony Quinn alakítja az öreg halászt.

Szamóckáról már olvashattál korábban az oldalon, de Stefanie Dahle mesekönyvei annyira bájosak, hogy nem lehet csak egyetlen egy bejegyzést szentelni nekik. Nem beszélve arról, hogy az aranyos történetek és csodás illusztrációk mellett ezek kifejezetten "evős" könyvek, hiszen rengeteg finomság szerepel bennük. De ez csak természetes, hiszen Szamócka a szamócatündér, aki nagyon finom süteményeket készít! Fontos megjegyeznem, hogy a népes Tündérkertben él, azon belül is egy teáskanna házban lakik. Ezen a kedves helyen sok tündér és erdei állat lakik, akikkel mindig történik valami. Szamócka pedig mindig mindenhol ott van, hogy segítsen.