Ernest Hemingway Az öreg halász és tenger című regénye talán az egyik legismertebb A Búcsú a fegyverektől és az Akiért a harang szól című művei mellett. Ez a rövid elbeszélés egy idős ember, a tenger és egy horogra akadt hatalmas marlin történetén keresztül foglalkozik az emberi lét legalapvetőbb kérdéseivel. 1952-ben jelent meg, de 1953-ban már Pulitzer-díjjal, rá egy évre pedig irodalmi Nobel-díjjal jutalmazták ezt a kisregényt, mely méltán vonult be a 20. század klasszikus alkotásai közé. Mindezek mellett két filmes feldolgozással is találkozhatunk. 1958-ban Spencer Tracy, 1990-ben pedig Anthony Quinn alakítja az öreg halászt.

A történet főszereplője Santiago, egy magányosan élő, idős és nagyon szegény kubai halász. Felesége meghalt, gyereke nincs, és már egy jó ideje elhagyta a szerencse is. Hónapok óta kijár a tengerre halászni, de mindig zsákmány nélkül tér haza. Nyolcvannégy napja töretlen optimizmussal evez be a vízbe, mert hisz abban, hogy valahol vár rá élete nagy hala. Egyetlen segítője Manolin, a fiatal fiú, aki kisgyerekkora óta rendszeresen járt Santiagóval a tengerre. A faluban is híre megy, hogy mennyire nincs szerencséje az öregnek, ezért a fiú apja nem szereti, hogy együtt eveznek ki néha napközben. Pedig az idős ember sok mindenre tanítja, többek között arra, hogy a kitartás és a szorgalom előbb-utóbb meghozza gyümölcsét.
Különleges és meghitt kettejük kapcsolata. A fiú gondoskodik az öregről, fizeti a férfi ételét és italát, csalit szerez neki, és betakarja, ha elszunnyadna. Ragaszkodik hozzá, szereti, már-már hősként tekint rá.
Kudarc ide vagy oda, Santiago a nyolcvanötödik napon kihajózik egyedül a tengerre, és egy fregattmadár útját követve egészen távolra evez a mély vizek felé. S láss csodát, egyszer csak megfeszül a vastag zsinór! A férfi megpróbálja felhúzni a halat, de túl nagy, ezért elkezdni kifárasztani. A zsákmány két napon keresztül húzza a csónakot, Santiagónak eközben szorosan kell tartania a zsinórt. Embert próbáló feladat ez, melynél folyamatosan résen kell lenni, és egy idő után a keze is fájni kezd, majd begörcsöl. A harmadik napon a hal ereje fogytán és elkezd körözni. A férfi közelebb húzza az óriási halat és a szigonyával szíven szúrja. A csónak oldalához köti, majd elindul hazafelé, hogy eladhassa a zsákmányt. De a visszaút rengeteg veszélyt tartogat. A vért megérezve megjelenik a makócápa, ezért Santiagónak gyorsan cselekednie kell. Vajon mihez fog kezdeni az öreg halász? Visszatér a szerencséje?

Az öreg halász és a tenger méretét tekintve igen rövidke regény, mégis mély mondanivalója van. Sok iskolában kötelező olvasmány, bár azt gondolom, ez pont nem az a történet, melyet úgy igazán fel lehet dolgozni tizenévesen. Az öregedés, az elmúlás érzése, a magány és a beletörődés, ezek mind-mind olyan témák, amelyekkel leginkább az életkorunk teljében foglalkozunk igazán. Ennek ellenére ez egy olyan könyv, melyet olvasni kell, de nem úgy, mint egy kötelező olvasmányt. Kell hozzá némi tapasztalat is, hogy meglássuk a sorok között a valós tartalmat. Ám ezek a finom részletek pont azért annyira zseniálisak, mert minél többször olvassa valaki, az élethelyzetnek megfelelően minden egyes alkalommal valami mást tanít.

Kétségtelenül mestermű, rengeteg szimbólummal. A mai napig vita tárgya, hogy ki is valójában az öreg halász, és hogy milyen jelentéssel bír az óriás marlin és a tenger. Talán az élet és a halál szimbólumai?
A tenger mély és sötét, csupa rejtély az ember számára, és amikor az óriási zsákmány az öreg halász horgára akad, még ő sem tudja, mivel áll szemben, csak a megfeszült zsinórt érzi és a hal hatalmas erejét. Kettejük harca kíméletlen, nem lehet tudni, melyikük kerül ki ebből a viadalból győztesen.

Nyelvezetét tekintve egyszerű, mégis csodálatos részletességgel mesél az író. Tele van szép és fájdalmas pillanatokkal. A magányos csónakázás vagy épp az öreg ember, aki annyira egyedül van, hogy egy madárhoz beszél, egészen megindító, csakúgy, mint a hosszú és szenvedésekkel teli harc, melyet a természettel és persze önmagával vív.

A keserédes történet, hiába oly rövid, egy egész életet mesél el. Rengeteget tanulhatunk Santiagótól, aki nemcsak hogy bölcs, de kitartó és bátor ember is. Tudja, hogy bármennyiszer is esünk el, fel kell állni, és újra meg újra próbálkoznunk kell. Ám ő nem csak elszánt és szívós, de azt is tudja, hogy mi az alázat és a tisztelet. A csónakban ülve, miközben a végtelenül szimpatikus halász a gondolataiba mélyed, kibontakozik egy öreg és bölcs ember képe, aki meglátja mindenben a szépet, és tisztelettel viseltetik az embertársai és a természet iránt.

Ez a kisregény a klasszikussá vált Ottlik Géza fordításában, és egy igen tetszetős borítóval jelent meg tavaly a 21. Század Kiadónál. A borítótervet Somogyi Péter készítette, melyről túlzás nélkül állíthatom, hogy egy csoda. A kiadó nem kisebb feladatra vállalkozott, mint hogy megjelentesse a Hemingway-életműsorozatot. Az öreg halász és a tenger volt az első kötet a sorozatban, mely azóta további 3 címmel bővült. Érdemes figyelni a könyvesboltok polcait, mert nemcsak szép, de fontos könyvek ezek. 

Kedvenc idézeteim:

Ha a tengerre gondol, mindig csak la mar-nak nevezte magában, mert aki szereti az mindig így hívja, nőnemű szóval és spanyolul. Aki szereti a tengert, az ugyan sokszor szidja, elmondja mindennek, de ezt is csak úgy, mintha egy asszonyról beszélne. A fiatalabb halászok között akad néha, aki el mar-nak nevezi, vagyis hímnemű szóval illeti. Ezek a fiatalok úsztatóbóját kötnek a fonalukra, úgy halásznak, s motorcsónakot vettek maguknak, amikor jól lehetett keresni a cápamájjal. Úgy beszélnek a tengerről, mintha a vetélytársuk volna, vagy mintha valami földrajzi hely volna, vagy akár mintha az ellenségükről beszélnének. Az öreg Santiago azonban gondolatban mindig nőneműnek tekintette, mindig olyasminek fogta fel, ami nagy-nagy kegyeket osztogat vagy tagad meg, s ha néha el is követ rosszaságokat vagy zabolátlanságokat, nem tehet róla, mert olyan a természete. A hold változásai is úgy hatnak rá, mint az asszonyokra – gondolta.

Vegán "lazacos" bagel

Oké, nem hittem, hogy valaha ilyet fogok írni, de csináltam lazacot répából. Nekem is hihetetlennek tűnik, de ez a cucc valóban hozza a hal ízét, amely, ha őszinte akarok lenni magamhoz, sokszor hiányzik. Régebben halas voltam, a halászlétől kezdve a balatoni hekkig jöhetett bármi, de már egy jó ideje nem ettem, mert itthon általában azt mantrázzuk, hogy: "A hal koma, nem lakoma."Hozzávalók:

• 3 közepes sárgarépa
• 2 nori lap, apróra morzsolva
• 1 bögre forró víz
• 2 ek szójaszósz
• 1 ek juharszirup
• 1 ek almaecet
• 1 tk őrölt füstölt paprika
• 1 gerezd fokhagyma
• só és bors
• vegán tejföl
• 1 kis fej lilahagyma
• fél csokor kapor
• 1 citrom leve
• 4-5 bagett vagy zsömle

Az alaposan megmosott répákat egy tepsibe rendezem és jól besózom. Nem sajnálom rá a sót, érje mindenhol bőségesen. 180°C-ra előmelegített sütőbe teszem és 35-40 percig sütöm. Kiveszem, majd hagyom, hogy teljesen kihűljön és óvatosan meghámozom. Szépen lejön a külseje, de az sem baj, ha itt-ott rajtamarad egy kicsi héj.

Készítek egy pácot. Az apróra morzsolt norit, a forró vizet, a szójaszószt, a juharszirupot, az almaecetet, az őrölt füstölt paprikát, egy gerezd zúzott fokhagymát és némi sót és borsot alaposan összekeverem.
(Őszintén szólva ennél a résznél éreztem azt először, hogy ebből nem lesz semmi, mert a norinak cefetül intenzív illata és íze van...)
A sárgarépákat hosszú szeletekre vágom. Zöldséghámozó híján egy éles kés is megteszi. Ezeket a csíkokat beleteszem a förtelmes kinézetű mocsárillatú pácba, és legalább 24 óráig lezárva hűtőszekrénybe teszem.

A bagetteket félbe vágom és picit megpirítom mindkét oldalát. Vegán tejföllel megkenem, ráhalmozok némi "lazacot", megfejelem egy kevés vékonyra szeletelt lilahagymával, szórok rá kaprot is, és végezetül megkoronázom néhány csepp citromlével. Ráteszem a bagel kalapját és beleharapok.
Féltem ettől az ételtől, mert azt hittem, túlságosan elviszi a nori íze, de kellemesen csalódtam. A répa kellően fűszeres, a ropogós péksütemény, a tejföl, a hagyma és a kapor együtt valami brutál ízrobbanás. Biztosan csinálni fogok még ilyet, mert nincs vele sok macera és tényleg megadja azt az illúziót, hogy tengeri herkentyűt eszek.

ParféTipp: Locsold meg egy kevés olívaolajjal, vagy tegyél rá néhány szem kapribogyót!