A minap végignéztem a könyvespolcomon és jóleső érzéssel töltött el, amikor megláttam a régi, gyerekkori könyveimet. Ott állnak szép sorban a Disney klasszikusok, az Andersen és Grimm kötetek, Richard Scarry Tesz-Vesz sorozata, majdnem az összes Csukás István mesekönyv a Süsütől kezdve egészen A Nagy Ho-ho-ho-horgászig. Aztán ott vannak a csodálatosan illusztrált Füzesi Zsuzsa mondókás könyvek, Kormos István Vackora, de természetesen Tony Wolf varázslatos meséi sem hiányozhatnak. Kész nosztalgia!
Noha én még most is képes vagyok sok időt eltölteni Tesz-Vesz városban - ahol mint tudjuk, mindig történik valami izgalom -, de ugyanúgy Tony Wolf történetei is bármikor magukkal tudnak ragadni. Naná, hisz ki ne szeretné a törpéket, manókat, sárkányokat és a színes ruhákba öltöztetett erdei állatokat?
A Kisnyuszi Répavölgyben című kötet 2019-ben jelent meg a Manó Könyvek gondozásában, de úgy érzem, nem kapott akkora figyelmet, mint amekkorát megérdemelne. Pedig nyuszikról szól, és ugyebár a nyuszikat mindenki szereti. Ráadásul nyakunkon a húsvét és itt a tavasz is, így a gyerekek még inkább örömmel fogadják majd ezeket a kedves történeteket. Végül de nem utolsó sorban Tony Wolf illusztrációi kortalanok, figurái rendkívül bájosak.
S itt jegyezném meg csendesen, hogy a borítón megjelenő név félrevezető lehet, ugyanis ezt a könyvet Anna Casalis és Silvia D'Achille írta, de a rajzok mégiscsak a mester keze nyomát dicsérik.
Főszereplőnk Kisnyuszi, akinek hosszú, fehér füle van és rózsaszín orrocskája. Egy napsütötte völgyben lakik, szereti a répát és természetesen nagyon barátságos. Olyannyira, hogy hat kedves történetet mesél el a gyerekeknek a répavölgyi mindennapokról. Megtudhatjuk tőle, hogy hogyan tanítja móresre a nyúlközösség a kíváncsi Monoklit, és azt is, hogy mit csinálnak a nyuszik, amikor Nyárköszöntőt rendeznek. De arról is olvashatunk, milyen veszélyei lehetnek, ha túl sok répát eszünk, vagy hogy miért varázsnéni Léni néni.
A történetek rövidek, egyszerűek, és mindig megnyugtató zárást kapunk. Ezekben a mesékben nincsenek hatalmas konfliktusok, sem félelmetes szörnyek, csak sokszínű közösség, akik kölcsönösen segítenek egymásnak. A Mesél az erdő sorozat részeihez hasonlóan itt is mindig a problémák megoldásán van a hangsúly és természetesen az elfogadáson.
Mivel a mesék szinte mindig valamilyen tanulsággal szolgálnak, hasznos lehet az ovis korú gyerekeknek, hisz a legtöbbjük velük kapcsolatos, az ő mindennapi életükben is megjelenő problémákra ad valamiféle választ vagy segítséget.
A könyv egészen nagyalakú, és a harsány narancssárga színével eléggé feltűnő is. Azonnal magára vonzza a tekinteteket, belelapozva pedig a finom színeivel és az egész oldalakat kitöltő képeivel ott is marasztalja.
A rajzok, mint ahogy Tony Wolftól megszokhattuk, ebben a kötetben is fantasztikusak. A nyuszik bűbájosak, mosolyt csalogatnak az olvasók és a böngészők arcára. Könnyen el lehet veszi bennük, és elképzelni, hogy mi is Répavölgyben vagyunk és a szereplők régi barátaink.
A betűméret nagysága miatt haladós, ezért a kisebbeknek önálló olvasásra is alkalmas. Bár azt hiszem, ennek a könyvnek pont az a varázsa, hogy együtt, takaró alá bekuckózva, anya vagy apa hangján keresztül élvezze a gyerkőc a mesét, és sok ideig bújjuk közösen a részletgazdag, vidám rajzokat, hisz a gyermekekkel történő közös olvasás az egyik legmeghittebb pillanat...
Kedvenc idézeteim:
Szomszédunkban lakik a Répafalvi család. Itt láthatjátok őket, amint szokásos reggelijüket fogyasztják: répalevet, répalekvárt, répás kekszet, és a végén még egy kis friss répát is elrágcsálnak.
Hát persze, erre biztosan azt mondjátok: még szép, hogy Répavölgy lakói szeretik ezt a finom, ropogós zöldséget, ami ott nő a kertjükben.
- Éhes vagyok! Uzsonnát akarok!
Mire Léna néni így felelt:
- Én nagyon szívesen sütnék nektek répatortát és főznék egy finom kakaót, de akkora felfordulás van a konyhában, hogy itt nem lehet uzsonnát csinálni!
Ekkor Saci szólalt meg:
- Unatkozom! Játszani akarok!
Léna néni megint csak azt válaszolta:
- Én nagyon szívesen játszanék veletek, de akkora felfordulás van a szobátokban, hogy nem lehet megtalálni a játékokat!
A nyuszik elszomorodtak: finom uzsonnát kaphattak volna, utána meg játszhattak volna a nénivel, de most egyikből sem lesz semmi.
Annyit mindenesetre megértettek, hogy nem számíthatnak semmi jóra, amíg helyre nem hozzák a dolgokat. Arra is rájöttek, hogy tulajdonképpen nem olyan nagy ügy a rendcsinálás! Különben is, heten voltak, és ahogy a nagypapám szokta mondani, "együtt minden könnyebb".
Répatorta
Naná, hogy répatorta! Mi más? Steiner Kristóf receptje volt az alap, melyet a Kristóf konyhája oldalon találtam évekkel ezelőtt, de azért egy-két dolog módosult nálam azóta. Nagyon sokszor készítettem már, de azt gondolom, ez a tökéletes recept. Egyszerűen megunhatatlan és isteni!
Hozzávalók (2,5 dl-es bögrével mérve):
- 2 bögre liszt
- 1 bögre nádcukor
- 1 zacskó vaníliáscukor
- 1 csipet só
- 1 zacskó sütőpor
- 1 mk szódabikarbóna
- 2 nagy répa durvára reszelve
- őrölt fahéj és gyömbér ízlés szerint
- 1 marék mazsola
- 1 marék durvára vágott dió
- fél bögre étolaj
- 1 bögre narancslé
A tetejére:
- 1 doboz vegán mascarpone
- 1-2 ek porcukor
- 1 citrom reszelt héja
- fél citrom
A tészta összeállítása nagyon egyszerű. A száraz összetevőket összekeverem egy nagy tálban, a nedveseket pedig egy kisebben. Aztán a folyékonyat fokozatosan hozzákeverem a lisztes részhez. Sűrűnek kell lennie, de ha túl sűrűnek találom, egy kis narancslével lazítok a tésztán. Kibélelek sütőpapírral egy kapcsos tortaformát, és a 180°C-ra előmelegített sütőbe teszem 35-40 percre. Érdemes tűpróbával ellenőrizni, akkor jó, ha már nem remegős a közepe, de nem is kemény még a tészta. Amikor késznek ítélem, kiveszem a sütőből.
Amíg hűl, a tetejére elkészítem a krémet. Ez sem valami bonyolult, az összetevőket kézi- vagy robotmixerrel alaposan kikeverem, majd a teljesen kihűlt torták tetejére kenem.
ParféTipp: A nyers tésztába tehetsz különböző magvakat, de kísérletezhetsz kedvenc aszalt gyümölcsöddel is. Kifejezetten finom bele az aszalt sárgabarack és a vörös áfonya!
Díszítésnek legtöbbször marcipán répákat teszek, de jól áll neki a durvára vágott dió és a szeletelt narancs is!
