Beatrix Potter kedves meséivel - szerintem sokakhoz hasonlóan - a tévében találkoztam először. A mesekönyvekhez nem volt szerencsém gyerekként, pedig biztosan imádtam volna a bennük szereplő bűbájos rajzokat. Viszont a Miss Potter című filmet nagyon szerettem, melyben Renée Zellwegger alakította a főszereplőnőt, és az írónő életéről szóló önéletrajzi ihletésű regénynek is megbecsült helye van a polcomon.
Beatrix Potter Anglia talán leghíresebb meseírója és illusztrátora. Kedvesek és szívet melengetőek a ruhákba öltöztetett és emberi tulajdonságokkal felruházott állatfigurái. Legyenek nyuszik, egerek, malacok, libák vagy békák, a gyerekek kedvelni fogják a tanulságos történeteket és a lapokon megelevenedő helyes szereplőket.

Frida Kahlo egyszer azt mondta, hogy életében két súlyos balesetet szenvedett: az egyiket egy busz okozta, a másikat Diego, aki elrabolta a szívét. Kétségtelen, hogy kettejük története mindent elsöprő és szenvedélyes volt. Hosszú évekig szerették, néha pedig gyűlölték egymást, de kapcsolatuk a mai napig inspiráló lehet bárki számára.
Claire Berest Frida szerelme című életrajzi ihletésű könyvében nem írt semmi újat vagy meglepőt Fridáról és Diego Riveráról, mégis megmutatta a festőnő egy másik arcát. Mert mindenki fejében él egy Frida Kahlo, aki erős és bátor, de ott a másik oldala is, az érzékeny, szerelemre éhes nő. 
A regények általában a temperamentumára és a benne rejlő élni akarásra fókuszálnak, de szerintem ennél sokkal több volt. Claire Berest megpróbálja az összes színt megmutatni, mellyel feltérképezhetjük ezt a nem mindennapi nőt. Mert Frida Kahlo élete tele volt színekkel.

A napokban volt egy kisebbfajta olvasási válságom. Nem igazán esett jól semmi. Ilyenkor általában novellákat olvasok, esetleg előveszek egy ifjúsági regényt, vagy csak szimplán belelapozok egy-két mesekönyvbe. Ez tökéletesek elég ahhoz, hogy kikapcsoljon az agyam. Talán ezért, meg az ellenállhatatlan derűje miatt szeretem az ilyen mosolyínséges időkben megkaparintani Rita Falk könyveit. Mert a niederkaltenkircheni miliőben játszódó történetek minden, csak nem gondolkodásra késztető irodalmi mesterművek. És ez nagyon is rendben van így!

Ernest Hemingway Az öreg halász és tenger című regénye talán az egyik legismertebb A Búcsú a fegyverektől és az Akiért a harang szól című művei mellett. Ez a rövid elbeszélés egy idős ember, a tenger és egy horogra akadt hatalmas marlin történetén keresztül foglalkozik az emberi lét legalapvetőbb kérdéseivel. 1952-ben jelent meg, de 1953-ban már Pulitzer-díjjal, rá egy évre pedig irodalmi Nobel-díjjal jutalmazták ezt a kisregényt, mely méltán vonult be a 20. század klasszikus alkotásai közé. Mindezek mellett két filmes feldolgozással is találkozhatunk. 1958-ban Spencer Tracy, 1990-ben pedig Anthony Quinn alakítja az öreg halászt.

Szamóckáról már olvashattál korábban az oldalon, de Stefanie Dahle mesekönyvei annyira bájosak, hogy nem lehet csak egyetlen egy bejegyzést szentelni nekik. Nem beszélve arról, hogy az aranyos történetek és csodás illusztrációk mellett ezek kifejezetten "evős" könyvek, hiszen rengeteg finomság szerepel bennük. De ez csak természetes, hiszen Szamócka a szamócatündér, aki nagyon finom süteményeket készít! Fontos megjegyeznem, hogy a népes Tündérkertben él, azon belül is egy teáskanna házban lakik. Ezen a kedves helyen sok tündér és erdei állat lakik, akikkel mindig történik valami. Szamócka pedig mindig mindenhol ott van, hogy segítsen.

Stacey Halls kötete, a Familiárisok volt az egyik olyan könyv tavaly, melynek megjelenését hihetetlenül vártam. A 21. Század Kiadó KULT könyvek sorozatában jelent meg, s ez nekem már valamiféle garancia is arra, hogy valami jót fogok kézbe venni, hisz kivétel nélkül szinte az összes eddigi kiadványuk minőségi, igazi irodalmi csemege.
Ha csak a fülszöveget olvasom, akkor is érdekesnek találnám a történetet, de ez a regény a csodaszép borítójával egyszerűen bárkit elvarázsol. A különleges nyomdatechnológiával készült aranyozott borító nagyon szép, a jó minőségű papír és az aprólékosan kidolgozott minták pedig csak még inkább emelik az értékét. Persze mindig benne van a pakliban, hogy a csodás külső csak álca, és a belbecs jócskán alulmarad a borítóval szemben, de ezzel a könyvvel most egyáltalán nem lőttem mellé. Sőt!