Hunyd le a szemed és gondolj valamire, amit nagyon szeretnél. Mire vágysz a leginkább? Mi az, amiért bármit megadnál? Van olyan dolog az életedben, amit feláldoznál ezért az álomért? Mindannyian éreztük már azt, hogy annyira vágyunk valamire, hogy az már szinte fáj. Te meddig mennél el, hogy a legbensőbb kívánságod teljesüljön? És mit tennél, ha ez az áldozat túlságosan nagy lenne, de erre csak később eszmélnél rá?
Tavaly jelent meg az Agave Könyvek gondozásában és Ballai Mária csodálatos fordításában V. E. Schwab Addie LaRue láthatatlan élete című könyve, mely pontosan ezeket a kérdéseket boncolgatja. A regény 2020-ban a Goodreads olvasói szavazatai alapján elnyerte a legnépszerűbb fantasy címet. Noha én nem aggatnám rá a klasszikus értelembe vett fantasy jelzőt, vitathatatlan, hogy megérdemli a figyelmet.
A nemzetközi könyvpiacon az utóbbi időben egyre jelentősebbé vált az az irodalmi irány, amely a nő és a férfi egyenjogúságát helyezi a középpontba. Vagyis a főszereplők a legtöbb esetben ambiciózus, modern, két lábbal a földön állnak és pontosan tudják, hogy merre tartanak. Ezen könyvek szerzői elismerik a női érdemeket és harcolnak a beskatulyázás ellen. És itt jön a képbe a feminista irodalom, amely kiemelten kezeli azon nők történeteit, akik múltbéli, vagy akár a mai napig érzékelhető diszkriminatív helyzetével foglalkozik. Napjainkban a feminizmusról él egy torz kép, miszerint azok a nők a feministák, akik a család elé helyezik a karriert. Pedig ez nem azt jelenti, hogy minden nőből sikeres üzletasszonynak kell válnia, hanem azon van a hangsúly, hogy mindenki azt tehesse, ami a saját értékeinek megfelel és senkit ne érjen megkülönböztetés. Bernardine Evaristo A lány, a nő, a többiek című könyve sok szempontból egyedülálló, de az biztos, hogy senkit sem hagy majd hidegen. Olyan témákat érint, melyekről beszélnünk kell, mint mondjuk a fentebb említett feminizmus, a nemi identitás, szexuális irányultság, rasszizmus, generációk közti harcok, brexit, intellektualizmus vagy épp az anarchizmus.
Egy jó meséhez, egy kedves történethez nem feltétlenül kellenek királylányok, hercegek és hétfejű sárkányok. Néha egy halk szavú öregúr és egy minden lében kanál macska is elég. Sven Nordqvist tökéletesen ráérzett erre, de talán még ő maga sem sejtette, hogy a Pettson és Findusz sorozattal mennyi mosolyt fog csalni a gyerekek és a felnőttek arcára. Nálunk eddig több kötet is megjelent, de az a helyzet, hogy képtelen vagyok kedvencet választani közülük, mert mindegyik annyira kedves. A 