Ha bedobom egy könyvklubbon a kérdést, hogy Jane Austen vagy Charlotte Brontë, azonnal kétfelé szakad a csapat. Jómagam hatalmas Jane Eyre rajongó vagyok, noha a Büszkeség és balítélet is benne van a top 5-ös klasszikus romantikus olvasmányaim között. Nem beszélve arról, hogy akárhányszor elcsípem valamelyik adón a Colin Firth főszereplésével készült BBC sorozatot, odaszögez a képernyőhöz, hiszen ki ne akarná századjára is megnézni, ahogy Mr. Darcy vizes, fehér ingben kievickél a tóból... De ami igazán közel áll hozzám, az a Jane Eyre. Már számtalanszor olvastam és mindig szívesen merülök el a lowoodi árva történetében. Mostanság nagy sikerük van az átdolgozásoknak, melyek több-kevesebb sikerrel futnak, így számomra is meglepő volt, mennyire élveztem Melodie Edwards Jane és Edward című regényét. A kötet a General Press Kiadó gondozásában és Frei-Kovács Judit fordításában olvasható.

Régen azt mondták, hogy a 30 az új 20. Most meg azt hallom, hogy a 40 az új 30. De mi a helyzet a 70 felettiekkel? A könyvtárban, ahol dolgozom, elég sok a nyugdíjas olvasó, és váltig állítja mindegyik, hogy teli vannak programokkal és szinte soha nem érnek rá, mert örök rohanásban vannak. Szóval egyáltalán nem ér leírni az idősebb korosztályt sem. Olivia Ford Mrs. Quinn híres lesz című regényének főszereplője 77 éves, de még mindig tele van tettvággyal, és arra készül, hogy megmutassa, nem csak a fiataloknak vannak álmaik. A kötet a Magnólia gondozásában és Szabó Olimpia fordításában jelent meg idén.

A mai rohanó világban, rengeteg inger ér minket és minden információhoz azonnal hozzájuthatunk. Felgyorsultak a mindennapok, és ezzel a gyorsasággal egy kicsit hátrébb szorultak az emberi kapcsolatok is. Megváltozott a minőség, s talán soha nem voltunk még annyit az online térben, mint most. Jon Szomin nemrégiben megjelenő regénye A kis szöuli fazekasműhely, talán pont arra akar emlékeztetni bennünket, hogy mennyire szükségtelen, hogy mindig nagy sebességgel éljünk. Néha muszáj lassítanunk és ha néhány új dolgot bevezetünk az életünkben, minőségi változtatásokat érhetünk el. A kötet az Athenaeum Global-sorozatában és Németh Nikoletta fordításában olvasható.

Tavaly nagyon megszerettem Andreas H. Schmachtl Snöfrid Virágvölgyben című mesekönyv-sorozatának első kötetét, s annak a szószátyárnak egyáltalán nem nevezgető, ám annál morgósabb főszereplőjét. Akkor Északföldére látogattunk el és egy teljesen hihetetlen kalandban volt részünk, a most megjelent történetben viszont a Köd-szigetekre utazhatunk Snöfriddel. Hősünknek most is sok megpróbáltatásban lesz része, de szerencsére, mint ahogy a bekuckózós mesekönyveknél általában lenni szokott, minden jó, ha a vége jó.
A történet a Manó Könyvek gondozásában és Szalay Zsuzsanna fordításában olvasható.