Olyan sokszor feltesszük magunknak az alábbi kérdést: "Mi lett volna, ha...?"
Híragi Szanaka nemrégiben megjelent kötete, Az elvesztett emlékek lámpása, három történetből áll, melyek első ránézésre különbözőek, ám a végén szépen összeérnek a szálak. A könyv elolvasása után minden bizonnyal te is felteszed magadnak a fenti kérdést, valamint elgondolkodsz azon is, mit tennél, ha a halálod után visszamehetnél a szívednek legkedvesebb emléked napjára? S vajon melyik emlék lenne az? A kötet a Libri Kiadó gondozásában és Mayer Ingrid fordításában olvasható.
A történet középpontjában egy korántsem szokványos fotóstúdió áll, ahová az emberek a haláluk után térnek be. Egy titokzatos férfi, név szerint Hiraszaka fogadja az érkezőket, és az a feladata, hogy segítsen a lelkeknek kiválogatni az emlékeiket. Ez annyit tesz, hogy mindenki kap egy halom fényképet az élete minden egyes napjáról, a túlvilág felé vezető ajtóhoz pedig arra lesz szükség, hogy az elhunyt kiválassza a legkedvesebb és legmeghatározóbb emléket közülük. Ám az is előfordulhat, hogy a legfontosabb pillanatról nem készült kép, vagy megsérült a fotó. Ilyen esetben lehetőség van visszautazni a múltba és átélni, majd újra megörökíteni azt az utolsó fontos pillanatot. Csupán egy szabályt kell betartania mindenkinek: soha nem szabad beleavatkozni a múltba...
S hogy kik a főhősök? Egy idős óvónő, egy középkorú gengszter és egy hányatott sorsú kislány, akik mindannyian elmerülnek az emlékek tengerében. A különös utazás során mesélnek az életükről és azokról a napokról, melyet meghatározó emlékként szeretnének feltüntetni az átjutáshoz szükséges különös tablón.
Hiraszaka egy titokzatos alakként van jelen a történetben, akiről szépen, lassan derülnek ki a dolgok. Az ő életének képei eltűntek, csupán csak egyetlen egy kép maradt. A miértre egészen a regény végéig várnunk kell, de amikor megérkeznek a válaszok, az bizony felér egy morális pofonnal.
A szerző megpróbálja bemutatni, hogy mennyire törékeny és igazságtalan tud lenni az élet. Életünk során nem mindig tudjuk becsülni a körülöttünk lévő dolgokat, nem vesszük észre az igazi értékeket, vagy ha mégis, azt sokszor késő. A történetek segítségével elmélázhatunk az életről és a halálról, mely mindegyik szereplő életében más-más aspektusban jelenik meg. Semmi sem fekete vagy fehér, látni fogjuk, hogy a szürkének is mennyi árnyalata van.
Azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik szeretik a japán irodalmat, valamit akik szívesen olvasnának egy olyan regényt, mely érzékenységgel és érzelmekkel teli. Bár sok résznél bizony elő kell majd venni a papírzsebkendőt, mindenképpen szép és gyönyörűen megírt történet, melyet megéri elolvasni. Gyorsan olvasható, rövid kötet, mégis fontos üzenetet hordoz.
Teriyaki tofu
Japán szerző lévén egy japán ételt hoztam. S noha a könyvben nem szerepel ez a fogás, nekem a teriyaki tofu olyan, mint egy falat Japánból. Tudom, tudom, másnak a szusi, a ramen vagy épp a tempura ilyen, de nekem ez. :)
Hozzávalók:
A tofuhoz:
- 2 db 200g-os natúr tofu
- 1 ek szójaszósz
- 2 ek kukoricakeményítő
- 2 ek szezámolaj
A teriyaki szószhoz:
- 1/4 bögre szójaszósz
- 1/4 bögre víz
- 1/4 bögre barna cukor (vagy juharszirup, esetleg agavé)
- 1 ek rizsecet
- 2 tk reszelt gyömbér
- 3 gerezd fokhagyma, felaprítva
- 2 tk kukoricakeményítő 1 ek vízzel elkeverva
A tálaláshoz:
- rizs
- szezámmag
- apróra vágott zöldhagyma
- párolt zöldség
Az első lépés, hogy a tofuból kipréselek annyi vizet, amennyit csak bírok. Ehhez becsomagolom a tofukockákat egy tiszta konyharuhába és ráhelyezek egy kis nehezéket, jelen esetben két egymásba rakható lábas lett az áldozat. De megfelel 1-2 konzerv vagy tepsi is, csak súly legyen rajta. (Érdemes minden tofut préselni, mert nagyon sok folyadékot tartalmaz és így kevésbé tudja magába szívni a pácot és a fűszereket. Legjobb, ha órákon át hagyod a nehezék alatt, de ha csak fél órád van erre a folyamatra, már az is sokat segít.)
Kisebb kockákra vágom a tofut, meglocsolom a szójaszósszal és rászórom a kukoricakeményítőt. Óvatosan összeforgatom, hogy mindenhol kapjanak egy kis bundát a falatok. Egy serpenyőbe felhevítem a szezámolajat és a forró olajban ropogósra sütöm a tofukockákat. Villával óvatosan forgatom sütés közben, hogy minden oldal kapjon egy kis színt.
Amíg sülnek a falatok, elkészítem a teriyaki szószt. Egy kis tálba beleöntöm a szójaszószt, a vizet, a barna cukrot, a rizsecetet, a gyömbért és az aprított fokhagymát. Alaposan összekeverem és a tofuhoz öntöm. Alacsony hőfokon hevítem és pár percig forralom. Egy kis tálkában összekeverem a keményítőt és a vizet, majd a serpenyőbe öntöm. Óvatosan kevergetem és hagyom, hogy a szósz besűrűsödjön.
Párolt rizzsel tálalom, és az érzés kedvéért megszórom egy kevés szezámmaggal és némi újhagyma karikával.
A Libri Könyvkiadónak hála a japán irodalom szerelmesei egy újabb gyöngyszemet tarthatnak a kezükben. Az elvesztett emlékek lámpása megható történet azokról a hétköznapi apróságokról, amelyek megszépítik az életünket és meghatározzák hogy kik vagyunk. Tartsatok velünk, merüljünk el együtt a történetben és ha nektek kedvez a szerencse, akkor nyerhettek is egy példányt a kötetből.
NYEREMÉNYJÁTÉK
Az utóbbi időben egyre népszerűbbek hazánkban is azok a regények, melyek az ázsiai kultúrából merítenek ihletet, így a mostani játékunk is ehhez kötődik. Minden állomáson találtok egy idézetet, mely egy olyan kötetből származik, amelyben markánsan jelen van az ázsiai kultúra. Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy mi a könyv címe, ahonnan idéztünk.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A turné állomásai:
04.29. Csak olvass!
05.01. Booktastic Boglinc
05.03. Könyv és más
05.05. Spirit Bliss Sárga könyves út
05.07. Szembetűnő
05.09. Hagyjatok! Olvasok!
05.11. KönyvParfé
