Emlékszel arra, hogy tinikorunk kedvenc magazinjaiban mindig volt egy rovat olyan fiataloknak, akik valamilyen problémával küzdöttek, de nem találták a megoldást? Lehetett ez párkapcsolati válság, családi probléma vagy gyász, ha levelet írt valaki a szerkesztőségbe, bekerülhetett a lapba és egy szakember ellátta jó tanácsokkal. Cheryl Strayed nemrégiben megjelent könyve olyan emberek leveleit tartalmazza, melyeket akkor kapott, amikor a "Dear Sugar", vagyis "Kedves Cukor" című rovatot írta. A Gyönyörű apróságok tehát nem más, mint olyan levelek és válaszlevelek sokasága, melyekből erőt meríthetünk, együtt érezhetünk a feladókkal vagy csak jót derülhetünk rajtuk.

Lucy Worsley az Egyesült Királyságban élő és közkedvelt történész és életrajzíró, legújabb könyvében egy olyan nőt mutat be, akiről mindenki hallott már, de csak kevesen ismernek. Agatha Christie - Egy sejtelmes nő alcímmel nemrégiben jelent meg hazánkban ez az életrajzi kötet, melyben olyan tévhitekre és rejtélyek mögött meghúzódó igazságokra világít rá az írónő, amelyeket az emberek életében és talán a mai  napig nem hajlandók tudomásul venni.
Azt mondják, Agatha Christie könyveiből eddig kétmilliárd példányt nyomtattak, s úgy hírlik, ennél több kiadást csak a Bibliának és Shakespeare köteteinek tulajdonítanak. Christie történetei részei életünknek; 66 detektívregényt, 14 novellagyűjteményt és több mint 20 színpadi darabot írt. Minden idők legnagyobb bestseller írójának tarthatjuk számon, könyvei időtállóak, melyek még most is képesek megdolgoztatni a szürke agysejtjeinket.

Jill Santopolo neve akkor vált igazán ismertté, amikor megjelent A fény, amit elvesztettünk című regénye. Nagy figyelmet kapott, egy időben azt éreztem, már a csapból is ő folyik. Talán túl sokat vártam tőle, hiszen hatalmas volt a visszhang, de akkor sajnos nem hatott rám annyira a könyv, mint szerettem volna. Aztán idén megjelent a Minden, ami utána jött című regénye és kíváncsi voltam, milyen lett ez az új írás. Azt hiszem, most, hogy túl vagyok mindkét könyvén, nyugodt szívvel írhatom, hogy Santopolo nem az én írónőm. Próbálkoztam, igyekeztem megkedvelni, de úgy látszik, mi nem vagyunk egymásnak teremtve. Hiába, néha nem működik a kémia. Másrészt megtudom érteni, ha valaki szereti a könyveit, mert olyan élethelyzetekről ír bennük, melyekbe sok nő könnyűszerrel beletudja képzelni magát, vagy már történtek velük hasonló dolgok, így együtt tudnak érezni a főszereplőkkel.