Bár Halloween nálunk nem hivatalos ünnep, mégis egyre nagyobb teret hódít az utóbbi években. Talán az egyik legizgalmasabb időszak ez világszerte, hiszen a rémisztő dekorációk, az ijesztő jelmezek és a világító töklámpások, kellőképp megalapozzák a halloweeni hangulatot. Lehet szeretni vagy nem szeretni, de mi más lehetne a legjobb ilyenkor, mint egy puha takaró alatt, sütőtökös lattét kortyolgatva, a pislákoló gyertyafény mellett horrorfilmeket nézni vagy épp rémtörténeteket olvasni?
Én személy szerint nem vagyok annyira oda a túlságosan rémisztő filmekért, de azért vannak kedvenceim, melyeket szívesen megnézek ilyenkor. Az Addams Family, a Tim Burton-féle Karácsonyi lidércnyomás vagy A halott menyasszony, bizony örök klasszikusok itthon.
S talán épp ezért tetszett annyira Barbara Cantini Halálka című mesekönyve, mert a főszereplő kislány az Addams Family-ből jól ismert Wednesday karakterére emlékeztet, és mert nagyon jól illik ehhez az időszakhoz. De lehet, hogy azért, mert már rég olvastam ennyire szórakoztató, szívmelengető és haláli gyerekkönyvet!

A főhősünk Halálka, aki történetesen egy zombilány. A kis hölgy Néhay nénikéjével él a Málladozó Villában, valamint Bu Songgal, az albínó kutyussal és még néhány furcsa szerzettel. Itt van például Ravatal nagyapó, aki szeret sakkozni, valamint a nagydumás Gyász bácsi szószátyár koponyája. A kislány nagyon szeret az ódon kastélyban lenni, sokat játszik a kutyájával, ám valami mégis hiányzik az életéből. Sokszor figyeli távolból a faluban játszó gyerekeket, és nagyon vágyik arra, hogy egyszer csatlakozhasson hozzájuk. Néhay néni természetesen nem örül ennek, hiszen elég nehéz eltitkolni az emberek előtt, hogy ők mások mint a többiek, és a végén még megijednének a gyerekek. Nem beszélve arról, hogy a lelepleződés veszélye katasztrófához vezethet.
Persze Halálkát nem olyan fából faragták, hogy ebbe minden további nélkül belenyugodjon, ezért egy nagyszerű tervet szel ki. Most, hogy közeleg Halloween, feltűnés nélkül elvegyülhet a gyerekek között, és még csak be sem öltöznie! Házról-házra járhat a cukorkát kéregetőkkel, és ha szerencséje lesz, talán barátokat is szerezhet!

A történet természetesen arra éleződik ki, hogy mindenkinek szüksége van barátokra. Mert ez még az olyan különcök számára is nélkülözhetetlen, mint Halálka. Fontos tanulság, hogy legyen valaki akármennyire más, el kell fogadnunk olyannak, amilyen, hiszen sohasem tudhatjuk, nem-e pont belőle lesz a legjobb barátunk.
És ez a kislány azt is megtanítja a gyerekeknek, hogy ha magányosak vagyunk, nem gubózhatunk be, hanem nyitni kell mások felé. Ez nehéz, pláne ha félünk, és nincs elég önbizalmunk, de ha megtaláljuk azokat az embereket,  akik úgy fogadnak el, amilyenek vagyunk, és akikkel jól érezzük magunkat, akkor minden a helyére kerül.

A könyv, méretét tekintve nyúlfarknyi és a szöveg is eléggé szellős, de már az első lapoknál azonnal el lehet veszni a részletgazdag illusztrációkban. A történet és a rajzok igazán szellemesek, ugyanakkor roppant szerethetőek, bármily morbidnak is gondolnád a cím alapján.
Barbara Cantini nem bíz semmit sem a véletlenre, illusztrációi és a történet, melyet kitalált azonnal behúzzák az olvasókat. Számtalan vicces kitekintés látható a lapokon, és megannyi apró megjegyzéseket szúr a rajzok mellé vagy alá. A képek kitöltik az oldalakat, mozgalmasak és gyakorlatilag igazi humorbombák. A sok pókháló mellett mókás című magazinok, könyvek és megannyi apró érdekességek is megjelennek.

A kötet a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg, és 5 éven felülieknek ajánlott. Ezzel lehet kötözködni, de szerintem nyugodt szívvel mehet már ennek a korosztálynak. Azok a gyerekek, akik hallottak már Grimm-meséket, ismerik Jancsi és Juliska valamint a Piroska és a farkas történetét, egy fejét lekapni tudó zombilánytól igazán nem foghat kikészülni. Különben is, ez a kislány inkább aranyos, mint félelmetes, hiába kapott hullaszínű, fakó arcot és hatalmas, karikás szemeket.

Rég szórakoztam ennyire jót egy mesekönyvön, ezért nyugodt szívvel ajánlom kicsiknek és nagyoknak. Ráadásul nemcsak szupercuki, de témáját tekintve érzékenyítő könyvnek is felfogható. És persze az sem hátrány, hogy egyes részek sírva nevetősek. Szóval csak annyit mondhatok: kalandra fel, haláli élmény lesz!

Kedvenc idézeteim:

És ekkor Halálkának RAGYOGÓ ÖTLETE támadt!

Ő is csatlakozik a többi gyerekhez, és úgy tesz majd, mintha csak halloweenre öltözött volna be. A terv holtbiztos volt, nem vallhatott kudarcot, de azért jobb, ha Néhay nénit nem avatjuk be.

Halálka végre készen állt. Lement a földszintre megkeresni a nénit. A karosszékben ülve találta, amint épp Árkénykot stopolta. Azt hitte, a macskának az éjjeli kóborlása során szakadt le a farka és az egyik füle.
(Pedig én voltam!)
A néninek azonban elfogyott a szürke cérnája, ezért most világító narancsszínű fonállal öltögetett.

Világító narancsszínű fonál

(Árnyék eléggé ki van akadva.)

Sütőtökös töklámpás

A Halloween egyik legnépszerűbb szimbóluma a faragott töklámpás. Ez a motívum a könyv borítóján, és az illusztrációk között is számtalanszor visszaköszön, ezért arra gondoltam, a történethez passzolni fog valami sütőtökös finomság. S ha már sütőtökös, miért ne lehetne vicsorgós töklámpás is?
Hozzávalók:

• 1 kisebb sütőtök
• 2 ek kókuszkrém
• 2-3 ek nádcukor
• őrölt fahéj ízlés szerint
• 2 csomag levelestészta

A sütőtököt félbevágom, kikaparom a magokat, kisebb darabokra szelem, majd egy sütőpapírral bélelt tepsibe helyezem. Az egészet betolom a 180°C-ra előmelegített sütőbe, és addig sütöm, amíg a tök héja karamellizálódni nem kezd, a húsa pedig szilárdból puhává nem válik. Amikor langyosra hűlt, lekaparom a húst a héjról és egy botmixer segítségével pürésítem a kókuszkrémmel. Ezután tetszés szerint ízesítem nádcukorral és őrölt fahéjjal.
Sablont most nem készítettem a tökfejekhez, mert ez annyira egyszerű. Sőt, ennél a résznél a gyerkőcöket is be lehet vonni, hisz vigyorgós lámpást mindig vicces rajzolni!
Az A4-es papír felére rajzolt motívumot kivágom, és a vékonyra nyújtott, vagy a már készen letekerhető levelestésztára helyezem. Egy éles késsel körbe vágom, majd szelek még egy ugyanolyat, de annak készítek szemet és szájat is. A sima tésztára kanalazok a sütőtök püréből, óvatosan ráhelyezem a vigyorgós fejet, és egy villa segítségével lenyomkodom a széleket. 
Ezeket is sütőpapírral bélelt tepsibe helyezem és 180°C-ra előmelegített sütőbe helyezem. Amikor már kezd aranybarna lenni a tészta teteje, kész is. Langyosra hűtve isteni! Persze csak ha tudsz addig várni...

ParféTipp: A krém kifejezetten finom édes keksszel tunkolva, vagy csak így önmagába kanalazgatva is.