Húsvétkor kötelező jelleggel lejátssza a televízió legalább egyszer a Ben Hurt. Október 23-án szintén többször belefuthatsz a Szabadság, Szerelembe. És a Karácsony? Egy Karácsony sem telhet el Reszkessetek betörők! és A Grincs nélkül. Kívülről fújjuk a műsorajánlatokat és bármikor/bárhová kapcsolunk, biztosan bele fogunk futni az Igazából szerelembe, a Hull a pelyhesbe, a Télapuba és a Polar Expresszbe. Nem is lenne igazi az ünnep, ha ezeket nem vetítenék a tévéadók. Én már baromira unom a fent említett filmeket, de azért mégis megnézek egyet-egyet, mert valahogyan hozzá tartozik az ünnepi időszakhoz. De mi a helyzet a Halloween-nel? Ha engem kérdezel, én szívesen nézek ilyenkor szellemes, boszorkányos filmeket. Vagy olyan alkotásokat, melyek egy kicsit megborzongatnak. Tim Burton rettenetesen jó választás, csak ajánlani tudom mindenkinek. Itt van rögtön az Ollókezű Edward, Az Álmosvölgy legendája, meg a Sweeney Todd. De ne feledkezzünk meg a rajzfilmekről sem, hiszen A halott menyasszony és a Karácsonyi lidércnyomás alap darab. Ez utóbbi nálam a legnagyobb kedvenc, az örök klasszikus, ezért is hoztam a könyv változatot.
Nézzük is, mit tudunk Tim Burtonről!
Visszahúzódó, kicsit különc gyerek, aki nehezen boldogul a beilleszkedéssel. Viszont imádja a filmeket és szívesen rajzol meg festeget egyedül a sötét szobájában. Rajong a szörnyfilmekért és az angol Hammer-horrorért. (Ezek régi, gótikus horrorfilmek, melyek alacsony költségvetéssel készültek és a benne szereplő trükkök már-már megmosolyogtatóan egyszerűek. Emellett az összes klisével találkozhatsz bennük, mely jellemzi a horror műfajt.) A lényeg, hogy a fene se gondolja ekkor erről a befelé forduló fiúról, hogy valaha híres rendező, forgatókönyvíró, producer és festő lesz, és megteremti a Tim Burton kultuszt.
1976-ot írunk, amikor a gimnázium után a California Institute of the Arts-ban tanul tovább. Az intézményt támogatja a Walt Disney Studios, Burton pedig bekerül az egyik projektjükbe és animátorként egy egész estés rajzfilmen dolgozhat. Ezután több helyen is megmutatja magát, keresi a stílusát, folyamatosan ötletel, verseket ír. Eredetileg 1982-ben írja meg a Karácsonyi lidércnyomás című verses történetét és már ekkor fontolgatja, hogy készíteni szeretne ebből egy filmet, de erre még egy ideig nem kerül sor. Az évek múlásával vissza-visszatér ehhez, kacérkodik a gondolattal, majd 1990-ben a Disney ráharap az ötletre és rá egy évre megkezdődnek a munkálatok. Azért a stúdió kicsit hezitál, tele van kérdéssekkel: Nem túl félelmetes ez a gyerekeknek? Nem túl sötét? A munkálatok titokban folynak és 3 évig tart, míg ez a báb-animációs nagyjátékfilm bemutatásra kerül. 1993 pedig Tim Burton éve lesz, hiszen a sötét fantasy-musical meghozza az áttörést és igazi kasszasiker. Burton pedig véglegesen „bekamerázza” magát a nagyok közé. Filmjeiben és meséiben megjelenik a morbid és bizarr humor, ugyanakkor ez a borongós, olykor depresszív hangulat lesz a védjegye. Különleges képi világa és abszurd jelenetei szerethetőek, de igazán csak azok fogják értékelni, akik kedvelik ezt a kicsit sötét, furcsa, olykor groteszk humort.
Most pedig lássuk ezt a rémes-rímes csodakönyvet, melyből kinőtte magát a rajzfilm. A filmben Jack Skellingtonnak hívják a főszereplőt, a hazánkban megjelent kiadásban ezt magyarosította a fordító, ezért elsőre furcsa lehet, hogy Jackből Csontváry Izsák lett. Itt jegyezném meg, hogy Stern Gábor fordítása elsőrangú és olvasás közben én egyáltalán nem bántam, hogy Izsákról olvashatok.
A történet a következő!
Csontváry Izsák Halloweenföldén él, ijesztgetésben ott ő a király. Ám egy nap arra ébred, hogy valami hiányzik az "életéből", ráunt a rémítgetésre, már nem élvezi a vérfagyasztást. Bánatában világgá megy; mellészegődik hű társa Zéró, a Szellemkutya. Útjuk során egy elvarázsolt erdő közepén rátalálnak három fára, bennük egy-egy varázslatos ajtóra. A legkülönösebbe belépve egy izgalmas és csodálatos világra bukkannak, ahol mindent fehér kis hópehely borít. A hely neve: Karácsonyfalva! Ettől teljesen bezsong, tovaszáll az életuntság és siet is haza, hogy elmondhassa otthon, milyen helyre bukkantak. Azért elvisz néhány dolgot, hogy prezentálni tudjon, így felmarkol néhány cukrot, játékot, díszeket és Télapó fényképét, meg még pár vackot. Halloweenföldére érve elmeséli, hogy mit látott, majd otthon töprengeni kezd. Hogy lehet, hogy Télapót mindenki szereti? Milyen igazságtalanság, hogy ott vidámság van és nevetés, míg nekik csak az ijesztgetés jutott? És különben is, ezt a munkát ő is el tudná végezni! Ekkor zseniális ötlete támad. Mi lenne, ha elrabolná a Télapót és vele együtt az egész Karácsonyt! Az akció sikeres, Télapó zsákban, kezdődhet a tervezés. A történet pedig innentől lesz csak igazán horror-mese, mert a bagázs lidércnyomássá változtatja a Szeretet Ünnepét. December 24-én a gyerekek nem babát és kisvonatot kapnak, hanem vámpír plüssmackót és fejszét forgató szörnyetegeket. Csörömpölnek a csontvázak, vicces-morbid szituációknak lehetünk szemtanúi, és a végén... természetesen minden jó, ha jó a vége!
Ezek után mit mondhatnék? Szeretem, hogy az ijesztő külsejű szereplők nem félelmet és rettegést váltanak ki belőlem, ugyanis bármennyire is rémisztőek, azért helyén van a szívük. A történet nagyon eredeti, kicsit sem hasonlít a szokványos tündérmesékre. Imádtam az egészet, úgy ahogy van! Rémségesen jó!
A könyv a Magvető Kiadó gondozásában jelent meg és ha Te is kedvet kaptál hozzá, KATT ide és rendeld meg. Tim Burton rajongóknak kötelező, Halloween idején meg elengedhetetlen olvasnivaló.
+1 tipp: Anatole, a porondmester egy kis filmajánlót állított össze Halloweenre. Akik nem bírják a horrort, jó választásnak ígérkeznek a listán felsorolt mesefilmek. Jó szemezgetést!
Végezetül egy kis kedvcsináló az ajánlott könyv mozis verziójához!
Kedvenc idézet:
Izsák majd kiugrott a bőréből, ahogy házról házra járt.
meg volt győződve róla, ajándéka a várva-várt,
s ami játékot a kicsiknek hoz, az biztosan ritka -
épp csak hiányolja ravatal, netalán egy kripta.
Nem tudta, hogy eközben a világon pánik lett úrrá,
s hogy láttára senki sem mondta, hogy "Hurrá!"Elment oda, hol Dávid és Réka lakott.
Vitt nekik egy sírontúli rémalakot.
Aztán jött Juli, ám szüleit ő sem ezért vegzálta:
babát kapott, de azt a gonosz megszállta.Hozott még polipvonatot,
a sín a nyakadra föltekeredett,
és hozott még fejszét forgató szörnyetegeket.Egy koszorúnak álcázott emberevő virágot,
s egy vámpír plüssmacit, mi mindent csak kirágott.Sikoltoztak az emberek, de Izsákhoz nem jutott el a jajveszék,
magától eltelve azt hitte, amit tett, jaj, de szép.
Lenézett, de nem értette a bajt, mit önfejűn kavart,
bár hallotta a hangokat, látta a fényeket s a zűrzavart.
- Csodás, ahogy ünnepelnek! Mint egy karneválon!
A jó munkámért engem így veregetnek vállon.
Azt hitte, szép tetteiről még sokáig fognak regölni.
De nem tűzijátékot látott: őt akarták megölni.
Narancsos-gyömbéres sütőtöklekvár
Hogy miért ezt választottam? Rémségesen egyszerű. A Halloween nem telhet el anélkül, hogy ne együnk, vagy faragjunk sütőtököt. Jómagam nem szeretem sütőben sütve, de minden évben teszek egy kísérletet, hátha valamiképpen megkedvelem. Krémlevesnek hajlandó vagyok elfogyasztani és már annyiszor olvastam a sütőtöklekvárról, hogy arra jutottam, egy próbát megér. Izgalmasnak találom ezt a gyömbéres-narancsos verziót. A citrusok jól passzolnak a tökhöz, a kedvenc gyümölcsöm meg a narancs, így arra gondoltam, üsse kavics, elkészítem. A számomra legszimpatikusabb receptet itt találtam, de azért átesett egy kis változtatáson.
Hozzávalók:
- 1 kg tisztított és felkockázott sütőtök
- 3 nagy narancs leve és húsa
- 1 citrom
- 1 csapott teáskanál őrölt gyömbér
- 40 dkg cukor
- 1 zacskó dzsemfix (3:1-eset használtam, ami 1,5 kg gyümölcshöz vesz 40 dkg cukrot.)
- kevés víz, narancslé
Egy nagy lábosba beleteszem a felkockázott sütőtököt, a narancsok levét és húsát. Egy kevés vizet aláöntve puhára párolom, majd amikor kész, simára turmixolom. Kimérek 1,5 kg-ot, ha nincs meg a mennyiség narancslével pótolom. Belefacsarom a citrom levét, és hozzáadom a dzsemfixszel összekevert cukrot, valamint az őrölt gyömbért. Ezután a zacskó hátulján lévő útmutató szerint elkészítem a lekvárt, vagyis felforralom, 5 percig rotyogtatom, majd steril, tiszta üvegekbe öntöm és lezárom. Szó szerint tök egyszerű!
Parfé tipp: Jópofa gasztroajándék lehet belőle és az üvegekkel is lehet játszani, kedved szerint dekorálhatod őket. A lekvárt csatos üvegekbe töltöttem és fekete öntapadós matricából szemeket és szájakat vágtam nekik. Tegnap zöld zseníliadrótot vadásztam a városban, de nem találtam. (Szerintem azzal szépen meg lehetett volna formázni a csumákat és a kunkorokat.) Zöld raffiával is jól nézhet ki, de kötözőszalaggal átkötve is mutatós. Tök jó! 
