Rick Riordan regényei óta tudjuk, hogy a görög mitológia igazán szórakoztató is tud lenni. Kiváltképp, ha az isteneket úgy képzeljük el, mintha egy brazil szappanopera szereplői lennének. Frank Schwieger Zeusz és bandája című könyve szintén arra épít, mennyire érdekes a mitológia világa; ezért bemutatja az összes jó arcot, aki az Olümposzon él. Természetesen ezek a történetek sem olyanok, mint amelyekről a száraz, iskolai tankönyvben olvashatsz. Egy viszont biztos. Minden szavuk igaz!

Sosem volt erősségem a történelem, de a görög mondavilág mégis mindig a kedvenceim között szerepelt. Még soha nem voltam Görögországban, de remélem hamarosan eljutok oda is; az viszont biztos, hogy ha ellátogatok ebbe a varázslatos országba, élvezettel fogom csodálni a műemlékeket. Már csak a hiedelmek miatt is, hiszen a mitológiák megannyi érdekes és hihetetlen történetet mesélnek el egy-egy helyszínről, épületről.

A Zeusz és bandája a 10-12 éveseket célozza meg, és arra tesz kísérletet, hogy a bemutassa a görög istenek történeteit, mindezt tini nyelven.
A borító fantasztikus, és az illusztrációk is zseniálisak. Sokszor érzem azt, hogy jobb lett volna, ha egy-egy könyvben színesek a rajzok, de ennél most nem zavart. Sőt! Simán el tudom képzelni, hogy ezt a kicsit naplószerű kiadványt színes ceruzával díszíti egy tini.

Humorosan kategorizálja az isteneket és félisteneket, melyek mindegyikéről készült egy kép. Az író vicces címeket aggatott rájuk, így Dionüsszosz a bulikirály, Orpheusz a görög megasztár, Héra pedig a megcsalt címet viseli.
Mint már írtam fentebb, minden istenről, istennőről és félistenről készült egy-egy vicces grafika, melyben a legfontosabb információkat olvashatod. Úgy képzeld el, mint egy tablót, ahol a bohókás tipográfiával és kiemelésekkel könnyebben megtanulhatja a kis olvasó, hogy mit lehet tudni az adott istenség családjáról, hazájáról, erősségeiről és a gyengéiről. Az abszolút kedvencem a halandó és halhatatlan rubrika, ezzel is vizualizálva, hogy istenről vagy félistenről lesz-e szó.

Ezután jön egy hosszabb történet, melyben több mindent megtudhatunk az adott személyről. Bevallom derekasan, ezeknél a részeknél küszködtem, mert nagyon laza, nagyon fiatalos és nagyon szleng a nyelvezet.
Van egy kis listám, olyan dolgokról, amelyeket nem szeretek az ifjúsági könyvekben. Itt a fejem fogtam a kiszólásoknál... Egy szereplő se kiáltson ki, hogy: "vágod, haver"? és Zeusz se mondja Európé hercegnőre, hogy "dögös luvnya". Grrr! Mégis megpróbálom elnézni ezeket a hibákat, hiszen nem én vagyok a célközönség. Talán a megfelelő korosztály másképp vélekedik majd, és igazán élvezni tudja ezt az olvasmányt. Végül is ez a lényeg, nem?

Összességében ötletes könyv, bár azt gondolom, rengeteget dobnak rajta Ramona Wultschner illusztrációi. A szöveg néhol tömény és túl sok az információ, ezért még barátkoznom kell vele. 
Ó, és a legvégén maradt egy kis hiányérzetem. Bár végigmentünk A-tól Akhilleusztól Z-ig Zeuszig, Hádész és Poszeidón hová tűnt?

Spanokopita