Ki ne ismerné Shreket, a mogorva, zöld ogrét, aki egyedül él otthonában, a bűzös mocsárban? Szerintem a legeslegjobb egész estés animációs film, melyet bármikor képes vagyok megnézni. Betéve tudom a szövegét és még mindig sírva röhögök fel egy-egy vicces jelenetnél. Nagyon eltalálták a készítői, igazi humorbomba, persze a legjobb fajtából. Shrek alakja haláli, de Szamár, Fiona hercegnő és Lord Farquaad is kedvenc. A második részt is szeretem, abban már helyet kap a Szőke Herceg, a Jó tündér keresztanya és persze Csizmás Kandúr is.
Oké, nem mesélem tovább, hiszen biztosan ismered és eddig nem mondtam semmi újat. De azt már kevesen tudják, hogy a mese alapjául William Steig Shrek című könyve szolgált.
Tudtad? Nem? Na ugye megmondtam!

A könyv már első ránézésre is érdekes. Egyrészt mert picike és vékony kiadvány, másrészt mert a borító és a benne lévő rajzok elég betegek. De tényleg! A mozivásznon Shrek annyira menő arc, ebben a könyvben meg egy fura fejű zöld figura, aki inkább ijesztő, mint kedves mesehős.

A történet egyes részei azért egyeznek a mozis verzióval, de csak tényleg egyes részei...
A félelmetes ogre találkozik egy boszorkánnyal, aki jósol neki, harcol egy sárkánnyal, találkozik a szamárral, tűzcsóvát lövell egy páncélos lovagra, rátalál a világ legrusnyább királylányára, akibe azonnal szerelembe esik, megnősülnek és boldogan élnek, míg meg nem halnak. Ennyi! És mindez 31 oldalon keresztül, majdnem egész oldalas rajzokkal.

Mit ne mondjak, egy kicsit csalódtam. Az én szeretett Shrekkem szeméből nem lövellhet tüzes pillantás, és a királylány nem bibircsókos és szemölcsös?! Különben is, hogy lehet, hogy szuperereje van egy ogrénak? Nehezen fogom fel, hogy ez szolgált alapul az animációs filmnek, de... csodák úgy látszik mégis vannak.
Ó, és annyira hiányzott a szószátyár Szamár!

Számomra is hihetetlen, de így néz ki az eredeti Shrek és Szamár.

Nem csak a történetet de a rajzokat is Willam Steig követte el, és azt azért mindenképpen díjazom, hogy egy nem mindennapi mesét talált ki. Az illusztrációkat ugyan nem nevezném kedvesnek, inkább (szándékosan) visszataszítónak, de a hozzájuk használt színeket nagyon szerettem. A képek túlontúl egyszerűnek tűnnek, engem egy kicsit a gyerekek kréta rajzaira emlékeztetnek.

Shrek érdekes karakter, aki bár visszataszító, mégis azt az üzenetet közvetíti a kis olvasóknak, hogy szereti önmagát. Elfogadja, hogy ő egy ogre, és nem zavarja, hogy az emberek számára ellenszenves.
Talán ez a könyv igazi üzenete a gyerekek számára, igaz a filmben jobban átjön a mondanivaló.
6 éves kor felett ajánlom!

Kedvenc idézetek:

- Te szószátyár szamár! - kiáltott rá Shrek. - Nem neked kell elvinned engem valahová?
- De bizony nekem. A lüke lovaghoz. Aki őrzi a bejáratot. A hülye kastélyba. Ahol a ronda királylány. Vár rád.
- Akkor gyerünk! - kiáltott Shrek, és felkapott a szamárra.

És mondá Shrek:
                - Orrod bájos bibircseit,
                  orcád, nyakad szemölcseit
                  csodálom!
És mondá a királylány:
                - Krumpli orrod, csúcsos fejed,
                  vérben forgó csipás szemed
                  az álmom!

Shrek fülviasz

Ha már Shrek, akkor a könyv mellé készült étel mindenképpen zöld legyen. És ha már ogre, akkor ne finomkodjuk, ugye? Az ehető sebtapasz után egy újabb undi dolog került az asztalra, ez pedig a Shrek fülviasz. Nyami!Hozzávalók:

• egy kis marék világoszöld Candy Melts csokoládépasztilla
• egy kis marék sötétzöld Candy Melts csokoládépasztilla
• egy kiskanálnyi kókuszzsír/olaj
• fehér pillecukor, vagy fehér gumicukor (Ha csak nagy kiszerelésben találsz, akkor kockázd 1 cm-es nagyságúakra.)
• nyalóka pálcika

A nyalóka pálcika végeire felszúrok egy-egy pillecukrot.
Gőz fölött megolvasztom a csokipasztillákat, közben hozzáadom a kókuszzsírt is, hogy folyós és fényes legyen a zöld massza.
Belemártom egyenként a pillecukrokat és óvatosan megforgatom őket, hogy mindenhol érje az "ogre fülviasz".
Sütőpapírra helyezem és várok egy kicsit, amíg megdermednek.
Ennyi! Lehet is falni, de csak ha van rá gusztusod... :)