Jól megnézted a fenti képeket? Fura látvány, mi? Akár hiszed, akár nem, ez egy gyerekkönyv, és igaz rá, hogy kicsit elborult a történet meg az illusztráció, mégis érdemes kézbe venni és elolvasni.
A tavalyi megjelenések között találkozhattál Elekes Dóra A muter meg a dzsinnek című gyerekkönyvével. Ebben érdekes és egyedi stílusban nyúl egy komoly témához, hisz alkoholizmusról szóló gyermek- és ifjúsági könyvet nem olvashattál ezidáig Magyarországon. Pár hete jelent meg a Csimota Kiadó gondozásában a Dettikéről és más istenekről címmel egy újabb könyve, mely szintén különlegesség, igazi csemege, hiszen egy képzeleti barát szemével pillanthatunk bele egy kislány és egy család életébe.

Már nem nagyon emlékszem, hogyan került hozzánk ez a könyv. Talán ajándékba kaptuk, vagy egy akcióban megvásároltuk? Magamtól valószínűleg nem veszem meg, a borítóját elnézve sokáig azt hittem, ez nem az én műfajom. Az biztos, hogy egy ideig csak a polcon figyelt, egyszer mégis leemeltem, gondoltam elütöm a délutánt, és ez tökéletes lesz a hétvégi kertben olvasáshoz. Vannak olyan könyvek, melyek pont jókor kapnak el és rögtön tudom, ez kedvenc lesz. Ennél már az első oldalak után tudtam, hogy nekem íródott, mert azonnal sikerült azonosulnom a főszereplővel és a témát épp aktuálisnak éreztem. Az első találkozásunk óta eltelt néhány év, az otthoni példányt rongyossá lapoztam, ezért megvettem az újabb kiadást is. Sarah Dessen Tökéletes című könyve szerintem az egyik legjobb ifjúsági regény, amit valaha olvastam. Az egyik kedvenc írónőm, mert mindig remek karaktereket alkot, és a hétköznapi szereplők és élethelyzetek mellett képes megfogni az olvasó figyelmét. Minden könyvében érint egy súlyos problémát, melyhez őszintén és különleges módon nyúl. A héten hozott regény sem kivétel.

Amikor azt halljuk, hogy reggae zene, hosszú, csimbókos, raszta haj és Jamaica, a legtöbbünknek rögtön Bob Marley ugrik be, valamint a zöld-sárga-piros sávos zászló, és persze a kannabisz. Pedig nem ezek miatt lett belőle kultusz, ennél sokkal többről van itt szó. Énekes, gitáros, zeneszerző, szövegíró és politikai aktivista, aki jelentős életművet hagyott maga után, és még most is a zenetörténet egyik legendás alakja. Valamint zenéjén keresztül elősegítette a rasztafarianizmus világméretű elterjedését. Néhány hete megszereztem A jövő a kezdet kezdete című füveskönyvet, melyben Marley gondolatai kaptak helyet, és kíváncsi lettem erre az elképesztő emberre. Kicsit utána olvastam az életének, hogy még több információt szerezzek róla, azóta állandóan reggae-t hallgatok. Most is teljes hangerőn szól a No Women, No Cry című dala. 

Júliusban is Téma - Túra! Minden hónapban körbejárunk egy témát, ehhez összegyűjtök néhány könyvet. Januárban a Környezetvédelem, Környezettudatosság tárgykört néztük meg, februárban a Válás volt terítéken, márciusban az Örökbefogadás, áprilisban az Elmúlás, Gyász, májusban az Alkoholizmus, júniusban pedig a Szorongás, Stressz témában gyűjtögettünk. Ebben a hónapban az előítélet és a tolerancia kerül előtérbe. 
Az előítélet leginkább a hibás, vagy merev általánosításokon alapuló, előre kialakított feltételezéseket, véleményeket jelenti. A tolerancia pedig elsősorban türelmesség mások véleménye, főleg vallása, világnézete, etnikai vagy nemzeti hovatartozása iránt. Különböző fogalmak, mégis egybe veszem őket, hiszen párban járnak.
Vegyesen ajánlok olvasnivalót, hiszen nem csak felnőtteknek, de gyereknek is találsz a témában hasznos olvasmányokat. Mondanom sem kell, a felsorolás nem teljes. Ezért az ajánlók alatt bővíthetjük a listát. Ha olvastál az adott témában és még nem szerepel az oldalon, írd meg és felírom. Így segíthetünk egymásnak, és azt gondolom ez bárki számára hasznos lehet! Nos, eszedbe jutott valami? Akkor írd meg! Küldhetsz ide kommentet, vagy a Facebook oldalon is üzenhetsz. E-mailben is felveheted velem a kapcsolatot, a konyvparfe@gmail.com címre küldhetsz levelet, ez esetben a tárgyban szerepeljen, hogy Téma - Túra! Felkészültél? TÉMA - TÚRA INDUL!

Nagyon szeretek kávézókban, teázókban üldögélni. Régen többet hódoltam eme szenvedélyemnek, de mostanság ritkán jutok el ilyen hangulatos, ücsörgős helyekre. Mindig megnyugtat a légkör, a félhomály, a kávéillat, a tea felfelé gomolygó gőze és a halk sutyorgás. A forró italok lassú kortyolása számomra a nyugalmat és a harmóniát jelenti, megvan a maga szertartásossága, és ilyenkor jó egy kicsit visszavonulni a világ zajától.
A cukrászda is jó hely! Ott a franciakrémesek, a gesztenyepürék és a puncstorták látványa nyugtat meg. Sőt, ha megeszek egy szelet krémest, vagy egy-két kókuszgolyót, hamar Buddha üzemmódba kapcsolok. Olyankor aztán történhet bármi, a belapátolt cukormennyiség és a teli pocak érzete a nyugalom szigetére repít, és békés leszek. Ki tudja, talán emiatt, de amikor megláttam Kertész Erzsi új mesekönyvét a könyvesboltban, tudtam, hogy erről írnom kell.

Pszichológiai ismereteinkből már hallhattunk a társas kapcsolatokról. Tudjuk, hogy az ember társas lény és másokkal szövetségben élhetünk teljes életet. Azt is tudhatjuk, hogy ha valaki magányos, vagy rosszul működő kapcsolatban él, az teljes mértékben kihat a mindennapokra, és legtöbbször lelki betegségekhez vezet, mely a testi egészségre is veszélyes. Persze a társas kapcsolatok nem annyira egyszerűek, mint ahogyan azt elsőre gondolnánk. Nem vagyok pszichológus, nem is szeretnék belemerülni a témába, de az tény, hogy ha egészséges, harmonikus családban/kapcsolatban élünk, az meghatározza az életünk minőségét. Ha nem klappolnak a dolgok, minden zavarossá válik, sokszor a saját viselkedésünket sem értjük, csak annyit tudunk, hogy valamin változtatni kell. De vajon mit érzékel ebből egy kisgyerek? A kicsik számára még talány a férfi és nő közti kapcsolat, és a házasság. Mindig kérdés, hogy talált egymásra apa és anya, és hogy mi a szerelem, meg az is, hogy miért romolhat meg köztük a viszony.
A héten Gimesi Dóra könyvét, a Csomótündért hoztam, mert nagyon kedvesen és különlegesen mesél arról, hogy az érzések néha összegabalyodhatnak, a kapcsolatok pedig többféleképpen működhetnek.

Oviban hatalmas kedvencem volt a Tesz-vesz város. Oké, még most is nagyon szeretem, és szívesen bogarászom a képeket, ha felütök egy Richard Scarry könyvet. Sven Nordqvist meséivel már idősebb koromban találkoztam, Pettson és Findusz kalandjait csak néhány éve fedeztem fel. Mindkettőre igaz, hogy szerethetőek a szereplők, kedvesek a történetek, és ami talán a legfontosabb, szuper jók az illusztrációk. Ovisok és kisiskolások azért kedvelhetik ezeket a könyveket annyira, mert ha nem, vagy csak egy kicsit tudnak még olvasni, azért a részletgazdag rajzokat ők is megcsodálják, észreveszik a játékosságot, és a bennük rejlő humort. A héten hozott mesekönyvet a neves dán képregény-rajzoló, Jakob Martin Strid készítette, és talán azért szerettem annyira a Hihetetlen történet az óriás körtéről című meséjét, mert Scarry Tesz-vesz városát juttatta eszembe. Ki tudja? Az viszont biztos, hogy a kicsik is imádni fogják!

Fősulis koromban a csajokkal rengeteg filmet megnéztünk a kollégiumban. Az unalmas órák után üdítő és remek elfoglaltságnak ígérkezett a házimozizás, bár rendszerint kihagytam, ha horrort, vagy pszichothrillert választottak. (Persze a legtöbbször az ment…) Azért így sem panaszkodhatok, mert amikor hallottuk, hogy Filmklubot szervez a suli, késő délutánonként lelkesen látogattuk a vetítéseket. Jó néhány klasszikussal találkoztunk, és olyan filmes csemegéket ismerhettünk meg, melyeket valószínűleg nem veszünk kézbe önszántunkból, vagy elsiklik felette a figyelmünk, mégis sikeresen a képernyőhöz szögezett minket 1,5-2 órára. A koleszos DVD-khez képest már nem csak a sztori és az akció/romantika volt a lényeges, hanem rendezőkre, témakörökre osztottuk a filmeket. Itt találkoztam először Tarantino és Luc Besson nevével, és itt lett a legnagyobb kedvencem az Isten városa, a Leon, a profi és a Nikita.
Később a felvett tárgyaink között szerepelt Filmes ismeretek óra is, ahol egy kicsit mélyebb vizekre eveztünk a témában. Megismerkedtünk a filmkészítés történetével, a kamerabeállításokkal, és néhány filmes kifejezéssel. Bár profik nem lettünk, mégis érdekes volt, és azóta is szívesen gondolok rá. Ezen a héten a Babilon Kiadó Szuperprofi sorozatából hoztam a Forgass filmet 10 lépésben! címűt, mely nemcsak felelevenítette a régi sulis emlékeket, de erősen elgondolkodtatott... mi lenne, ha készítenék egy filmet?