Szerintem klassz dolog, ha a srácok a konyhában segítenek. Nemcsak azért, mert a közös főzés összehozza a családot és bensőséges hangulatot teremt, hanem azért is, mert a gyerekek játszva tanulhatnak közben. Megismerik a fűszerek neveit, belelátnak a konyhai feladatokba és olyan dolgokat is tanulhatnak, melyekről azt hitték, csak az iskolapadban lehetséges. Ilyen az olvasás (receptes könyvek bújása) vagy a matematika (hozzávalók kimérése, átszámolása). Nem beszélve arról, hogy az ételek elkészítéséhez kreativitás szükséges és a receptek leírása sem szentírás, így akár közösen alkalmazhatunk egy-két új dolgot, adhatunk hozzá új összetevőket. Lehet, hogy gyerekekkel kicsivel tovább tart a főzés és az sem gond, ha nem úgy sikerül az elkészült étel, ahogyan szerettük volna. A lényeg a közös családi program és szerintem ez minden pénzt megér. 

Több helyen olvastam, hogy felnőtt egy olyan generáció, amely nem tudott megtanulni főzni. Pedig gyerekszakácskönyvekből azért elég nagy választék van, a kiadók sok igényes könyvet adnak ki ebben a témában. Egyszer megfogadtam, hogy ezen az oldalon nem fogok ajánlani szakácskönyvet, mert az olyan triviális lenne, de úgy látszik, most mégis megszegem ezt az ígéretemet, mert a minap rábukkantam egy igazán különleges darabra. Már írtam, hogy mennyire oda vagyok a Muppets Show és a Sesame Street szereplőiért. Az a helyzet, hogy bár más kategória, de a Múminokat is NAGYON bírom. Általános iskolás diákéveimből még emlékszem azokra a délutánokra, amikor iszonyatosan kellett sietnem a leckével, mert félő volt, hogy a kedvenc mese sorozatomról lemaradok. Igen, kitaláltad, ezek voltak a Tove Jansson tollából született történetek rajzfilmes változatai. A Múminok nagyon jó történetek és még a mai napig képes megigézni a gyerekeket (meg a felnőtteket). A főszereplők - ezek a fehér, vízilószerű lények -, a Múminok. Van egy kisfiú (Múmin), az apukája (Múminpapa), az anyukája (Múminmama), Bájocska (a fiú barátnője) és rajtuk kívül még rengeteg barát és szereplő. Vándor, Pöttöm, Mafli, Fürkész, Kalamáli, a Zizzencsek, Böngész bácsi, Bűzmók és még sorolhatnám, a lista közel sem teljes. A lényeg, hogy szerettem és még mindig szeretem ezt a japán animációs sorozatot.
Ezért is örültem nagyon, amikor találkoztam ezzel a szuper könyvvel, mert visszahozta a 80-as, 90-es éveket.

De most nézzük a könyvet!
"Ami élvezetes, az jó a gyomornak is." Olvasható az idézet a könyv hátoldalán. Ezzel a kijelentéssel nem lehet vitába szállni, valóban így van. A könyvbe belelapozva Múminmama összegyűjtött receptjeivel találkozhatsz, melyben benne vannak a múminvölgyiek kedvenc finomságai is. Mintegy 150 recept közül válogathatsz, és olyan finomságok is megtalálhatóak, mint a Fahéjas csiga Múmin módra, Rizskása a Világítótorony-szigetről, Bájocska szörplevese vagy Múminpapa glögije. Nagyon tetszik, hogy itt mindenki megtalálja a kedvére való finomságokat. Vannak egyszerűen és gyorsan elkészíthető ételek, de akadnak kicsit bonyolultabbak is, melyekkel a tapasztaltabbak, a konyhában picit rutinosabbak is megpróbálkozhatnak. A múminok anyja Tove Jansson, aki finn, de svéd anyanyelvű írónő és illusztrátor. Svéd nyelven, Finnországban jelentek meg az első könyvei és ott egycsapásra sikert arattak a gyerekek körében. Ezért is találsz a receptek között annyi ínycsiklandozó északi fogást, ami valljuk be, szintén nagyon változatos tud lenni. A finomságokat Sami Malila válogatta össze, a lapokon pedig az írónő kedves rajzai bukkannak fel, melyek nagyon jópofák és egyik-másik igencsak részletgazdag. Néhány ínyencség mellett idézeteket is találsz, ezek a gyerekkönyvekből kiollózott vidám anekdoták, kedves gondolatok. Egész nap mesélhetnék róla, de a lényeg, jobb, ha a saját szemeddel nézed meg. Ha szereted a meséket és Téged is elbűvölnek az ilyen varázslatos történetek, akkor szerezd be. Mert KELL egy ilyen a konyhaszerkény polcára. A könyvet a Cerkabella Könyvkiadó adta ki, magyar nyelvre pedig Kovács Ottilia fordította.

Kedvenc idézet:

Soha nem látott mulatság volt ez a Múminvölgyben!
És mikor már mindent megettek és megittak, mindent elmondtak egymásnak, és fáradtra táncolták a lábukat, micsoda gyönyörűség volt szépen hazasétálni a napfelkelte előtti néma órában, hogy lepihenjen az ember!

Ananászos rizs

A lenti recept egy az egyben a könyvből van, gondoltam elkészítem a tesztverziót. Ígéretesen hangzott, és a fehér habtejszínes, ananászos rizs még Múminos is.

Hozzávalók:

• fél liter víz
• 10 dkg rizs
• 1 evőkanál citromlé
• 25 dkg ananász
• 1-2 dl habtejszín
• 1 evőkanál barna cukor
• fél teáskanál vaníliás cukor

Egy vastag aljú lábosban vizet forralunk, beletesszük a rizst, és puhára főzzük. Leszűrjük, hideg vízzel leöblítjük, majd egy tálba borítjuk. Meglocsoljuk citromlével, és hozzákeverjük az apróra vágott ananászt.
A tejszínből habot verünk, hozzáadjuk a cukrot, majd a tejszínhabot hozzákeverjük a rizshez.
Hidegen tálaljuk.

Parfé tipp: Nem cicóztam, dupla adaggal indítottam, így 5 darab 2 dl-es pohárba fért bele a kapott mennyiség. (Habtejszínből 2 dl-t használtam fel, szerintem a 4 dl nagyon sok lenne.)

Extra tipp: Legközelebb - mert biztosan lesz legközelebb -, teszek bele egy-két evőkanál kókuszreszeléket is. Ha pedig csak Múminmama és Múminpapa fogyasztja, akkor mehet bele egy kevés kókuszlikőr. El biztosan nem rontja! Porciózd koktélos poharakban, díszítsd ananászkarikákkal és kész is a Pina Colada-s ananászos rizs!