Most Andersent hoztam el Neked, mert a minap az egyik - számomra kedves - történetére bukkantam a könyvtárban. Idén ünnepeljük halálának 140. évfordulóját, így ez a bejegyzés egy parányi tisztelgés a meseíró előtt. Senkinek sem kell bemutatnom Andersent, ugye? Csakúgy, mint a Grimm testvérek, ő is a meseipar nagyágyúi közé írta be magát. Írásai a világon szinte mindenhol ismertek és népszerűek, hiszen több mint 80 nyelven jelentek meg a történetei, és összesen 156 mese fűződik a nevéhez, melyek számos feldolgozást éltek már meg. A meséi és a belőlük készült rajz-, illetve mesefilmek sikereit már nem is említem! Kevesen tudják, hogy Hans Christian Andersen nem csak meséket, hanem izgalmas, kalandos regényeket is írt, melyekkel már korán ismertté tette nevét az írói berkekben. De az átütő sikert 30 éves korában érte el. Pénzkereset céljából meséket kezdett írni egy füzetsorozat számára, ez tette őt igazán híressé, későbbiekben pedig világhírűvé. Eleinte szégyellte, hogy ebben a gyerekeknek szóló műfajban publikál, de később el kellett ismernie, hogy ehhez van igazán tehetsége. Azt hiszem, ezt senki sem róhatja fel neki, hisz az ő tollából született meg A rút kiskacsa, A kis gyufaáruslány, A derék ólomkatona, A kis hableány és A császár új ruhájának története is. Az utóbbi mosolyogtatott meg a minap, jó volt újra fellapozni és a színes képeken somolyogni.
A történet a következő: Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hiú császár. Adókkal sújta a népét, hogy ruháit a legfinomabb kelmékből készíttethesse el. Egy szép napon csalók érkeznek a palotába, akik szabónak adják ki magukat. Azt mondják, hogy olyan anyagból tudnak ruhát varrni a császárnak, aminek a világon nincsen párja. Ez annyira különleges ruha anyag, amit csak a legbölcsebb, legjobb és legtisztább ember láthat. Az, aki buta és sötét, mint az éjszaka, az nem fog látni semmit az öltözékből. A császárnak tetszik, hogy ilyen nem mindennapi ruhát ölthet magára, így felkéri a szabókat, hogy készítsék el neki ezt a különlegességet.
A furfang pedig csak most kezdődik. A mesterek éjjel-nappal "dolgoznak", a szövőszékek folyamatosan nyikorognak. A császár több hivatalnokát is elküldi, hogy megnézzék, hogyan haladnak a ruhával. Mivel ők semmit sem látnak, és megijednek, hogy butának tartják őket, hazudnak az uralkodójuknak. Azt mondja mindenki, hogy a ruha csodálatos, a legcsodálatosabb, amit valaha láttak. Az udvar folyamatosan fizeti a hatalmas számlákat, melyeket a csalók kérnek a csoda darab készítéséért, míg nem lassan elkészül a ruha.
A császár izgatottan várja, hogy felöltse a varázslatos anyagot, így összecsődíti a népét, hogy mindenki megcsodálhassa. A nagy napon bemegy a szabókhoz, de ő sem lát semmit a ruhából. Attól félve, hogy a nép érdemtelennek tartja a trónra, butának és ostobának gondolja, ódákat zeng az öltözetről. A csaló-szabók felöltöztetik, majd a császár kimegy az emberek közé, hogy lássák az új ruháját. Igen ám, de a császár meztelen. Bár mindenki éljenzi a parádén, mégis egy kisfiú őszinte kiáltása zavarja meg a tömeget. Meglepetten ennyit mond: "De hiszen a császár meztelen!" Ő az egyetlen, aki nyíltan ki meri mondani az igazat, s mivel egy gyermeknél nincs jobb és tisztább, így amit ő lát, az valódi. Ezek után mindenki kineveti a császárt, aki elszégyenli magát, amiért a hiúsága miatt ilyen rútul becsapták.
Tény, hogy Andersen történeteinek különös hangulata van. Gyerekkoromban úgy gondoltam rá, hogy Ő az a bácsi, aki szomorú meséket írt. Pöttöm fejjel nem értékeltem annyira az írásait, mint most, felnőtt fejjel újra olvasva. Kisemberként egészen más, nem jön át annyira, hogy mennyire maradandó, szép és emberi érzéseket közvetít. Viszont nagyon jól megtanítja a kisebbeknek, hogy az életnek vannak szomorú oldalai is. Tanítanak a történetei és minden egyes mese mögöttes tartalommal bír. Igen, Andersen valóban megtanít arra, hogy a mesék nem mindig happy end-del végződnek…
Mindenképpen ajánlom, hogy vegyél a kezedbe egy Andersen kötetet. Hidd el, egészen új élmény lesz elolvasni az írásait.
Kedvenc idézet:
- Tessék a nadrág! Tessék a kabát! Tessék a palást. Könnyű, mint a pókháló, aki viseli, úgy érzi, mintha semmi sem volna rajta, de hát éppen az a nagyszerű.
- Bizony, az a nagyszerű - bólintottak rá a rangos urak, de nem láttak semmit, mert a levegőt senki se láthatja.
- Kérjük felségedet, kegyeskedjék levetni a felsőruháit, hadd adjuk fel az újat itt a tükör előtt! - serénykedtek a takácsok.
A császár levetette a ruháját, s a csalók úgy tettek, mintha az új ruha darabjait sorra ráadnák; megfogták a derekát, köréjé csavartak valamit - ez lett volna az uszály.
A császár irgett-forgott a tükör előtt.
- Ó, milyen jól illik, felség! Mintha ráöntötték volna! - lelkendezett a császár kísérete. - Páratlan a mintája, pompásak a színei! Sose láttunk hozzá foghatót!
Bolondok mennyei lakomája
Ebből az ételből bármennyit szedhetsz. Az a legjobb benne, hogy ha degeszre is eszed magad, egy gramm felesleg sem lesz a csípődön. Ezért személyesen kezeskedem! Szedj bátran, nyugodtan repetázz, merítsd bele a kanalad, vagy edd kézzel. Adhatsz belőle másnak is, de akár az összeset befalhatod. A kedvenc hozzávalóidat használtam ehhez a fogáshoz, így a siker nálad mindenképp garantált. Április elseje van, ezért a Bolondok Napjának Ünnepén Jó Étvágyat Kívánok Neked!
Hozzávalók:
- 15 gramm
- 29 gramm
- 18 gramm
- 4 szelet
- 2 liter
- fél pohár
- 22 szem
- 23 darab
- 1 bögre
- 3 tasak
- 4 evőkanál
- 2 kiskanál
- 3 mokkáskanál
- 1 csipetnyi
- 1 morzsányi
- 2 ujjhegynyi
- 1 késhegynyi
- 1 leheletnyi
- 1 gondolatnyi
Vegyél elő egy hatalmas tálat. Az összes hozzávalót szórd bele, majd keverd össze az összetevőket egy 1,5 méter hosszú kanállal. Addig kavard, amíg sima tésztát nem kapsz, de közben nagyon figyelj a keverés irányára is. Akkor kapsz tökéletes állagot, ha 15-öt keversz az óramutató járásával megegyező irányba, majd 16-ot az ellenkező irányba. Ezt a műveletet ismételd meg 9-szer, ha még ezután sem érzed megfelelő minőségűnek, akkor újra ismételd meg az eljárást. Tedd az egész tésztát egy tepsibe. A legjobb, ha 342x23 cm-es körformát használsz! Melegítsd elő a sütőt 153°C-ra, és süsd addig, amíg a teteje szépen felpúposodik, a széle pedig kékülni nem kezd. Ne feledkezz meg a tűpróbáról sem! Amikor úgy látod, hogy hamarosan kész lesz, akkor szórj rá egy gondolatnyit. Az sosem árthat, de ha kifogynál belőle, akkor egy leheletnyi is megteszi. Ha kész, hűtsd le 43°C-ra, majd szeleteld és tálald egy kockás tányéron! Innentől egyél annyit, amennyi beléd fér és repetázz, ha jól esik. Eheted a nap bármely szakában, tízóraira és uzsonnára is katonázhatsz belőle. Egészségedre!
