Tavaly nagyon megszerettem Andreas H. Schmachtl Snöfrid Virágvölgyben című mesekönyv-sorozatának első kötetét, s annak a szószátyárnak egyáltalán nem nevezgető, ám annál morgósabb főszereplőjét. Akkor Északföldére látogattunk el és egy teljesen hihetetlen kalandban volt részünk, a most megjelent történetben viszont a Köd-szigetekre utazhatunk Snöfriddel. Hősünknek most is sok megpróbáltatásban lesz része, de szerencsére, mint ahogy a bekuckózós mesekönyveknél általában lenni szokott, minden jó, ha a vége jó.
A történet a Manó Könyvek gondozásában és Szalay Zsuzsanna fordításában olvasható.

Emlékszel még, hogy mi volt gyerekkorodban a legkedvesebb játékod? Nekem egy narancssárga maci, amelyet egy kedves, idős nénitől kaptam, amikor kiskoromban bekerültem a kórházba, hogy kivegyék a mandulámat. A műtétet végül elhalasztották és azóta sem feküdtem kés alá, de amíg bent időztem pár napig a klinikán, megismerkedtem a hölggyel, aki - hogy ne féljek annyira a szuritól -, megajándékozott azzal a kicsit durva tapintású, rikító színű, gombszemű és gomborrú kedvenccel. Azt hiszem, minden gyereknek szüksége van egy társra, akit lehet ölelni, akivel lehet játszani, akinek mindent el lehet mondani, és aki bátorságot ad, ha félelmetes a sötét. William Joyce nemrégiben megjelent könyvében, az Ollie hazatalál című kötetben a kedvenc játékokról olvashatunk, a történet során pedig beleláthatunk abba a varázslatba is, amikor egy játék egy kisgyermek kedvencévé válik.

Gyengéd szeretettel viseltetek az összes olyan mogorva és goromba mesehős iránt, akik ki nem állhatják a karácsonyt. Lehetnek bármennyire rosszindulatúak, szőhetnek gonosz terveket az ajándékok elrablásáról vagy a Mikulás kiiktatásáról, a történetek végén mindig rájönnek, hogy bármekkora Grincsek is valójában, csak is azért annyira utálatosak, mert nem értik az ünnep lényegét, vagy egyszerűen egyedül vannak és magányosak. Alex T. Smith legújabb mesekönyvének főszereplője A. Grumpusz, aki szintén egy Gátlástalanul Galád Tervet eszel ki, hogy végleg eltörölje a karácsonyt. Mit gondolsz menni fog neki?

Ha hiszed, ha nem, tündérek léteznek. Könnyen lehet, hogy már te is találkoztál néhánnyal, csak nem tudtál róla! Nem minden tündér magas és nádszál vékony, mint ahogy azt a Magyar népmesékben láttuk/olvastuk gyerekkorunkban, hanem vannak egészen másmilyenek is. Vegyük például Áfonykát, ezt az apró, kerekded erdei tündért, aki olyan könnyű, mint egy pillangó. Bogyókék a haja, levélzöld a szeme, és szeplőkkel tarkított fitos orra van. Varró Zsuzsa meséjének főszereplője egy rendkívül bájos teremtés, aki mókuspulcsijával és nyúlcipellővel a lábán, a kedvesség és a jóság megtestesítője. De most komolyan, lehet egy ilyen színes egyéniséget nem szeretni?