Joanne Harris minden bizonnyal boszorkány. Úgy képzelem, a konyhájában egy hatalmas fekete üstben, egész álló nap forró, sötét csokoládé rotyog, és a házát kakaó, vanília és fahéj illata lengi körül. Bizonyára falatnyi süteményeket és bonbonokat készít, melyeket meghint kakaóporral, hozzáad egy csipetnyi varázslatot; és miközben kavar, formáz, süt és kóstol, történeteket talál ki. Különleges történeteket, amelyek tele vannak titkokkal, illatos fűszerekkel, színekkel és izgalmas ízekkel. Olvastam tőle a Szederbort és az Ötnegyed narancs című regényét, de a Csokoládé-trilógiával régóta adós voltam magamnak. Nem is értem, hogyan maradhatott ki eddig, hiszen a sorozat első kötetéből készült filmet annyira szeretem. A Libri Kiadó gondozásában idén új köntöst kapott a könyv és miután ez egy gasztroregény, kutya kötelességemnek éreztem, hogy elolvassam.

Egyáltalán nem mozgok otthonosan az LMBT könyvek világában, mert valahogy soha nem fogott meg eddig egyik történet sem. Becky Albertalli első regénye mégis felkeltette a kíváncsiságomat, a Simon és a Homo Sapiens-lobbi egy ideje várólistás már nálam. Az ismeretségi körömben többen áradoztak róla, rengeteg jó kritikát kapott, így amikor megláttam a könyvtárban nem is volt kérdés, hogy kikölcsönöznöm. Ráadásul egy nagyon klassz piros borítót kapott, és egy egyszerű, de figyelemfelkeltő grafikát. A hátoldalát pedig Oreo kekszek díszítik… hát ki tud ennek ellenállni?

Nagy meglepetés volt a héten hozott könyv, ugyanis nem olvastam a fülszövegét, mielőtt belekezdtem. A címre és a borítóra hagyatkoztam, valamint annyit tudtam még róla, hogy mágikus-realisztikus regény. Meglepett, és kellemes csalódás ért a végére, nagyon megfogott a történet hangulata és a gyönyörű képek, melyeket az írónő a fejezetekbe csempészett. Úgy gondolom, hogy Leslye Walton Ava Lavender különös és szépséges bánata nem csak külsőleg, de tartalmában is képes elvarázsolni az olvasót. És miután hangulatában engem nagyon emlékeztetett az egyik kedvenc filmemre, az Amélie csodálatos életére, sikerült ámulatba ejtenie.

Senki nem mondhatja azt, hogy a skandinávok nem tudnak gyerekkönyveket írni. Azt szeretem bennük a legjobban, hogy nem veszik palira az ifjúságot; nem ijednek meg a rejtélyes dolgoktól, és simán belefér a történeteikbe a misztikum, meg a szellemvilág. A Szemüveges Szirén Izlandon játszódik, és szinte minden olyan elem megtalálható benne, amely magára vonzza az olvasó figyelmét. Igaz is... miket beszélek itt össze-vissza? Hiszen nem is skandináv származású az író, hanem magyar. Dunajcsik Mátyás első ifjúsági regénye igazi csemege a gyerekkönyves piacon, mert egy csodás hangulatú történetet sikerült írnia, amely tele van az izlandi népmesevilág motívumaival. Kicsit mesés, kicsit ködös, kicsit szellemes, emellett megelevenedik a lapokon a Grönlandi-tenger, olvasás közben pedig érezni a hideg levegőt és a csípős szelet.

Picit tartok az olyan könyvektől, amelynek a címében benne van a szerelem szó. A legtöbb romantikus könyv egy kaptafára készül. Szenvednek a hősök, mindig van valami félreértés, ami miatt hosszú fejezeteken keresztül elbeszélnek egymás mellett a főszereplők, majd valami hatalmas problémát kell közös erővel legyőzniük. Ó, igen... a szerelmi háromszögeket sem hagyhatom ki, hiszen szintén vissza-visszatérő elem. A fentiek tudatában gondolhatod, mennyire szkeptikus voltam ezzel a könyvvel. A borítót látva, és a fülszöveget olvasva nem igazán tudtam, hogy mire számítsak, de egy valami mégis kíváncsivá tett, ez pedig a mágikus realizmus jelző, amellyel megspékelték. Nem voltak nagy elvárásaim a könyvvel kapcsolatban és nem is lett maradéktalanul kedvenc. Ennek ellenére mégis azt gondolom, üde színfolt ez a YA könyvek birodalmában.

Létezik olyan ember a Földön, aki soha nem hallotta még Roald Dahl nevét?
Ugye? Ez szerintem is elképzelhetetlen...
Először a Meghökkentő mesék című, felnőtteknek szóló televíziós műsorával robbant be az életembe, majd idén néhány mesekönyve újra a kezem ügyébe került és nagy lett a szerelem. Elolvastam a Karcsi és a csokolédégyárat, valamint a Szofi és Habót, ezeket azonnal kedvenccé nyilvánítottam. A Szofis történet a Kolibri Kiadónak köszönhetően néhány hete új kiadásban és újraszerkesztésben jelent meg, viszont a cím változott. A barátságos óriásként biztosan láttad már a könyves újdonságok között, vagy plakátokon. Roald Dahl életműsorozatának első kötete jól vizsgázott, és most itt a második. A Matilda című gyerekkönyv is átdolgozásra került, Totth Benedek fordításában, melyet pár hete már Te is megtalálhatsz a könyvesboltok polcain. Erről az újdonságról én sem maradhattam le! És igen, ezt is imádtam!
Figyelem, a bejegyzésben enyhe spoiler és ömlengés várható, ugyanis meglehetősen elfogult vagyok az íróval szemben!