Joanne Harris minden bizonnyal boszorkány. Úgy képzelem, a konyhájában egy hatalmas fekete üstben, egész álló nap forró, sötét csokoládé rotyog, és a házát kakaó, vanília és fahéj illata lengi körül. Bizonyára falatnyi süteményeket és bonbonokat készít, melyeket meghint kakaóporral, hozzáad egy csipetnyi varázslatot; és miközben kavar, formáz, süt és kóstol, történeteket talál ki. Különleges történeteket, amelyek tele vannak titkokkal, illatos fűszerekkel, színekkel és izgalmas ízekkel. Olvastam tőle a Szederbort és az Ötnegyed narancs című regényét, de a Csokoládé-trilógiával régóta adós voltam magamnak. Nem is értem, hogyan maradhatott ki eddig, hiszen a sorozat első kötetéből készült filmet annyira szeretem. A Libri Kiadó gondozásában idén új köntöst kapott a könyv és miután ez egy gasztroregény, kutya kötelességemnek éreztem, hogy elolvassam.
Jeffrey Brown írta és rajzolta a hazánkban is nagy sikernek örvendő Darth Vader és barátai című könyvet, valamint a folytatást, a Vader kicsi hercegnőjét és a Jó éjt, Darth Vadert is. Állítása szerint csak egy egyszerű középiskolába járt, és hiába szerette volna megtanulni az Erő használatát, sajnos ez soha nem jött össze. Nem is baj, hiszen már van szuperereje, ugyanis vidám könyveivel, vicces karaktereivel és történeteivel minden Star Wars kedvelő gyereket és felnőttet elvarázsol. A héten a 
Már többször írtam, hogy egy vidéki kisvárosban nőttem fel. Anyu szülei egy távolabbi faluban laktak, ezért hétvégente sokszor kocsikáztunk el hozzájuk. Az út nem volt hosszú, lelkesen figyeltem az elsuhanó tájat az autó hátsó üléséről. Télen nem volt valami izgalmas a látvány, ráadásul korán sötétedett és a hazaúton sokszor az orrom hegyéig se láttam… no de a nyár! Nemcsak a vadvirágokat és a hatalmas, lombos fák látványát szerettem, hanem a távolban felbukkanó őzeket, nyulakat, madarakat is. 
Te is gondolkoztál már azon, hogy ha lehetne egy szupererőd, mit választanál? Egyáltalán milyen lehet birtokolni egy izgalmas képességet? Azt hiszem, én az elemeket szeretném irányítani; jó lehet a tüzet, a vizet, a levegőt és a földet uralni. Mondjuk gyorsnak és láthatatlannak lenni sem lehet rossz.
David Walliamsról korábban már olvashattál az oldalon, ugyanis a Gengszter nagyi kapcsán ódákat zengtem róla. Már akkor is nagyon kedveltem az írásait, szerettem, ahogyan megszólítja, szórakoztatja, tanítja a gyerekeket. Engem stílusában Roald Dahl-ra emlékeztet, hiszen ugyanúgy el tudja engedni a fantáziáját és hasonlóképpen csavarosak a történetei.
Napjaink egyik legismertebb kortárs gyerekkönyvírójának tartják számon, nem véletlen, hogy számos regénye az év gyerekkönyve lett Nagy-Britanniában. Walliams legújabb története A nagy szökés, április közepétől már hazánkban is megvásárolható. A nagyishoz hasonlóan ugyancsak egy unoka és nagyszülő kapcsolatáról olvashatsz benne, de most egészen másképp nyúl a témához.
Bobbie Peers sikeres norvég filmrendező és forgatókönyvíró, 2006-ban Arany Pálma-díjjal tért haza a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválról. Nos, adott ez a tehetséges pali, aki úgy döntött, megcélozza a könyvszakmát, majd ez olyan jól sikerült, hogy szabályosan berobbant az ifjúsági könyvek világába. 2015-ben a William Wenton-trilógia első kötetét a legjobb regénynek választották Norvégiában, ráadásul a filmes jogai is azonnal elkeltek, így hamarosan a mozivásznon is találkozhatunk vele.
Matthew Quick neve bizonyára senki számára sem ismeretlen. A Napos oldal című könyvéből nyolc Oscar-díjra jelölt film készült, utána érkezett hozzánk a Bocsáss meg, Leonard Peacock!, amely sokáig szerepelt a legolvasottabb ifjúsági könyvek listáján. 2012-ben a The New York Times az egekbe magasztalta a többszörösen díjnyertes 