Tavaly olvastam Jenny Colgan Piciny Csodák Péksége című regényét, és amikor megtudtam, hogy érkezik a folytatás, majd kibújtam a bőrömből. Alig vártam, hogy megint Mount  Polbearne-ben járjak és hírt kapjak kedvenc szereplőimről, halljak a halászok felől és újra érezzem Polly Waterford frissen sült kenyereinek és péksüteményeinek ínycsiklandó illatát. Szerencsére a második rész sem okozott csalódást, sőt! A Kalamajka a Piciny Csodák Pékségében hozta az előző színvonalát, én pedig jólesően merültem el újra ebben a bájos vidéki miliőben. A szigeten továbbra is barátságosak és segítőkészek az emberek, friss a levegő, a sirályok és a lundák pedig még mindig hatalmas szárnycsapásokkal veszik birtokukba a szikrázóan kék eget.

Frankensteinről bizonyára mindenki hallott, én is rengeteg filmadaptációt láttam már belőle. A könyvet tavaly olvastam először és eléggé meglepett, ugyanis a feldolgozások legtöbbje köszönőviszonyban sincs az eredeti művel. Mary Shelley alig tizenhét évesen írta meg első regényét a Frankenstein, avagy a modern Prométheuszt, mely 1818-ban jelent meg először. Sokan az első igazi science fiction regénynek tartják számon, és talán ezzel lehetne vitatkozni, az tény, hogy egy olyan történetről van szó, melynek alapkérdéseiről igenis lehet és kell is beszélni.

Túlzás nélkül állíthatom, hogy a Suzy és a medúzák az egyik legjobb YA regény, amit idén olvastam. Most jöhetnék a gyönyörű borítójával és az ígéretes fülszövegével, de egyik sem fejezi ki elég jól, hogy milyen csodálatos és mennyire elképesztő ez a könyv. Megható és szívbemarkoló történet a gyászról, a bánatról, a családról, a barátságról és az elfogadásról. Mély mondanivalóval bíró regény ez, egy olyan kislány hangján, aki veszteséget szenvedett és keresi a miértekre a választ.

Fiala Borcsa - újságíró, blogger és nem utolsó sorban a wmn.hu főszerkesztő-helyettese -, a Szerinted?! és az Egy cirkuszigazgató mindennapjai - Anyaság, rocks! után, új könyvvel jelentkezett. A Bűntény a Dunán egy olyan nyomozós történet, amelyben a rejtélyek megoldása mellett a gasztronómiai élvezetek is előtérbe kerülnek. Értsd úgy, hogy a dizájnerdrogok és néhány hulla mellett szépen megférnek a palacsinta hegyek, az aszalt barackos zabpelyhes kekszek, de még egy érlelt angus marhasteak is. Szóval ez egy ifjúsági gasztrokrimi, de amolyan Borcsásan.

Sok kedves verses mesét ismerünk, nekem ovisként Kormos István Vackor-kötetei voltak a kedvenceim és Csukás Istvántól a Sün Balázs. Szerencsére ez nem egy kihaló félben lévő műfaj, Varró Dani Túl a Maszat-hegyen című meseregénye rá a bizonyíték, hogy igenis lehet ezt ma is tökéletesen csinálni. Tök Magda kalandjaival csak nemrég találkoztam, pedig eme hölgy történeteit Gáti István már jóval korábban papírra vetette. Magda kalandjain érződik, hogy rengeteg szeretettel íródtak, én pedig fülig érő szájjal olvastam minden egyes versszakát.

A Kolibri Kiadó gondozásában Caleb Krisp első ifjúsági regénye tavaly ősszel jelent meg Ivy Pocket és az Óragyémánt címmel. A trilógia első kötete hazánkban is jól vizsgázott, most pedig megérkezett a folytatás, amely Állítsátok meg Ivyt! címmel már megtalálható a könyvesboltok polcain. A történet most sem mellőzi az izgalmakat, bőven van részünk megoldásra váró rejtélyekben. Ahogyan megszokhattuk, Ivy Pocket magabiztosan, a rá jellemző diszkrécióval deríti fel az ügyeket, de nem árt vigyáznia, ugyanis ebben a világban senki sem az, aminek látszik. Még szerencse, hogy hősünket nem ejtették a fejére!

A gyerkőcön és néhány felnőttön kifog pár étel, a főzelékek például elég sokszor kerülnek a „fúj, ezt soha nem eszem meg” kategóriába. A répafőzelék és a spenót ellen én is sokáig küzdöttem, nem voltam hajlandó megenni, majd néhány éve újra megkóstoltam és rájöttem, egyáltalán nem olyan szörnyű az ízük. De hogy miért írom ezt most le? Azért, mert Dr. Seuss Zöld sonkás tojás című gyerekkönyvének egyik főszereplője Nevem-Sam, aki arra próbálja rávenni barátját, hogy kóstolja meg a zöld sonkás tojást.
Ez persze egyáltalán nem könnyű, ha a másik elutasító...