Milyenek a könyvtárosok? Természetesen szemüvegesek, mogorvák, és mindig fekete vagy szürke kardigánt viselnek. Szarukeretes okuláréjuk alól morcosan pillantanak a hangoskodó olvasókra és teáznak. A tea alap kiegészítő; nagyon fontos, enélkül nem lenne teljes az imázs! Lelkesen segítenek megtalálni a keresett könyvet, és ha bedobod a Dewey-féle tizedes osztályozást, csillogó szemekkel válaszolnak a kérdéseidre.
Valami ilyesmit képzelnek a könyvtárosokról, pedig nem lenne szabad, hogy a szemüveg, a kardigán, a feszes konty és a szigorú tekintet megvezessen bárkit.
Hitted volna, hogy sokszor titkokat oldanak meg, éjszakánként bűnözőket fognak el, és néhanapján megmentik a világot?
Íme, néhány könyvmoly, akik meghódították a filmvásznat, és akik bebizonyították, hogy nem mindegyik könyvtáros csendes, mogorva és unalmas...
Tavaly is - mint minden évben -, megfogadtam, hogy nem kezdek bele befejezetlen trilógiába. Persze tavaly is, - csakúgy, mint minden évben -, nem sikerült megtartanom ezt a fogadalmamat. Itt van rögtön Charlie N. Holmbert A papírmágus című könyve, hiszen hiába tudtam, hogy egy trilógia indító kötete lesz, ahogy beleolvastam, az első pár oldal azonnal berántott. Érdekes volt a történet, kedveltem a szereplőket, és nagyon eredetinek tartottam az anyagokhoz kötött mágia ötletét. Szerencsére nem kellett sokat várni a folytatásra, ráadásul Az üvegmágus tudta hozni az elvárt színvonalat. Sőt! A történet izgalmasabbra sikerült, pörögtek az események, ráadásul most a papír mellett, az üveggel történő varázslatok kaptak nagyobb hangsúlyt.