Amikor a kezembe vettem Marie Benedict és Victoria Christopher Murray közös könyvét, a Belle, a könyvtár királynőjét, egy könnyed olvasmányra számítottam. Az igazsághoz  hozzátartozik, hogy eddig soha nem hallottam Belle da Costa Greene nevét, pedig egy kivételes műveltséggel és páratlan ízléssel megáldott hölgyről van szó, aki csalhatatlan érzékkel válogatta össze munkaadójának az egyedülálló kéziratokat és ritka műkincseket. Az 1900-as évek elején robbant be a köztudatba és kétségtelen, hogy egy nem mindennapi életutat járt be. A kötet a Libri Kiadó gondozásában és Bakonyi Berta fordításában jelent meg, és mindazoknak ajánlom, akik szeretnének bepillantást nyerni egy olyan hölgy életébe, aki képes volt felvenni a versenyt kora legádázabb üzletembereivel is.

Hogy miért szeretik annyian Jenny Colgan könyveit? Talán azért mert mindig kapunk belőlük egy kis szelet napsütést, amely mosolyt csal az arcunkra. Nemrégiben megjelent a Piciny Csodák Péksége sorozat utolsó kötete, melynek címe: Mentsük meg a Piciny Csodák Pékségét. Az írónő pedig megint csak elkalauzol bennünket a Cornwall déli részén található barátságos kis faluba, Mount Polbernébe. A régi szereplők maradtak, de a történet most nem kifejezetten rájuk fókuszál, hanem egy fiatal lányra, aki a lelki gyógyulás reményében kibérel a környéken egy házat. Persze vicceS jelenetekből és kalamajkából most sincs hiány, de ezt már megszokhattuk az előző köteteknél is.

Az elmúlt néhány év után, és a világ jelenlegi helyzetét is tekintve azt érzem, egyre inkább szükségünk van a léleksimogató, boldog pillanatokra. Kellenek a kedves és szívhez szóló történetek, melyek hitet adnak abban, hogy létezik a jó. S hogy ez a jóság most miért is fontos? Mert Shelby Van Pelt A boldogságnak nyolc karja van című debütáló regényében egy Marcellus nevű idős polip testesíti meg mindazt a csodát, amelyet a mindennapokban mindannyian keresünk.