Stefanie Dahle könyveivel egyszerűen nem lehet betelni. Az illusztrációk bűbájosak, a történetek pedig sohasem okoznak csalódást. Mindig kedvesek és aranyosak, csakúgy, mint a szereplők, akiket hamar megkedvelünk olvasás közben. Kiváltképp a főszereplő kis szamócatündért, akit hogy is hívhatnának másképp, mint Szamóckának. Ő nemcsak, hogy mindig segítőkész, de nagyon jó barát is, aki a legnagyobb bajban is mellettünk áll. A Szamócka-sorozat a Manó Könyvek gondozásában és Szászi Zsuzsanna fordításában jelent meg nálunk. De a legtutibb, hogy 4 éves kortól bármelyik gyereknél bevethető, mert egy igazi Jolly Joker. Most a sorozat 4. részét hoztam, melynek címe Erdei mulatság és más történetek. Eperszezonban kötelező olvasmány!
12 rövid mese található a kötetben, melyek garantáltan jókedvre derítenek. Az egyik részben például jókedv csináló bajuszbulit szerveznek az erdő lakói, mert Lilinek, a cinkének valaki bajusz rajzolt éjszaka a csőrére.
De megismerkedhetünk Rugólábbal, a kék szárnyú bogárfiúval, aki világot szeretne látni és elutazni Hawaiira, ahol pálmafák vannak, homok és tenger. És főleg nagyon kellemes, meleg idő.
Megtudhatjuk, hogy milyen bonyodalmakat okoz egy zacskó spagetti, melyre az erdő lakói bukkannak. Egy másik történetben hatalmas galibát okoz Varázscsiga elveszített varázspálcája is, mely Szamócka kertjét eperdzsungellé változtatja.
Viszont a legkedvesebb történetem az, amikor Szamócka beteg és szomorú, ugyanis barátai nem hagyják, hogy elcsüggedjen, mindent megtesznek, hogy felvidítsák. És végül a gyerekek azt is megtanulják ebből a kis részből, hogy rendben van, ha néha rossz a kedvünk, hiszen nem lehet mindig toppon lenni.
Mindegyik mese kedves, bennük csupa bűbáj szereplőkkel. Helyesek a neveik, bár még mindig a Centi nevű süni nálam a favorit. Picit Tony Wolf mesekönyveihez tudom hasonlítani ezt a könyvet is, hiszen itt is kreatívan, együttes erővel és közösen oldanak meg egy problémát a barátok. A történetek szórakoztatóak és tanulságosak is egyben és mindig a szeretet és az egymás iránti tisztelet a vezérszál.
Stefanie Dahle 1981-ben született Schwerinben. Már gyerekkorában szeretett képeskönyveket nézegetni és maga is rajzolgatott és festegetett. Ez annyira kinőtte magát, hogy a későbbiekben a Hamburgi Művészeti Egyetemen tanult tovább és illusztráció szakon végzett. Képeivel varázslatos légkört teremtett, gyönyörű képeskönyveit pedig órákig nézegethetjük és álmodozhatunk felettük. Csupa finom részlet és némi csillám, de pont annyi, amennyit még a kamionokat és markológépeket kedvelő kisfiúk is elviselnek.
A történetek nem túl hosszúak, ezért tökéletesek esti meséléshez, de önálló olvasásra kezdő olvasóknak is alkalmas. Ajánlom azoknak, akik szeretik a tündéreket, az erdő varázslatos világát, a szamócát és a bűbájos erdei állatokat. Valamint azoknak, akik szívesen bebarangolnák Szamócáskertet, és nem riadnak vissza semmitől, ugyanis arra fel kell készülni, hogy ebben a kedves és varázslatos kertben mindig történik valami!
Kedvenc idézetek:
- Ki tette ezt veled? - kérdezi Szamócka felháborodottan.
- Nem tudom! - zokogja Lili a zsebkendőjébe. - Amikor ma reggel felébredtem, hirtelen bajszom volt!
- Úgy tűnik, ma éjszaka valaki bemászott a fészkedbe és bajuszt pingált neked!
Szamócka el sem tudja képzelni, ki lehetett ennyire pimasz.
- Nem lehet ezt a bajuszt valahogy lemosni?
Lili megrázza a fejét.
- Már próbáltam. Nem jön le a festék. de így nem mehetek sétálni veletek. Félek, hogy az emberek kinevetnek - panaszkodik Lili. - Egy bajszos cinke... Mégis, mit gondolnak majd rólam?!
Szamócka szomorúan néz. - A kutyafáját! Valahogy mégiscsak le kell mosnom a bajuszodat!
Lili vigasztalanul rázza a fejét. Szamócka felül egy ágra gondolkodni, aztán hirtelen felugrik.
- Kedvem támadt bulizni egyet!
- Néha még a világ legjobb szamócatündérének is szüksége van egy kis segítségre - jelenti ki Bibó ünnepélyesen. - Van számodra egy meglepetésünk!
Szamócka szeme elkerekedik a csodálkozástól.
- Meglepetés? Nekem?
Aztán észreveszi a kis üvegházat, ami mellett Béla béka várakozik.
- Te mindig, mindenkinek segítesz, most az egyszer mi is segítünk neked!
Szamócka benéz az üvegen keresztül.
A kis palántái boldogan integetnek a leveleikkel. Az üvegházban finom meleg van, és jól érzik magukat. Szamócka ujjong örömében.
Aztán az állatok és a tündérek nevetni és táncolni kezdenek.
Epres kölesgombóc
A Szamócka-könyvek kifejezetten evős könyvek. Naná, hiszen tele van érett, piros, illatos eprekkel és szamócákkal! Most kölesgombócot készítettem mellé, mint Csukás István Szegény Gombóc Artúr című meséjéhez, de nem csokis mogyorós töltelék került bele, hanem finom, zamatos, napérlelte eper.
Hozzávalók:
A kölesgombócokhoz:
- 20 dkg köles
- 3 dl víz
- 3 dl növényi tej, nálam most kókusztej
- 1 db kezeletlen citrom leve és reszelt héja
- egy csipet só
- 3-4 ek nádcukor
- 1 csomag vaníliás cukor
- 5 ek kukoricadara
- friss eper
Továbbá:
- zsemlemorzsa
- kókuszzsír/olaj
A kölest alaposan átmosom, hogy ne legyen az ételnek kesernyés íze. 3 dl vízzel és egy csipet sóval felteszem főni. Amikor elkezd puhulni és már majdnem elfőtte a levét, hozzáöntöm a kókusztejet, a citrom reszelt héját és levét. Végül a cukor, a vaníliás cukor, és a kukoricadara is belekerül. Folyamatosan kevergetve puhára főzöm. Nem baj, ha egy kicsit lágy, mert pihentetni kell, és ilyenkor még dagadni fog a köles. Amikor késznek ítélem, lehúzom a tűzről, letakarom egy fedővel és hagyom kihűlni.
A zsemlemorzsát egy kevés kókuszzsíron megpirítom. Eztán már csak össze kell állítani a gombócokat. A kihűlt kölesmasszából gombócokat formázok, és az ujjam segítségével gödröcskét készítek a közepükbe. Mindegyik belsejébe teszek egy-egy szem epret. Óvatosan összezárom a gombócokat, vagyis némi kölessel fedem be és dolgozom el. Egyesével megforgatom a zsemlemorzsában, és tányérra helyezem.
ParféTipp: A kölest akár mákkal is lehet gazdagítani. Vagy morzsa helyett mákba, esetleg kókuszreszelékbe is forgathatjuk. Ha nem szereted az intenzív citromos ízt, akkor tegyél bele csak egy negyed gerezd citrom levét.
