Teljesen felcsigázott, ezért a bejegyzés megírása előtt, utánanéztem a felhőfajtáknak. Tudtad, hogy tíz típusba sorolhatóak? Van pehely-, bárány-, fátyol-, párna-, lepel-, gomolyos réteg-, réteg-, gomoly-, esőréteg-, és zivatarfelhő. Ha mindezeket meg kellene különböztetnem, bizony gondban lennék. Ennek ellenére szeretem nézegetni az eget, és a levegőben úszó vattapamacsokat csodálni, miközben különböző formákat vélek felfedezni bennük. Elég klassz dolog, mert könnyen lehet, hogy az egyik percben sárkányt pillantok meg az égen, mely szeles időben hirtelen dinoszaurusszá változik. De láttam már mókust, bálnát, házat kéménnyel, és ha hiszed, ha nem, egyszer még Superman is feltűnt, mögötte lobogott a köpenye, és csak úgy szelte az eget. Egész nap el tudnám nézni ezeket a megfoghatatlan, minden percben átalakuló formákat. A héten hozott könyv azért volt számomra nagyon érdekes, mert az égben játszódik a történet. Alex Shearer fantasztikus világot álmodott meg, ahol sok ezer lebegő szigeten élnek az emberek, és csak a legbátrabbak mernek útnak indulni.