Egy előre be nem tervezett könyvtárportyáról tértem haza ezzel a mesekönyvvel. Eredetileg csak visszavittem azokat a könyveket, melyeket kivégeztem, aztán... legyűrt az új fétisem. Ez pedig nem más, mint a gyerekkönyvek. Szeretem a vidám történeteket és azokat a meséket is, ahol valamilyen fontos tanulságot csempész bele a mesélő. Szívesen lapozom a szépen megrajzolt, színes lapokat, ezért amikor egy rakat gyerekkönyvvel egyensúlyozok a kölcsönzőpultnál, megilletődve állok és várok, hiszen nem mondhatom azt, hogy mind nekem lesz! Alattomos módon betérek a mesekönyves részlegre és elorozom a kisgyerekek könyveit?! Hát milyen felnőtt vagyok én?! Kétségtelen, hogy a legtöbb gyerekeknek szánt történet nagyszerűen van megírva, az illusztrációk fantasztikusak és van valamilyen varázslat abban, ahogyan egy felnőtt mesél az élet fontos dolgairól egy kiskorúnak. Ezek a könyvek még annyira tiszták és őszinték. Egyszerű nyelvezettel és oly nagy bölcsességgel beszélnek azokról a fontos dolgokról, amelyeket a kisgyerekek most élnek át. Mi pedig lassan begyepesedünk és elfelejtjük ezeket a lényeges, mégis alapvető tanításokat. Pedig valaha mi is voltunk gyerekek, még ha olyan távolinak is tűnik. 

Különleges kis könyv ez, melyre a Könyvmolyképző Aranypöttyös könyvei között bukkantam rá. Próbáltam rájönni, hogy mi alapján pöttyöződnek be a könyveik, de az oldalukon nem találtam információt róla, a vélemények pedig eléggé megoszlanak. A Vöröspöttyös könyveket én úgy tudnám bekategorizálni, hogy Young Adult (YA), vagyis fiataloknak szóló ifjúsági irodalom. Míg az Aranypöttyösök felnőtteknek, vagy érett gondolkodású fiataloknak íródtak. Ez a könyv egy kicsit komolyabb hangvételű, hiszen olyan témákkal foglalkozik, mint a szegénység, az idősek tisztelete, a csonka család, vagy azok a gyerekek, akik figyelem nélkül nőnek fel. Mindezek középpontjában az emberi jóság és az újrakezdés lehetősége áll. Barbara Constantine francia írónő, így nem is kell nagyon meglepődnünk, hogy az egész történetet áthatja egy kis franciás báj.

Ismerjük Bridget Jones-t. Nincs nála szerencsétlenebb nő... és valahogy mégis szeretjük. Úgy, ahogy van! Hogyan csinálja? Mi lehet a titka? Bridget szerethető figura, még akkor is, ha nála szerencsétlenebb nőt nem hordott a hátán a Föld. Az összes marhaságával, nagyibugyijával, fogyókúrás és cigiről leszokási próbálkozásaival együtt belopja magát az olvasó/néző szívébe. Talán azért, mert mindenki azonosulni tud vele. Az, aki súlyproblémákkal küszködik, aki egyedülálló, akinek egy házsártos boszorkány az anyja, idegesítő a családja, vagy épp olyan munkahelyen dolgozik, amit nem szeret. Aki 30-on túl még nem anya, aki a diplomáját a kukába dobhatja, mert semmit sem ér, vagy akit megcsalt a pasija. Ha a felsoroltak közül legalább egy igaz Rád, akkor olvasd el ezt a könyvet! 

Szingli. Ismerjük ezt a kifejezést, elég gyakran is használjuk. Az emberek többsége a szingliségről kialakított véleményét elsősorban könyvekből és filmekből szerezte. Az elmúlt évtizedben komoly szingli irodalom alakult ki, a legtöbb regényt az angol irodalmároknak köszönhetjük. Ezek vidám és szórakoztató művek, ahol a főhős mindig rátalál a nagy Ő-re! Ha filmet kellene választanom, akkor az egyik úttörő a Szex és New York című amerikai sorozat, a könyvek között pedig Helen Fielding Bridget Jones naplója lenne. Bridget óta már nem ciki, hanem kifejezetten sikkes egyedülállónak lenni, köszönhető az angol lány öniróniájának. 

Egy régi ismerősöm egyszer azon mulatott, hogy az Ikea éttermében Nils Holgersson menü kapható, Rénszarvas burgerrel, amit Zuzmó lével öblíthetsz le. Ezen akkor én is jót derültem, igaz azóta sem tudom, hogy ez komoly volt-e, vagy csak csőbe akart húzni. Viszont arról sokáig meg voltam győződve, hogy Nils Holgersson nem a svéd, hanem a holland gyerekek története... hiszen a fiún fapapucs van, az meg inkább rájuk jellemző viselet. Tévedtem! 

Pár hete felpattantam a Nosztalgia Vonatra, és azóta sem tudok leszállni róla. Nagy örömmel veszem kézbe a régi meséket és lapozgatom fel újra és újra. Csodás érzés megint gyereknek lenni. A könyvtárba járva bukkantam rá erre a történetre, amit rögtön haza kellett vinnem. Majd egész este csak olvastam, olvastam és olvastam.