Kicsi koromban Vuk volt az egyik kedvenc mesém. Annyira szerettem, hogy még ágyneműt is kaptam anyuéktól és az oviban, a rókás párnámat szorongatva aludtam végig a délutáni sziesztát. A Dargay Attila rendezte mese hatalmas favorit, és valljuk be, nem csak a gyerekek körében.
A rajzfilm Fekete István Vuk című regénye alapján készült. A forgatókönyvet Imre István és Tarbay Ede írta, a zenéjét pedig Wolf Péter szerezte. A kicsi Vuk hangját pedig Pogány Judit kölcsönözte. Aranyos kis történet egy róka életéről, és a felnőtté válásról.
Amikor kötelező olvasmánynak megkaptuk az eredeti művet, nem igazán tudtam vele mit kezdeni. A sok leíró rész miatt hamar feladtam a próbálkozást, de most felnőtt fejjel teljesen más élmény volt újra olvasni. Fekete István olyan szépen és akkora szeretettel ír a természetről. Olyan dolgokat mesél, amit mi – nagyvárosban élő emberek – már elfelejtettünk. Próbál tanítani a természet hangjaira, az erdő csendjére, és igyekszik megértetni, hogy mennyire értékesek is az állatok. A történet gazdag szókinccsel bír, a megfogalmazás választékos, és ahogyan Fekete István mesél, az valódi ritkaság.
A könyv rövid, nem világmegváltó történet, de mégis hatással van az olvasóra.
A cselekmény és a szereplők érdekesek, és jó belebújni az állatok bőrébe, az ő szemükkel látni az erdőt és az embert. Ha a rajzfilmhez kellene hasonlítanom, akkor azt mondanám, a történet egy picit más. Viszont hangulatra nagyon különbözik. A rajzfilm egy gyerekmese, míg a könyv egy komoly mondanivalókkal teletűzdelt kisregény. Vuk a szemünk előtt válik felnőtté, tanít a természet megfigyelésére, és ami nagyon tetszik, hogy az állatok szemszögéből mutatja be az ember cselekedeteit, és a kizsákmányolásának következményeit. Nem unalmas attól, hogy állatok a szereplők. Sőt! Így is tele van veszéllyel, félelemmel, kihívással, túléléssel, jellem- és bátorságpróbáló helyzetekkel. A regényben Vuk szülei is nagyobb szerepet kapnak. Az író már náluk részlegesen leírja a rókák életét, vadászatát.
Ajánlom mindenkinek olvasásra és újra olvasásra. Ismerkedj meg a bátor Vukkal, Kaggal, Ínnyel, Karakkal, Vahurral és persze a többiekkel. Utána pedig jöhet egy egész estés rajzfilm maraton!
Biztos vagyok benne, hogy majdnem mindenkinek megtalálható a könyvespolcán. De ha mégsem, akkor innen megrendelheted!
Kedvenc idézetek:
– Így nehéz menni Vuknak – szuszogta.
– Hát hogyan szeretsz menni? – mosolygott Karak.
– Ha a fejem lefelé van – magyarázta –, nehéz a fejem. Úgy látszik…
Nem vagy buta, csak még keveset tudsz.
Vuk-fröccs, nem csak kisrókáknak
Vukról három dolog jut először eszembe. Az egyik a színe, mert szeretem a kis narancssárga bundáját. Aztán ott van a kerek, gomb orra, végül pedig a fülei. Ezek ennivalóak! Ezért is készült el ez a narancssárga, egészséges innivaló és a pohár szélére fehér és étcsokiból készítettem harapnivaló Vuk füleket.
Hozzávalók:
- 75 dkg répa
- 2 db nagy alma (lehetőleg savanykás)
- 1 db citrom
- 25 dkg cukor, nálam most barnacukor (vagy 15 dkg méz)
- 3 db narancs
- ízlés szerint 1 db banán
A répákat meghámozom, az almákat szintén megpucolom és a magházukat kivájom. A répákat felkarikázom, az almákat kisebb darabokra kockázom. A citromot jól megmosom, felkarikázom és az összes gyümölcsöt és zöldséget egy nagy edénybe teszem. Hozzáadom a cukrot, (ha mézzel készítem, azt a végén keverem az italhoz, amikor már langyos), majd felöntöm annyi vízzel, hogy ellepje az egészet. Addig főzöm, amíg a répa megpuhul. Kiveszem a citromkarikákat, majd hozzáadom a narancs kifacsart levét és a húsát is. (A gyümölcshúst jól ki lehet kanalazni facsarás után.) Ilyenkor belemehet egy felkarikázott banán is és az egészet jól összemixelem. Sűrű pépet kapok, amit vízzel hígítok. Ez mindenkinek ízlés szerinti mennyiség. Hagyom kihűlni az egészet és üvegekbe töltöm. Ebből a mennyiségből, kb. 3 liter innivaló lesz, hűtőben tárolva 1 hétig eláll.
