Jól megnézted a fenti képeket? Fura látvány, mi? Akár hiszed, akár nem, ez egy gyerekkönyv, és igaz rá, hogy kicsit elborult a történet meg az illusztráció, mégis érdemes kézbe venni és elolvasni.
A tavalyi megjelenések között találkozhattál Elekes Dóra A muter meg a dzsinnek című gyerekkönyvével. Ebben érdekes és egyedi stílusban nyúl egy komoly témához, hisz alkoholizmusról szóló gyermek- és ifjúsági könyvet nem olvashattál ezidáig Magyarországon. Pár hete jelent meg a Csimota Kiadó gondozásában a Dettikéről és más istenekről címmel egy újabb könyve, mely szintén különlegesség, igazi csemege, hiszen egy képzeleti barát szemével pillanthatunk bele egy kislány és egy család életébe.

Már nem nagyon emlékszem, hogyan került hozzánk ez a könyv. Talán ajándékba kaptuk, vagy egy akcióban megvásároltuk? Magamtól valószínűleg nem veszem meg, a borítóját elnézve sokáig azt hittem, ez nem az én műfajom. Az biztos, hogy egy ideig csak a polcon figyelt, egyszer mégis leemeltem, gondoltam elütöm a délutánt, és ez tökéletes lesz a hétvégi kertben olvasáshoz. Vannak olyan könyvek, melyek pont jókor kapnak el és rögtön tudom, ez kedvenc lesz. Ennél már az első oldalak után tudtam, hogy nekem íródott, mert azonnal sikerült azonosulnom a főszereplővel és a témát épp aktuálisnak éreztem. Az első találkozásunk óta eltelt néhány év, az otthoni példányt rongyossá lapoztam, ezért megvettem az újabb kiadást is. Sarah Dessen Tökéletes című könyve szerintem az egyik legjobb ifjúsági regény, amit valaha olvastam. Az egyik kedvenc írónőm, mert mindig remek karaktereket alkot, és a hétköznapi szereplők és élethelyzetek mellett képes megfogni az olvasó figyelmét. Minden könyvében érint egy súlyos problémát, melyhez őszintén és különleges módon nyúl. A héten hozott regény sem kivétel.

Nagyon szeretek kávézókban, teázókban üldögélni. Régen többet hódoltam eme szenvedélyemnek, de mostanság ritkán jutok el ilyen hangulatos, ücsörgős helyekre. Mindig megnyugtat a légkör, a félhomály, a kávéillat, a tea felfelé gomolygó gőze és a halk sutyorgás. A forró italok lassú kortyolása számomra a nyugalmat és a harmóniát jelenti, megvan a maga szertartásossága, és ilyenkor jó egy kicsit visszavonulni a világ zajától.
A cukrászda is jó hely! Ott a franciakrémesek, a gesztenyepürék és a puncstorták látványa nyugtat meg. Sőt, ha megeszek egy szelet krémest, vagy egy-két kókuszgolyót, hamar Buddha üzemmódba kapcsolok. Olyankor aztán történhet bármi, a belapátolt cukormennyiség és a teli pocak érzete a nyugalom szigetére repít, és békés leszek. Ki tudja, talán emiatt, de amikor megláttam Kertész Erzsi új mesekönyvét a könyvesboltban, tudtam, hogy erről írnom kell.

Pszichológiai ismereteinkből már hallhattunk a társas kapcsolatokról. Tudjuk, hogy az ember társas lény és másokkal szövetségben élhetünk teljes életet. Azt is tudhatjuk, hogy ha valaki magányos, vagy rosszul működő kapcsolatban él, az teljes mértékben kihat a mindennapokra, és legtöbbször lelki betegségekhez vezet, mely a testi egészségre is veszélyes. Persze a társas kapcsolatok nem annyira egyszerűek, mint ahogyan azt elsőre gondolnánk. Nem vagyok pszichológus, nem is szeretnék belemerülni a témába, de az tény, hogy ha egészséges, harmonikus családban/kapcsolatban élünk, az meghatározza az életünk minőségét. Ha nem klappolnak a dolgok, minden zavarossá válik, sokszor a saját viselkedésünket sem értjük, csak annyit tudunk, hogy valamin változtatni kell. De vajon mit érzékel ebből egy kisgyerek? A kicsik számára még talány a férfi és nő közti kapcsolat, és a házasság. Mindig kérdés, hogy talált egymásra apa és anya, és hogy mi a szerelem, meg az is, hogy miért romolhat meg köztük a viszony.
A héten Gimesi Dóra könyvét, a Csomótündért hoztam, mert nagyon kedvesen és különlegesen mesél arról, hogy az érzések néha összegabalyodhatnak, a kapcsolatok pedig többféleképpen működhetnek.

Oviban hatalmas kedvencem volt a Tesz-vesz város. Oké, még most is nagyon szeretem, és szívesen bogarászom a képeket, ha felütök egy Richard Scarry könyvet. Sven Nordqvist meséivel már idősebb koromban találkoztam, Pettson és Findusz kalandjait csak néhány éve fedeztem fel. Mindkettőre igaz, hogy szerethetőek a szereplők, kedvesek a történetek, és ami talán a legfontosabb, szuper jók az illusztrációk. Ovisok és kisiskolások azért kedvelhetik ezeket a könyveket annyira, mert ha nem, vagy csak egy kicsit tudnak még olvasni, azért a részletgazdag rajzokat ők is megcsodálják, észreveszik a játékosságot, és a bennük rejlő humort. A héten hozott mesekönyvet a neves dán képregény-rajzoló, Jakob Martin Strid készítette, és talán azért szerettem annyira a Hihetetlen történet az óriás körtéről című meséjét, mert Scarry Tesz-vesz városát juttatta eszembe. Ki tudja? Az viszont biztos, hogy a kicsik is imádni fogják!

"Örülj, hogy még gyerek vagy!"
"Neked az a munkád, hogy játssz!"
"Addig jó, míg nem nősz fel, most a játék a legfontosabb!"

Szülők és nagyszülők szájából sokszor hallani ilyen és ehhez hasonló okosságokat. Ezzel nincs is semmi baj, a gondtalan gyermekévek teljenek játszással és egy kevés rosszalkodással. Egyébként is, felnőttnek lenni nem mindig annyira klassz dolog, mint ahogy kicsiként gondolja az ember. Nincs már akkora szabadság, ellenben sokkal több szabályt kell betartani, és nem lehet akkor játszani, amikor épp kedvünk tartja. Igaz, hogy már nem kötelező megenni a répafőzeléket és a mócsingos húst, ennek ellenére nekem hiányoznak a délutáni alvások. A héten hozott könyvben Todó mesél arról, milyen az ovis élet. Persze, ha azt hiszed, csupa móka és kacagás, akkor tévedsz! Ebből a könyvből kiderül, hogy ott sem fenékig tejfel az élet, és nem is mindig annyira jó kicsinek lenni... Vagy mégis?

Emlékszel még, milyen volt az első nagy szerelem? A hasadban a pillangók kitartóan repdestek, és egy kicsit átformálódtál. Próbáltál önmagad lenni, közben idomulni a másikhoz. Édes, mámorító érzéssel élted meg a közös pillanatokat, és átadtad magad ennek a boldogságnak. Az első szerelem nyomot hagy az emberben, még ha ritkán is tart ki egy egész életen át. De milyen érzés az, ha szerelmünk nem akar egészen a miénk lenni? Mi történik akkor, ha az, akit szeretsz, titkolózik? Mi az önzés, és mi az igaz szerelem? A szeretet erős kötés, de könnyen válhat béklyóvá. Hogyan lehet anélkül szeretni, hogy birtokolni akarnád a másikat? Szabó T. Anna (japán nevén Kyoko) a Senki madarában egy szegény, magyar, árva fiú és egy japán festőlány szerelméről, két magányos ember egymásra találásáról mesél.
Ez a kisregény mindenkinek szól, aki kész meglátni és megtanulni a lényeget:

 Ha madarat szeretsz, égbolt legyél, ne kalitka.