Julie Buxbaum Három dolgot mondj című könyvét bár tavaly olvastam, nem írtam róla a blogon. Könyvtári kölcsönzés volt, és fülszöveg alapján aranyos történetre számítva került bele a táskámba. Nem volt rossz döntés, a könyv tényleg jó választásnak bizonyult és kellemes kikapcsolódást nyújtott. Nemrég megjelent az írónő Hogy folytassam? című regénye, én pedig megint effajta megfontolásból, lazulás céljából kezdtem el olvasni. Nem is sejtettem, hogy mennyivel másabb lesz, mint az előző könyve.
Tudom, tudom már korábban is írtam, hogy Sarah Dessen rajongó vagyok, de számomra ő a kortárs realista young adult irodalom koronázatlan királynője. És esküszöm, ha tudnám a telefonszámát, azonnal felhívnám, hogy figyelmeztessem: Vigyázz Sarah, mert itt jön Julie Buxbaum!

Túlzás nélkül állíthatom, hogy a Suzy és a medúzák az egyik legjobb YA regény, amit idén olvastam. Most jöhetnék a gyönyörű borítójával és az ígéretes fülszövegével, de egyik sem fejezi ki elég jól, hogy milyen csodálatos és mennyire elképesztő ez a könyv. Megható és szívbemarkoló történet a gyászról, a bánatról, a családról, a barátságról és az elfogadásról. Mély mondanivalóval bíró regény ez, egy olyan kislány hangján, aki veszteséget szenvedett és keresi a miértekre a választ.

Nagy meglepetés volt a héten hozott könyv, ugyanis nem olvastam a fülszövegét, mielőtt belekezdtem. A címre és a borítóra hagyatkoztam, valamint annyit tudtam még róla, hogy mágikus-realisztikus regény. Meglepett, és kellemes csalódás ért a végére, nagyon megfogott a történet hangulata és a gyönyörű képek, melyeket az írónő a fejezetekbe csempészett. Úgy gondolom, hogy Leslye Walton Ava Lavender különös és szépséges bánata nem csak külsőleg, de tartalmában is képes elvarázsolni az olvasót. És miután hangulatában engem nagyon emlékeztetett az egyik kedvenc filmemre, az Amélie csodálatos életére, sikerült ámulatba ejtenie.

Picit tartok az olyan könyvektől, amelynek a címében benne van a szerelem szó. A legtöbb romantikus könyv egy kaptafára készül. Szenvednek a hősök, mindig van valami félreértés, ami miatt hosszú fejezeteken keresztül elbeszélnek egymás mellett a főszereplők, majd valami hatalmas problémát kell közös erővel legyőzniük. Ó, igen... a szerelmi háromszögeket sem hagyhatom ki, hiszen szintén vissza-visszatérő elem. A fentiek tudatában gondolhatod, mennyire szkeptikus voltam ezzel a könyvvel. A borítót látva, és a fülszöveget olvasva nem igazán tudtam, hogy mire számítsak, de egy valami mégis kíváncsivá tett, ez pedig a mágikus realizmus jelző, amellyel megspékelték. Nem voltak nagy elvárásaim a könyvvel kapcsolatban és nem is lett maradéktalanul kedvenc. Ennek ellenére mégis azt gondolom, üde színfolt ez a YA könyvek birodalmában.