Szeretem azokat a könyveket, amelyek nem nagy szavakkal, nem világmegváltó gondolatokkal és sokkoló fordulatokkal ragadnak magukkal, hanem a csendjükkel. Jonas Karlsson Esőisten - Kerti mese című kisregénye pontosan ilyen: halk, lassan áradó történet, amely észrevétlenül hatol be az ember bőre alá. Pont olyan, mint egy hűsítő nyári zápor, melyet már nagyon vártunk. És ahogy becsukjuk a könyvet, valahogy másként nézünk a kertre, a száraz földre, vagy akár egy rozsdás kerti csapra is. Karlsson neve ismerősen csenghet azoknak, akik olvasták A számla című regényét. A svéd író különleges tehetsége abban rejlik, hogy a mindennapi élet jelentéktelennek tűnő mozzanataiból valami különös, szinte mágikus atmoszférát teremt, s ez alól az Esőisten sem kivétel. Benne van egy idős férfi, egy forró nyár, és egy kert, ahol a múlt, a gyász és a remény szövődnek össze egy fülledt délutánba. A kötet idén az Athenaeum Kiadó gondozásában, és Papolczy Péter fordításában jelent meg.

Mi történik, ha egy rozsdás kerti csap hirtelen esőt fakaszt? Jonas Karlsson Erőisten című, új regénye erre a kérdésre keresi a választ, miközben egy gyászoló, nyugdíjas rendező történetén keresztül, a mágikus realizmus eszközeivel mesél nekünk az élet dolgairól. Tartsatok két bloggerünkkel ennek a hangulatos kötetnek a miniturnéjára, válaszoljatok a kérdésekre és nyerjétek meg az Athenaeum Kiadó által felajánlott példányt!

Képzeld el, hogy egy különleges dolog segítségével ki tudod zárni az összes nyugtalanító és idegesítő hangot, amely körbevesz. Nincs autódudálás, nincsenek kiabáló szomszédok, síró csecsemők, sem kutyaugatás, s nem hallasz szirénázást sem az éjszaka közepén. Azoknak, akik képtelenek mélyen aludni és minden neszre felébrednek, ez maga lehet a mennyország. Annak pedig, aki valóban képes egy olyan eszköz előállítására, amely kiszűri a zavaró tényezőket, hatalmas vagyont jelenthet. Bridget Collins legújabb regényének középpontjában a csend áll, de ez talán már a címéből is sejthető, mely csupán annyi: A csendgyár.
A kötet a 21. Század Kiadó gondozásában és Borbély Judit Bernadett fordításában olvasható.

Végy egy családi történetet, adj hozzá jó sok szerethető karaktert és helyezd el őket egy barátságos kisvárosba. Az összetevők között legyen egy hangulatos kávézó is, ahová szívesen térnek be az emberek. Szőjj bele némi családi drámát, majd az érzés kedvéért keverj hozzá egy kevéske szerelemi bájitalt. De tényleg csak egy keveset, hogy ne legyen túlságosan émelyítő! Hintsd meg egy gondolatnyi mágikus realizmussal, végül bújtasd az egészet egy tetszetős ruhába. Valahogy így készülhetett Heather Webber Éjfélkor a Fekete Rigó kávézóban című regénye.

Joanne Harris újra és újra elbűvöl. Történeteit átitatja a varázslat és a mágia; stílusa, végtelen fantáziája és bölcs gondolatai előtt újra és újra fejet hajtok. A Csokoládé-sorozatot nagyon szeretem, a blogon olvashattál már korábban az első részről. Nem gondoltam volna, hogy lesz folytatás, de amikor megtudtam, hogy egy negyedik rész is készül, madarat lehetett volna velem fogatni. Persze az írónő most sem okozott csalódást, hiszen a történetnek ezúttal is elképesztő hangulata van: sikerült egy pillanat alatt visszarepített Lansquenet-sous-Tannes-ba, ahol találkozik a mágia és a vallás, a tradíció és a változás, valamint a csokoládé és az eper.

Csípem azokat a történeteket, ahol a realista megjelenítésben varázslatos elemek tűnnek fel. Natalie Lloyd Egy csipetnyi varázslat című regénye pontosan ilyen. Kíváncsi voltam, milyen lehet egy mágikus realizmussal átitatott gyermekregény, ezért lelkesen vetettem bele magam. Ez a könyv tele van érdekes megoldásokkal és kedves gondolatokkal, ezért a 9-12 éves korosztályt bizonyára könnyen beszippantja majd. Az viszont tuti, hogy a fordulatokon túl nekem a történetben található nyalánkságok tette fel az i-re a pontot. A fagylalt bármikor jól esik, de egyszer muszáj lesz ezekben az ízekben megkóstolnom: Narika Karamellás Almáspitéje, Andi Csipetnyifirkás Puncsos Nyalókája, Pillecukros Kapucsínó.

Picit tartok az olyan könyvektől, amelynek a címében benne van a szerelem szó. A legtöbb romantikus könyv egy kaptafára készül. Szenvednek a hősök, mindig van valami félreértés, ami miatt hosszú fejezeteken keresztül elbeszélnek egymás mellett a főszereplők, majd valami hatalmas problémát kell közös erővel legyőzniük. Ó, igen... a szerelmi háromszögeket sem hagyhatom ki, hiszen szintén vissza-visszatérő elem. A fentiek tudatában gondolhatod, mennyire szkeptikus voltam ezzel a könyvvel. A borítót látva, és a fülszöveget olvasva nem igazán tudtam, hogy mire számítsak, de egy valami mégis kíváncsivá tett, ez pedig a mágikus realizmus jelző, amellyel megspékelték. Nem voltak nagy elvárásaim a könyvvel kapcsolatban és nem is lett maradéktalanul kedvenc. Ennek ellenére mégis azt gondolom, üde színfolt ez a YA könyvek birodalmában.