„Nincs karácsony Kevin nélkül.” - hangzik a tévéből már jól ismert szlogen. No igen, már-már annyira az ünnep része lett a Reszkessetek betörők!, mint a karácsonyfa és a bejgli. Talán sokaknak unalmas, könyökükön jön ki a történet, ennek ellenére sok család leül az ünnepek alatt a tévé elé, hogy megnézzék. Én is ezt fogom tenni, mert azt gondolom, nagyon el lett találva ez a film. Alapvetően egy sima vígjáték, rengeteg jó poénnal, mégis vannak benne komolyabb részek, mély üzenetek, ahol megmutatkozik a karácsony lényege. Csípem a szereplőket, egyik vicces jelenet követi a másikat, a két hülye betörő meg egyszerűen zseniális. Nem ragozom tovább, alapfilm és az ünnephez tartozik.
Most már tuti, hogy idén is otthon felejtik a kis Kevin McCallistert, de ha még nagyon kicsik a gyerekek a filmhez, könyvben is végigkövethetik a kisfiú kalandjait. A Naphegy Kiadó gondozásában hazánkban is megjelent a filmből készült mesekönyv. És tudod mit? Legyen felnőtt, vagy kisgyerek, azt hiszem, ezt a könyvet mindenki vigyorogva fogja lapozgatni!

Gyerekkoromban mindig izgatottan vártam a karácsonyt. Persze most is, de anno azért mégis más volt a helyzet. Elvarázsoltak a színes fények, a szoba sarkában felállított karácsonyfa, a becsomagolt ajándékok, meg ugye az egész készülődés és ráhangolódás, melyet a finom ételek, illatos sütemények tettek még örömtelibbé. Hmmm, nincs is jobb, mint begubózni a meleg szobába, magunkhoz venni egy nagy tál mézeskalácsot, és egész nap nézni a meséket. Oké, ez nem újdonság, imádom a hasamat, a meséket, különösképpen a szívhez szóló karácsonyi történeteket, ahol vannak koboldok, jó és rossz gyerekek, meg ugye izgalmas kalandok. Általában fontos szerepe kap a Télapó, akit mindenhol hatalmas pocakkal és piros, fehér bojtos sapkában ábrázolnak, és ott vannak mellette hű kísérői a rénszarvasok, akik házról házra röpítik a varázsszánnal. Ez a kedves, piros pozsgás arcú bácsi, emblematikus szereplője lett a karácsonynak, Matt Haig: A fiú, akit Karácsonynak hívnak című könyvéből pedig egy csomó új információhoz jutottam. Először is, hogy milyen volt Télapó kisfiúnak? Miért nem öregszik? És kik a koboldok, a trollok, és milyen egy Igazmondó Glimpi? Ha ezekre a kérdésekre Te is régóta keresed a válaszokat, neked is muszáj elolvasnod ezt a könyvet!

Ismersz olyan kisgyereket, aki nincs odáig a Star Wars-ért? Már az ovisok és kisiskolások körében is kultusz, mindez köszönhető a játékboltoknak, a Lego figuráknak, a PEZ adagolóknak, a rajzfilmsorozatoknak, és még sorolhatnám, ugyanis a lista végtelen...  Ez mára már annyira menő, hogy farsangon a fiúk többsége Han Solo, vagy Darth Vader akar lenni, a lányok pedig Leia hercegnőnek öltöznének, hogy fejükre hatalmas fánk kontyokat tehessenek a szülők. No, ezért egyáltalán nem tudok neheztelni, hiszen én is szeretem a filmeket. Gyerekkoromban mi is sokat játszottunk a tesómmal Star Wars-os társasjátékkal, és nekünk is voltak figuráink.

Pszichológiai ismereteinkből már hallhattunk a társas kapcsolatokról. Tudjuk, hogy az ember társas lény és másokkal szövetségben élhetünk teljes életet. Azt is tudhatjuk, hogy ha valaki magányos, vagy rosszul működő kapcsolatban él, az teljes mértékben kihat a mindennapokra, és legtöbbször lelki betegségekhez vezet, mely a testi egészségre is veszélyes. Persze a társas kapcsolatok nem annyira egyszerűek, mint ahogyan azt elsőre gondolnánk. Nem vagyok pszichológus, nem is szeretnék belemerülni a témába, de az tény, hogy ha egészséges, harmonikus családban/kapcsolatban élünk, az meghatározza az életünk minőségét. Ha nem klappolnak a dolgok, minden zavarossá válik, sokszor a saját viselkedésünket sem értjük, csak annyit tudunk, hogy valamin változtatni kell. De vajon mit érzékel ebből egy kisgyerek? A kicsik számára még talány a férfi és nő közti kapcsolat, és a házasság. Mindig kérdés, hogy talált egymásra apa és anya, és hogy mi a szerelem, meg az is, hogy miért romolhat meg köztük a viszony.
A héten Gimesi Dóra könyvét, a Csomótündért hoztam, mert nagyon kedvesen és különlegesen mesél arról, hogy az érzések néha összegabalyodhatnak, a kapcsolatok pedig többféleképpen működhetnek.

A múlt hét igazi kánaán volt a könyvmolyoknak. Csütörtöktől vasárnapig megrendezésre került a Millenárison a 23. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, ahol a kiadók hatalmas akciókkal és friss megjelenésekkel várták a nagyközönséget. Sohasem vettem részt eddig ilyen nagy könyves rendezvényen, azt hittem idén is kimaradok a buliból, majd vasárnap délután mégis sikerült kilátogatnunk.
Mit is mondhatnék? Pont így képzeltem. Hatalmas tömeg, figyelemfelkeltő, színes akciós táblák, és a standok polcain jól látható helyen az újdonságok, hogy a nézelődők véletlenül se tévesszék őket szem elől. Trükkösek a kiadók, a Csimotások sincsenek ezzel másként.
Az oldalukon már olvastam az új könyvükről, melynek főszereplője Gúfó, a szeretni való bagolyfióka, de élőben látva teljesen levett a lábamról. A borítója nagyon cuki, Takács Mari illusztrációiban eddig még sohasem csalódtam. A borítón szereplő pöttyös gomba után már nem volt kérdés, hogy hazajön velem.

Emlékszel arra, mennyire vártuk, hogy az ovis nagycsoportból 1. osztályba mehessünk, és végre kisiskolások lehessünk? Tudom, nem most volt már, de azért még mindig élénken él az emlékezetemben, ahogy elindul a kis családom beszerzőkörútra, hogy megvegyük életem első iskolatáskáját. Magam előtt látom. Kék színű volt, igazi kocka típusú, rajta fényvisszaverős kapcsok, és amikor ruhákkal kitömködtem, majd a hátamra vettem, eltűntem alatta. Már ettől majd' elaléltam, pedig még ezután vettük meg a kiegészítőket. Jöttek a vonalas és a négyzetrácsos füzetek, meg a színes vignetták. A tesómtól megörökölt íróasztal fiókjába már bekészítettem a csomagolópapírokat, a zsírkrétákat, a klassz színes ceruzákat és a vicces formájú, szagos radírokat. Aztán, amikor kézbe vehettem az első tankönyvcsomagomat, végleg elvesztem. A maci olvas 1. olybá tűnt, mintha egy varázskönyvet nézegetnék, a matematika órára szánt könyv képeit pedig órákon keresztül bámultam. De az elsős iskolai csomag még több furcsa dolgot tartalmazott! A számtant mágiának képzeltem. A vonalzó, a maréknyi kék-piros korong, a színes pálcikák, a számkártyák, valamint a kék színű papír dobókocka láttán elhittem, hogy suliba járni jó szórakozás lesz, és élvezni fogom a tanulást. Mert ugye tanulni úgy lehet a legkönnyebben, ha ezt játszva, szórakozva tesszük. Lauren Childról már olvashattál tavaly az oldalamon, akkor a Sohadesoha nem eszem paradicsomot című gyerekkönyvét ajánlottam. Abban arról volt szó, hogyan tudunk egy kis kreativitást és vidámságot belecsempészni a kicsik étkezésébe. A Charlie és Lola - Egy valami című könyv szereplői szintén a már jól ismert testvérpár, Charlie és Lola, viszont most a számolás kerül előtérbe! Ugye Te is azt gondolod, hogy gyerekjáték az 1x1?

Újabb éles váltás következik! Egy kis pörgős izgalmat próbálok belecsempészni a Mese-tengerbe! Most pedig dőlj hátra és képzelj el egy tablettát, melytől az intellektuális képességeid felerősödnek. Egy olyan szert, melytől órákon át kattog az agyad és felerősíti a kreativitásod is. A történet főszereplője Eddie Spinola. Teljesen átlagos fickó, aki egy New York-i, másodrangú kiadónak dolgozgat és éli unalmas, sekélyes életét. Munkamorálja gyenge, életmódja finoman szólva is kaotikus, és kiadójának is képtelen betartani a határidőket. Egy délután összefut ex-sógorával, Vernon Ganttal, aki egy csodaszert ajánl neki. A szer mellé nem jár leírás, így azt sem lehet tudni, milyen mellékhatásokkal jár, ha beveszi. Csak annyi az információ, hogy csodákra képes. Vonakodva bár, de otthon lenyeli ezt a fehér, jelöletlen tablettát, és ez a teljesítményfokozó szer – az MDT-48 – csodákat tesz vele. Kitakarítja az egész lakást, befejezi a könyvét és lazán felvázol néhány sikeresnek ígérkező üzleti tervet a kiadójának. Eddie bár nem egy agytröszt, mégis rájön, hogy a szer hihetetlen hatással van az agyra. Képes elolvasni 1 óra alatt egy regényt, és pusztán 1 éjszaka elegendő ahhoz, hogy megtanuljon egy nyelvet. 

Gyerekkoromból nincs meg Mazsola története. Kiesett, mint a Futrinka utca, pedig nem vagyok már mai csirke. Még rémlik valami egy fekete-fehér bábjátékról, de nem igazán kötött le anno. Idősebb rokonok és a család apraja-nagyja a mai napig nosztalgiával gondol rá. Így aztán arra az elhatározásra jutottam, bepótolom az elmaradásomat és én is megismerkedek Mazsolával, Manócskával, Tádéval és a többi kedves szereplővel. Régen minden műsor feketében és fehérben pompázott, manapság pedig újra divatba jött ez a séma, noha most a szürkének látható mind az ötven árnyalata...

A zöld a kedvenc színem, talán ha gyerekkoromban színesben is látom ezt a kis zöld malackát, másképp marad meg az emlékeimben. De sebaj! Most már tudom, hogy ez a cuki és sokszor nyafogós kis röffentyű spenót színű, az édes turcsi orra rózsaszínű, csakúgy, mint a fülei.