Nagy meglepetés volt a héten hozott könyv, ugyanis nem olvastam a fülszövegét, mielőtt belekezdtem. A címre és a borítóra hagyatkoztam, valamint annyit tudtam még róla, hogy mágikus-realisztikus regény. Meglepett, és kellemes csalódás ért a végére, nagyon megfogott a történet hangulata és a gyönyörű képek, melyeket az írónő a fejezetekbe csempészett. Úgy gondolom, hogy Leslye Walton Ava Lavender különös és szépséges bánata nem csak külsőleg, de tartalmában is képes elvarázsolni az olvasót. És miután hangulatában engem nagyon emlékeztetett az egyik kedvenc filmemre, az Amélie csodálatos életére, sikerült ámulatba ejtenie.

A krimi, vagy más néven bűnügyi regény, igen népszerű műfaj. Egy bűntény elkövetésének bemutatása és felderítése mindig érdekes és izgalmas, könnyű beleélnie magát az olvasónak. Bár én nem vagyok igazi fan, azért néha nálam is becsúszik egy-egy Agatha Christie regény. A krimi koronázatlan királynőjének könyveiből mindig érdemes válogatni, pláne ha egy kis olvasós délutánt szeretnék csapni, mint mondjuk egy maihoz hasonló esős napon. Marion Chesney, vagy más néven M. C. Beaton könyvei üde színfolt a műfaj kedvelőinek. Pár éve találkoztam először az Agatha Raisin sorozattal, azóta már szinte az összes megjelent kötetet olvastam. Nagyon tetszik, mert könnyed, humoros, a főszereplő egy kotnyeles nőszemély, és minden részben történik legalább egy gyilkosság, amely felgöngyölítésre vár. A héten a sorozat első részét, Agatha Raisin és a spenótos halálpitét hoztam, mert a napokban újra a kezem ügyébe került és jólesett egy kicsit belemélyedni. 

Hetekkel ezelőtt érdekes és izgalmas feladattal keresett meg a Csimota Kiadó. Mi lenne, ha írnék egy hamarosan megjelenő kiadványukról? A kérés igen megtisztelő, buta lettem volna nem elfogadni ezt az ajánlatot; így izgatottan vártam, vajon milyen írást fogok kapni. Bevallom, nehéz volt a dolgom, hiszen először csak a kézirattal találkoztam, márpedig egy gyerekeknek szóló könyv az illusztrációk nélkül kissé csupasz. A saját fantáziámra hagyatkozva belevetettem magam a történetbe, mely hihetetlenül érdekes, erről pedig az író, Borbáth Péter képzelőereje és a zseniálisan kitalált világa gondoskodik. A sztori teljesen levett a lábamról, azt kell mondjam, végre egy igazán bravúros történet, jól kitalált szereplőkkel! Iszonyatosan bejön az elém tárt világ, az elnevezések, meg persze a mese. Pár napja pedig láthattam a komplett egészet – a szöveget, illusztrációval együtt. Az első gondolatom ez volt: A betyárját, ez igen!

Különleges kis könyv ez, melyre a Könyvmolyképző Aranypöttyös könyvei között bukkantam rá. Próbáltam rájönni, hogy mi alapján pöttyöződnek be a könyveik, de az oldalukon nem találtam információt róla, a vélemények pedig eléggé megoszlanak. A Vöröspöttyös könyveket én úgy tudnám bekategorizálni, hogy Young Adult (YA), vagyis fiataloknak szóló ifjúsági irodalom. Míg az Aranypöttyösök felnőtteknek, vagy érett gondolkodású fiataloknak íródtak. Ez a könyv egy kicsit komolyabb hangvételű, hiszen olyan témákkal foglalkozik, mint a szegénység, az idősek tisztelete, a csonka család, vagy azok a gyerekek, akik figyelem nélkül nőnek fel. Mindezek középpontjában az emberi jóság és az újrakezdés lehetősége áll. Barbara Constantine francia írónő, így nem is kell nagyon meglepődnünk, hogy az egész történetet áthatja egy kis franciás báj.