Amikor azt halljuk, hogy reggae zene, hosszú, csimbókos, raszta haj és Jamaica, a legtöbbünknek rögtön Bob Marley ugrik be, valamint a zöld-sárga-piros sávos zászló, és persze a kannabisz. Pedig nem ezek miatt lett belőle kultusz, ennél sokkal többről van itt szó. Énekes, gitáros, zeneszerző, szövegíró és politikai aktivista, aki jelentős életművet hagyott maga után, és még most is a zenetörténet egyik legendás alakja. Valamint zenéjén keresztül elősegítette a rasztafarianizmus világméretű elterjedését. Néhány hete megszereztem A jövő a kezdet kezdete című füveskönyvet, melyben Marley gondolatai kaptak helyet, és kíváncsi lettem erre az elképesztő emberre. Kicsit utána olvastam az életének, hogy még több információt szerezzek róla, azóta állandóan reggae-t hallgatok. Most is teljes hangerőn szól a No Women, No Cry című dala.
Teljesen felcsigázott, ezért a bejegyzés megírása előtt, utánanéztem a felhőfajtáknak. Tudtad, hogy tíz típusba sorolhatóak? Van pehely-, bárány-, fátyol-, párna-, lepel-, gomolyos réteg-, réteg-, gomoly-, esőréteg-, és zivatarfelhő. Ha mindezeket meg kellene különböztetnem, bizony gondban lennék. Ennek ellenére szeretem nézegetni az eget, és a levegőben úszó vattapamacsokat csodálni, miközben különböző formákat vélek felfedezni bennük. Elég klassz dolog, mert könnyen lehet, hogy az egyik percben sárkányt pillantok meg az égen, mely szeles időben hirtelen dinoszaurusszá változik. De láttam már mókust, bálnát, házat kéménnyel, és ha hiszed, ha nem, egyszer még Superman is feltűnt, mögötte lobogott a köpenye, és csak úgy szelte az eget. Egész nap el tudnám nézni ezeket a megfoghatatlan, minden percben átalakuló formákat. A héten hozott könyv azért volt számomra nagyon érdekes, mert az égben játszódik a történet. Alex Shearer fantasztikus világot álmodott meg, ahol sok ezer lebegő szigeten élnek az emberek, és csak a legbátrabbak mernek útnak indulni.
Júliusban is Téma - Túra! Minden hónapban körbejárunk egy témát, ehhez összegyűjtök néhány könyvet. Januárban a
Nagyon szeretek kávézókban, teázókban üldögélni. Régen többet hódoltam eme szenvedélyemnek, de mostanság ritkán jutok el ilyen hangulatos, ücsörgős helyekre. Mindig megnyugtat a légkör, a félhomály, a kávéillat, a tea felfelé gomolygó gőze és a halk sutyorgás. A forró italok lassú kortyolása számomra a nyugalmat és a harmóniát jelenti, megvan a maga szertartásossága, és ilyenkor jó egy kicsit visszavonulni a világ zajától.
Pszichológiai ismereteinkből már hallhattunk a társas kapcsolatokról. Tudjuk, hogy az ember társas lény és másokkal szövetségben élhetünk teljes életet. Azt is tudhatjuk, hogy ha valaki magányos, vagy rosszul működő kapcsolatban él, az teljes mértékben kihat a mindennapokra, és legtöbbször lelki betegségekhez vezet, mely a testi egészségre is veszélyes. Persze a társas kapcsolatok nem annyira egyszerűek, mint ahogyan azt elsőre gondolnánk. Nem vagyok pszichológus, nem is szeretnék belemerülni a témába, de az tény, hogy ha egészséges, harmonikus családban/kapcsolatban élünk, az meghatározza az életünk minőségét. Ha nem klappolnak a dolgok, minden zavarossá válik, sokszor a saját viselkedésünket sem értjük, csak annyit tudunk, hogy valamin változtatni kell. De vajon mit érzékel ebből egy kisgyerek? A kicsik számára még talány a férfi és nő közti kapcsolat, és a házasság. Mindig kérdés, hogy talált egymásra apa és anya, és hogy mi a szerelem, meg az is, hogy miért romolhat meg köztük a viszony.

