Rég volt Book Tag, de néhány hete találtam egy érdekeset a Biblioteca Fermecata nevű oldalon, és kedvet kaptam, hogy kitöltsem. Az idei olvasmányaimat most a cirkuszi világ köré csoportosítottam, szerencsére mindegyik hagyta, hogy cirkuszoljak vele.

Karácsony közeledtével az élelmiszerboltokat ellepik a csillogó papírba csomagolt szaloncukrok, a csokoládékat rejtő adventi naptárak, a villogó fényfüzérek és egyéb lakásdekorációk; valamint a könyvesboltokban is megjelennek azok a könyvek, amelyekkel még inkább ráhangolódhatunk az ünnepekre. Szeretek ilyenkor meghitt, téli történeteket olvasni, és azt sem bánom, ha fontos szerepet játszik benne a szenteste és a Télapó. A Christmasaurus pont ilyen könyv, ráadásul egy igazi gyerek-mágnes. Akadnak benne éneklő-verselő manók, varázsbabok, valamint egy akrobatákat megszégyenítő mozdulatokat produkáló Mikulás, és egy karácsonyi dinoszaurusz is. Kell ennél több?

Eddig könyves ajánlókat olvashattál az oldalon, amelyekben egy elkészített étel vagy ital is szerepelt. Most viszont egy olyan rovatot szeretnék elindítani, ahol egy kis gasztro utazásra invitálnálak. Nagyon érdekel, hogy milyen ételeket szeretett Petőfi Sándor, és arra is kíváncsi vagyok, hogy a klasszikus Jókai bableves hogyan készült. Szeretnék többet megtudni az Eszterházy tortáról és a Rákóczi szeletről, de Napóleon kedvenc ételéről is szívesen olvasnék. Ha téged is érdekel, akkor tarts velem a Gasztrokalandokban, és nézzük meg együtt, milyen érdekes történetek tartoznak kedvenc ételeinkhez. Természetesen kipróbált recepteket is mellékelek a bejegyzésekben, hogy lásd, egyiket sem ördöngösség elkészíteni. Az első alanyomnak Anna Pavlovát választottam, a híres étel pedig, amelyet a nevéhez köthetünk, természetesen a Pavlova-torta.

Azt figyeltem meg, hogy a nőket legtöbbször kétféle kategóriába lehet sorolni, ha az olvasási szokásaikat vesszük figyelembe. Az egyik oldal leginkább a romantikus történeteket, a lájtos regényeket keresi, míg a másik oldal a krimikért, a véres skandináv krimikért van oda. Azt hiszem, én az első kategóriához tartozom, noha egy-egy könnyed nyomozós történetnek nehezen tudok ellenállni. Az Agatha Raisin regényeket kifejezetten szeretem, mert ugye minden részben ott a dilis főszereplőnk, egy felgöngyölítésre váró bűncselekményünk és sok-sok humor. Nos, azt hittem, Agathát nem lehet überelni, de tévedtem. Rita Falk Franz Eberhofer-sorozatával új kedvencet avattam, ugyanis igazi gyöngyszem a „falusi krimi” kategóriában. Adott egy-két rejtélyes gyilkosság, néhány tróger szereplő, finom, házias receptek, s mindezt megbolondítja a nem kevés bajor humor.

Ugye Te is úgy érzed néha, hogy legszívesebben kifutnál a világból?
Ha a munkahelyed stresszes, ha a kollégáid az idegeidre mennek, vagy épp otthon nem klappolnak a dolgok, akkor bizony hamar eleged lesz mindenből. Ez normális. Nagy a nyomás, folyamatosan meg kell felelni az elvárásoknak, így nem csoda, ha egyszer csak elszakad a cérna. Ilyenkor kell egy nagy levegő, egy olyan hobbi, ami kikapcsol, egy barát, aki meghallgat, vagy egy kis csend, hogy végiggondold, merre és hogyan tovább. Han Kang Növényevő című kisregényének főszereplője Jonghje más utat választott; úgy döntött egyszerűen kilép a társadalomból.

Tavaly olvastam Jenny Colgan Piciny Csodák Péksége című regényét, és amikor megtudtam, hogy érkezik a folytatás, majd kibújtam a bőrömből. Alig vártam, hogy megint Mount  Polbearne-ben járjak és hírt kapjak kedvenc szereplőimről, halljak a halászok felől és újra érezzem Polly Waterford frissen sült kenyereinek és péksüteményeinek ínycsiklandó illatát. Szerencsére a második rész sem okozott csalódást, sőt! A Kalamajka a Piciny Csodák Pékségében hozta az előző színvonalát, én pedig jólesően merültem el újra ebben a bájos vidéki miliőben. A szigeten továbbra is barátságosak és segítőkészek az emberek, friss a levegő, a sirályok és a lundák pedig még mindig hatalmas szárnycsapásokkal veszik birtokukba a szikrázóan kék eget.

Frankensteinről bizonyára mindenki hallott, én is rengeteg filmadaptációt láttam már belőle. A könyvet tavaly olvastam először és eléggé meglepett, ugyanis a feldolgozások legtöbbje köszönőviszonyban sincs az eredeti művel. Mary Shelley alig tizenhét évesen írta meg első regényét a Frankenstein, avagy a modern Prométheuszt, mely 1818-ban jelent meg először. Sokan az első igazi science fiction regénynek tartják számon, és talán ezzel lehetne vitatkozni, az tény, hogy egy olyan történetről van szó, melynek alapkérdéseiről igenis lehet és kell is beszélni.

Túlzás nélkül állíthatom, hogy a Suzy és a medúzák az egyik legjobb YA regény, amit idén olvastam. Most jöhetnék a gyönyörű borítójával és az ígéretes fülszövegével, de egyik sem fejezi ki elég jól, hogy milyen csodálatos és mennyire elképesztő ez a könyv. Megható és szívbemarkoló történet a gyászról, a bánatról, a családról, a barátságról és az elfogadásról. Mély mondanivalóval bíró regény ez, egy olyan kislány hangján, aki veszteséget szenvedett és keresi a miértekre a választ.