Könyvtárba járni azért is jó, mert olyan könyvekre bukkanhatsz, amelyekről eddig még csak nem is hallottál. Nekem pár hete egy igazi gyöngyszemet sikerült hazavinnem, méghozzá a képregényes szekcióból. Dagobert bácsival először 1992-ben, a vasárnap délutáni Disney mesedélutánok alkalmával találkoztam. Ezek a hétvégi mozizások, gyakorlatilag bearanyozták a 90-es éveimet, bár talán ezzel nem voltam egyedül. Nálunk az egész család ott kucorgott a kanapén, várva, hogy elkezdődjön a tévében egy újabb kaland. Hol Zorró, hol Balu kapitány volt a kedvenc, na meg persze a Kacsamesék, vagy más néven a Ducktales. Imádtam Dagobert bácsi és a többi kacsa történetét, pláne, hogy megelőzte mindig egy dallamtapadós főcímdal.




Mickey egérnél híresebb kisegeret aligha ismerhetünk a világon. Egy igazán ikonikus rajzfilmfigura, melyet a The Walt Disney Company rajzfilmjei tettek ismertté. Ezt a kis kerek fülű, fekete figurát Walt Disney álmodta meg, de az Ub Iwerks által rajzolt "eredeti" Mickey egérrel, csak 1928-ban a Willie a gőzhajó című mesefilmben találkozhatott először a nagyközönség. Első megjelenésével nem aratott nagy sikert, csintalan és gonosz kisegérnek ábrázolták, aki nem szereti a macskákat és a nőket. Később finomodtak a figura vonalai, kikerekedett és egészen megszelídült, nemsoká pedig egyre több szereplővel bővültek történetei. Így vált a gyerekek kedvencévé Minnie egér, Pluto, Goofy és Donald kacsa is. Hatalmas utat járt be Mickey kisegér, idén pedig már a 90. születésnapját ünnepelhetjük. Ennek apropójából a
Harmadik éve, hogy a karácsony előtti idegösszeroppanást Matt Haig könyveivel előzöm meg. Nincs kapkodás, nincs feszkó, hogy kinek mit vegyek, és végre nem nyűgnek élem meg ezt az időszakot. Ezek a könyvek segítenek ráhangolódni az ünnepekre és lenyugtatni, mert hajlamosak vagyunk túlgondolni a karácsonyt, és elmenni a lényeg mellett. A közösen eltöltött minőségi idő a szeretteimmel a legfontosabb, és ez egy olyan csoda, melyhez nincs szükség egy szikrányi óhajtósóhajtásra sem. 