Végy egy családi történetet, adj hozzá jó sok szerethető karaktert és helyezd el őket egy barátságos kisvárosba. Az összetevők között legyen egy hangulatos kávézó is, ahová szívesen térnek be az emberek. Szőjj bele némi családi drámát, majd az érzés kedvéért keverj hozzá egy kevéske szerelemi bájitalt. De tényleg csak egy keveset, hogy ne legyen túlságosan émelyítő! Hintsd meg egy gondolatnyi mágikus realizmussal, végül bújtasd az egészet egy tetszetős ruhába. Valahogy így készülhetett Heather Webber Éjfélkor a Fekete Rigó kávézóban című regénye.

Bár a blogon nem írtam még róla, de az idei évet Ali Hazelwood A szerelem képlete című könyvével kezdtem. Az a helyzet, hogy miután felültem a hype vonatra, le sem akartam szállni róla. Beszippantott a könyv, szerettem. Vicces volt, abszolút kikapcsolt, cukik voltak a szereplők, érintette a regény a tudomány világát és valahogy kirítt az egyedisége a hozzá hasonló romantikus komédiák közül. Aztán a Maxim Könyvkiadó belengette a hírt, hogy jön az írónő következő regénye is és kapva kaptam utána. Az Eszméletlen szerelem stílusjegyeiben hasonlít az előző kötethez, bár ebben olvashatsz egy NASA projektről, titkos tudományos Twitter-fiókokról, speckó űrhajós felszerelésekről, idegpálya-kutatásról, munkahelyi rejtélyről, a STEM-ben észlelhető nemi előítéletekről, s persze nem maradhat ki a vonzó, okos és szexi srác karaktere sem, aki természetesen minden nő vágya.