Egyél velem könyvet!

KönyvParfé

Lakatos István: A ​mosómedve, aki ki akarta mosni a világot (Emma és Tesla 2.)

Mosómedve keksz

2020. február 13. - KönyvParfé

befunky_collage_3_1.jpg

Mióta az eszemet tudom, szeretnék egy mosómedvét. Ezek a Zorro-maszkos kis banditák hihetetlenül cukik, és hiába nagy zsiványok, az aranyos fejüket és a pici mancsukat látva, nehéz rájuk haragudni. Alkatukból adódóan ideális tolvajok, és ha nem figyelsz oda, bravúros gyorsasággal képesek valami rosszaságot csinálni. Lakatos István Emma és Tesla-sorozatának második részében is szerepel néhány mosómedve, igaz, az övéi nem csintalanok, sokkal inkább agyafúrt szupergonoszok. A mosómedve, aki ki akarta mosni a világot, egy fergeteges gyerekkönyv, már csak azért is, mert itt semmi sem az, aminek látszik. Vagy mégis?

A történet úgy kezdődik, hogy szörnyű nagy veszély fenyegeti a Földet: egy egész csapat gonosz űrmosómedve tart a bolygónk felé. De nem akármivel érkeznek ám, hanem a mosógép-anyahajójukkal, melyet úgy hívnak, Mángorló! Ezek a lények sorra járják a csillagrendszert, hogy mindent kimossanak. Bolygókat, meteorrajokat támadnak meg, de még a fekete lyukak sincsenek biztonságban, melyeket addig mosnak, míg patyolatfehérek nem lesznek. Szóval egy ilyen nagy monstrum tart a Föld felé, melyről már az elnök is értesült. Ó, mondtam már, hogy az elnök egy kacsa? Nem? Mellékes... ugyanis ebben a könyvben bármi előfordulhat.
Nos, a világ megmentését nem lehet akárkire rábízni, így kerül a képbe minden idők legnagyobb feltalálója, Nikolas Tesla. Ő, Emma, a vagány betörőlány, Barnabás, a vérfarkas fiú, Lőrinc, a vízidisznó, egy egész csapat Tesla klón és a szupernagyik ádáz csoportja, élükön Szotyola nénivel, felkészülve várja az űrbetolakodókat, hogy elkezdődjön a végső ütközet!

Nehéz megmondani, hogy milyen műfaj ez, azért ha mégis fel kellene címkéznem, akkor mindenképpen ráaggatnám az őrült és a szürreális jelzőket is. De az biztos, hogy nagyon szórakoztató, nagyon pihent képesregény, melyet a hatalmas képzelőerővel megáldott kamaszok imádni fognak. Utoljára akkor röhögtem ennyit gyerekkönyvön, amikor Neil Gaimantől olvastam a Szerencsére a tej című könyvet. A maga nemében mindkettő "eszelős" történet, tele furcsábbnál furcsább szereplővel. Gaimannél találkozhatunk ufókkal, kalózokkal, éneklő-időutazó dinoszauruszokkal, bennszülöttekkel, dühös vulkánnal, rózsaszín pónikkal és wámpírokkal, míg Lakatos Istvánnál megjelennek a veszélyes mosómedvék, harcos nagyik, múmiák, szfinxek és egy sztepptáncos ponty is.immersion_items_13960_1.jpg

A mozizó mosómedvés illusztráció a könyvből

Ez egy sorozat második kötete, de az előzmények ismerete nélkül is élvezhető a történet, bár kétségtelen, hogy ha szereted az elborult dolgokat, az elsőt is kedvelni fogod, ezért melegen ajánlom, hogy szerezd be A majdnem halálos halálsugarat is.
Hatalmas taps a kötetben szereplő illusztrációkért és a tipográfiáért, mert nagyon menők. Szeretem, amikor különböző betűtípusok és betűméretek váltakoznak az oldalakon, mert ezzel még mozgalmasabbá válik a történet. Mondjuk én egy kicsit elfogult vagyok, mert külön rekesz van a szívemben a Lakatos-rajzoknak. Istvánt hihetetlen tehetségesnek tartom, és mióta olvastam Ljudmila Ulickaja Történetek állatokról és emberekről című könyvét, melynek illusztrációját ő készítette, azóta töretlen a lelkesedésem. 

A mosómedve, aki ki akarta mosni a világot egy vicces kalandregény, még ha egy kissé nyakatekert világban is játszódik. Tele van őrölt találmányokkal, és az benne a legjobban, hogy soha nem tudhatod, mi várható a következő fejezetben. Totál olyan, mintha a Függetlenség napja és a Támad a Mars jelenne meg a lapokon, legalábbis a földönkívüli/mosómedve invázió és az a sok űrhajó mindenképp ezt sugallja. Teljes mértékig agyament könyv, de a legjobb értelemben. Szóval olvassátok!

Kedvenc idézeteim:

– Csak ne olyan hevesen, fiatalember! – mondta Szotyola néni. – Evés után kicsit pihenni kell. – Ezzel előkotort egy kis rádiót a kommandós gurulós szatyrából, bekapcsolta, mire hangos nótaszó töltötte be az egész házat.

         Gyere mátkám, hadd ölellek,
         míg el nem készül a dödölle,
         szívesebben csókolnálak
         de láttam ám, hogy hagymát rágtál.

Ettől a gyalázatos nótától rövid időre a könyv összes szereplőjének elment az életkedve.

– Be kell látnom, ehhez kevés vagyok – mondta Szuperhős Tesla. – Hát nincs rajtam kívül az EGÉSZ VILÁGON még egy szuperhős?
– Bocsánat, hogy elkéstem – szólt mögüle egy hang.
– Pedig repültem, amilyen gyorsan csak bírtam.
A klón megfordult Egy PROPELLERES KÁPOSZTA lebegett előtte.
– Kelkáposzta Kelemen vagyok! Mindig is arra vágytam, hogy főzelék legyek, de a fazékba beleesett öt kiló RADIOAKTÍV plutónium és SZUPERHŐSKÉNT születtem újjá! Azért jöttem, hogy segítsek.

Mosómedve keksz

Gondolom nem kell magyaráznom a recept választást. Egyszerűen adta magát a történet, hogy egy mosómedvét mintázzak a könyvhöz. Most is a jól bevált kekszreceptemet használtam, és a Fantasztikus Róka úr mellé készült rókás kekszeket gondoltam tovább. Noha ezek nem lettek annyira félelmetesek, mint a regényben szereplő állatok, az már egyszer biztos, hogy senkit sem hagynak hidegen. 1_23.jpgHozzávalók:

  • 280 g liszt
  • 100 g porcukor
  • 200 g margarin
  • 1 csipet só
  • 1 tábla vegán fehércsoki
  • kevés fekete ételfesték gél
  • fehér marcipán, fekete marcipán, esetleg étcsoki
  • kevés porcukor
  • cukorkaszemek

A lisztet összekeverem a sóval, a porcukorral, majd a hideg margarint elmorzsolom benne. Jó alaposan összegyúrom, egész addig dolgozom vele, amíg egynemű, sima tésztalabdacsot nem kapok. Folpackba csomagolom és legalább fél órára hűtőbe teszem. Később lisztezett felületen vékonyra nyújtom, és egy nagyobb, csillag alakú sütikiszúróval kiszaggatom. A darabokat ráteszem egy sütőpapírral bélelt tepsibe, végül a 180°C-ra előmelegített sütőbe helyezem. 8-10 perc alatt készre sütöm és rácsra helyezve kihűtöm.
A fehércsokit gőz fölött megolvasztom, és pár csepp fekete ételfesték géllel színezem. Óvatosan belemártom a csillagokat, és egy kés segítségével szépen elegyengetem.
A marcipánokat egy kevés porcukron vékonyra nyújtom. A feketéből csepp alakokat vágok ki, ez lesz a mosómaci Zorró-álarca, és pici golyókat formázok az orrának. A fehérből kis háromszögeket vagdosok, ezeket a fülére helyezem, majd vékony kígyóvá gurigázom a többit. Kisebb darabokat vagdosok le belőle, ezt helyezem a szemek fölé és az orrához. A legvégén felhelyezem a cukorkaszemeket is.

ParféTipp: Marcipán helyett olvasztott csokival is dolgozhatsz. Hagyd megdermedni a szürke alapot, és már mehet is rá az étcsoki.2_23.jpg3_22.jpg4_16.jpg5_17.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvparfe.blog.hu/api/trackback/id/tr7315426680

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.