Egy jó meséhez, egy kedves történethez nem feltétlenül kellenek királylányok, hercegek és hétfejű sárkányok. Néha egy halk szavú öregúr és egy minden lében kanál macska is elég. Sven Nordqvist tökéletesen ráérzett erre, de talán még ő maga sem sejtette, hogy a Pettson és Findusz sorozattal mennyi mosolyt fog csalni a gyerekek és a felnőttek arcára. Nálunk eddig több kötet is megjelent, de az a helyzet, hogy képtelen vagyok kedvencet választani közülük, mert mindegyik annyira kedves. A Pettson horgászni megy címűt is csak azért emeltem ki, mert szépen hozza az esős, borongós hangulatot, amely a mai napunkat annyira jellemzi. És mert talán ettől (is) felfelé görbül majd a szánk széle.
A minap végignéztem a könyvespolcomon és jóleső érzéssel töltött el, amikor megláttam a régi, gyerekkori könyveimet. Ott állnak szép sorban a Disney klasszikusok, az Andersen és Grimm kötetek, Richard Scarry Tesz-Vesz sorozata, majdnem az összes Csukás István mesekönyv a Süsütől kezdve egészen A Nagy Ho-ho-ho-horgászig. Aztán ott vannak a csodálatosan illusztrált Füzesi Zsuzsa mondókás könyvek, Kormos István Vackora, de természetesen Tony Wolf varázslatos meséi sem hiányozhatnak. Kész nosztalgia!
Noha én még most is képes vagyok sok időt eltölteni Tesz-Vesz városban - ahol mint tudjuk, mindig történik valami izgalom -, de ugyanúgy Tony Wolf történetei is bármikor magukkal tudnak ragadni. Naná, hisz ki ne szeretné a törpéket, manókat, sárkányokat és a színes ruhákba öltöztetett erdei állatokat?