Hunyd le a szemed és gondolj valamire, amit nagyon szeretnél. Mire vágysz a leginkább? Mi az, amiért bármit megadnál? Van olyan dolog az életedben, amit feláldoznál ezért az álomért? Mindannyian éreztük már azt, hogy annyira vágyunk valamire, hogy az már szinte fáj. Te meddig mennél el, hogy a legbensőbb kívánságod teljesüljön? És mit tennél, ha ez az áldozat túlságosan nagy lenne, de erre csak később eszmélnél rá? 
Tavaly jelent meg az Agave Könyvek gondozásában és Ballai Mária csodálatos fordításában V. E. Schwab Addie LaRue láthatatlan élete című könyve, mely pontosan ezeket a kérdéseket boncolgatja. A regény 2020-ban a Goodreads olvasói szavazatai alapján elnyerte a legnépszerűbb fantasy címet. Noha én nem aggatnám rá a klasszikus értelembe vett fantasy jelzőt, vitathatatlan, hogy megérdemli a figyelmet.

Bár már elmúlt Halloween, most mégis egy izgalmas, rémisztően kalandos ifjúsági regényt hoztam. Azt hiszem, ilyenkor ősszel a legjobb belevágni egy kísérteties, körömrágós történetbe. Kifejezetten szeretek bekuckózni a meleg szobába, összegömbölyödni a puha takaróm alatt és nagyokat kortyolni a forró teámból. Kint fújjon csak a szél és essen az eső, bent indulhat a majré! Tania del Rio és Will Staehle közös munkájának gyümölcse a 13. Warren sorozat, mely külföldön már a harmadik résznél tart, nálunk pedig nemrégiben jelent meg a Vivandra Kiadó gondozásában és Ruff Orsolya fordításában az első kötet, melynek címe 13. Warren és a Mindent-Látó-Szem. Vigyázat! Hihetetlenül borzongató, hihetetlenül vicces könyv, melyet biztosan imádni fogsz!

Te is gondolkoztál már azon, hogy ha lehetne egy szupererőd, mit választanál? Egyáltalán milyen lehet birtokolni egy izgalmas képességet? Azt hiszem, én az elemeket szeretném irányítani; jó lehet a tüzet, a vizet, a levegőt és a földet uralni. Mondjuk gyorsnak és láthatatlannak lenni sem lehet rossz.
És ha a mágia segítségével egyetlen egy anyaggal köthetnéd össze magad? Legyen az fém, üveg, gumi, kő vagy papír. Ezeket kedved szerint formázhatnád, irányíthatnád, de választásoddal egy életre le kell kötnöd magad a választott anyaghoz, nem cserélheted le másikra. Ugye ez már keményebb dió?
Nemrégiben megjelent Charlie N. Holmberg A papírmágus című trilógia első kötete, melyben a varázslat és a papír kettőse izgalmas szerepet játszik.

Nagyon örülök, hogy a Blogturné Klub nyári retro turnéjában helyet kapott ez a könyv is, mert az egyik kedvenc sorozatom első kötete. Minden benne van, amit annyira szeretek: viktoriánus kor, urban fantasy, steampunk, vérfarkasok, vámpírok, érdekes technikai leírások, szerethető karakterek, kotnyeles vénkisasszonyok, egy mogorva alfahím, nyomozás és az izgalmak mellett rengeteg humor. Ó, és majdnem megfeledkeztem egy különleges napernyőről, akarom mondani parapléról, amely ugyancsak fontos szerepet játszik a történetben. Gail Carriger Napernyő Protektorátus című sorozatát tényleg vétek lenne kihagyni! Lássuk is, miről szól az első kötet, a Lélektelen.

Kifejezetten humán beállítottságú vagyok, imádom a könyveket és az irodalmat. A suliban mégis gondom volt a történelemmel, mert sokszor száraznak éreztem, és a bemagolni való évszámokkal is meggyűlt a bajom. Viszont a görög és római mitológiát nagyon szerettem tanulni hallgatni, bár egy idő után elvesztettem a fonalat, hogy ki kicsoda és éppen kivel gubancolódott össze. Emlékszem, amikor először hallottam Percy Jacksonról, azt gondoltam, végre egy olyan film, amit biztosan imádni fogok. Istenek, titánok, szörnyek, kaland és még sorolhatnám. Igen, jól olvastad, az előbb filmet írtam. Ugyanis először a mozis verzióhoz volt szerencsém és később került a kezeim közé a könyv. Mindkettőt nagyon szeretem, igaz jócskán eltér egymástól a két történet. Egyvalamiért sajnálom csak, hogy nem a könyvvel kezdtem... már a Mamma Mia alatt sem hittem a szememnek, amikor Pierce Brosnan (vagyis a kemény, mindenre elszánt 007-es ügynök) dalra fakadt, de miután láttam kentaurként A villámtolvajban, visszavonhatatlanul beleégett a retinámba. Ettől sajnos nem igazán sikerült elvonatkoztatnom olvasás közben...

Ezen a héten egy ifjúsági regényt hoztam. Az Éva és Ádám, egy szerzőpáros, Michael Grant és Katherine Applegate közös munkájának gyümölcse. A nevek talán ismerősek lehetnek. Grant a Köddé váltak című regényével robbantott nagyot, Applegate a Szívzűrök sorozattal szerettette meg magát az ifjúsággal, majd később jött az Ivan, az egyetlen című gyerekkönyve, mely sokáig vezette a sikerlistákat. Ami rögtön megfogott ebben a könyvben, az a borító. Egyszerűen gyönyörű. Majd elolvastam a fülszöveget, ami baromi érdekesnek hangzik, és egy csomó elgondolkodtató kérdéssel foglalkozik. Ha megtehetnéd, hogy összeállítod a tökéletes társat, élnél a lehetőséggel? Ha a válaszod igen, hogyan kezdenél neki? Milyen tulajdonságokat részesítenél előnyben? Jó lenne egy ilyen összeválogatott, "instant" párral lenni? Milyen a tökéletes emberpéldány és melyek a legfontosabb személyiségjegyek? Érdekes kérdések, de talán a legfontosabb... játszhatunk-e Istent?