Most Andersent hoztam el Neked, mert a minap az egyik - számomra kedves - történetére bukkantam a könyvtárban. Idén ünnepeljük halálának 140. évfordulóját, így ez a bejegyzés egy parányi tisztelgés a meseíró előtt. Senkinek sem kell bemutatnom Andersent, ugye? Csakúgy, mint a Grimm testvérek, ő is a meseipar nagyágyúi közé írta be magát. Írásai a világon szinte mindenhol ismertek és népszerűek, hiszen több mint 80 nyelven jelentek meg a történetei, és összesen 156 mese fűződik a nevéhez, melyek számos feldolgozást éltek már meg. A meséi és a belőlük készült rajz-, illetve mesefilmek sikereit már nem is említem! Kevesen tudják, hogy Hans Christian Andersen nem csak meséket, hanem izgalmas, kalandos regényeket is írt, melyekkel már korán ismertté tette nevét az írói berkekben. De az átütő sikert 30 éves korában érte el. Pénzkereset céljából meséket kezdett írni egy füzetsorozat számára, ez tette őt igazán híressé, későbbiekben pedig világhírűvé. Eleinte szégyellte, hogy ebben a gyerekeknek szóló műfajban publikál, de később el kellett ismernie, hogy ehhez van igazán tehetsége. Azt hiszem, ezt senki sem róhatja fel neki, hisz az ő tollából született meg A rút kiskacsa, A kis gyufaáruslány, A derék ólomkatona, A kis hableány és A császár új ruhájának története is. Az utóbbi mosolyogtatott meg a minap, jó volt újra fellapozni és a színes képeken somolyogni.

Nincs mese, ez egy ízig-vérig romantikus történet! Azt is mondhatnám rá, hogy csajos könyv, de közben klasszikus és egy picit történelmi is. Látod? Erre a regényre sem lehet csak egy jelzőt ráaggatni! És tudod, hogy mi a legfurább? Nem nagyon láttam kis hazánkban olyan könyvespolcot, ahol ne lenne megtalálható ez a könyv, de még olyan antikváriumban sem jártam eddig, ahol nem akadt belőle 2-3 példány. Na, ezt nevezem én örök klasszikusnak! Több száz kiadásban találkozhatsz vele szerte a világon, nem beszélve az évek alatt számtalanszor újragondolt könyvborítóiról. Nálam kétféle is megtalálható a szekrényemben. Anyukám szintén két másik példányt birtokol. Megbújva, lapulva, de itt élnek köztünk, arra várva, hogy kinyissuk őket!

Nos, itt vagyunk mi, romantikus lelkületű nők, akik késő délután szívesen bújunk be a meleg takaró alá, és egy bögre forró teát kortyolgatva örömmel olvasgatunk egy könyvet, amelyben győz az igaz szerelem és boldogan élnek a főszereplők, míg meg nem halnak. Határozottan kell ilyen olvasmány is, hiszen szüksége van rá a lelkünknek.

Az előző bejegyzésemben már találkozhattál néhány irodalmi műfajjal, ezt most folytatnám. Nyugalom, senkitől sem fogom visszakérdezni, és röpdolgozatot sem íratok belőle. Csupán azért szedem így egybe őket, hogy képet kapj arról, mely könyvek milyen műfajba is tartoznak. Utolsó műfajismeret óra indul!

A bejegyzések könyvajánlásai között sokféle műfajjal találkozhatsz. A címkék megadásával próbálom feltüntetni, hogy milyen kategóriába sorolhatóak, de összeszedtem egy csokorral, hogy érthetőbbek legyenek ezek a kifejezések. Természetesen a teljesség igénye nélkül sorolom fel a fajtákat, hiszen irodalmi műfajnak minősül az adoma, a prédikáció, de még a sírfelirat is. Itt viszont egyikkel sem fogsz találkozni, így a nálam legtöbbet előforduló könyv típusokat sorolom csak fel. De nem ilyen egyszerű ám a helyzet! Nem sok könyv sorolható be csak és kizárólag egy kategóriába, hiszen attól, hogy valami fantasy, még lehet romantikus. Vagy éppúgy lehet egy könyv disztópia, ahogyan ifjúsági regény is. Vannak átfedések, de azért próbálom leírni, hogy ezekre a műfajokra melyek a legjellemzőbb tulajdonságok. 1. óra indul!

Valaki azt mondta, hogy ha egy kisgyerek elkezd félni a sötéttől, az azt jelenti, hogy fejlődik a képzelete. Nem tudom, Te hogy vagy vele, de az én képzeletem akkor folyamatosan fejlődik. Nem igazán szeretek sötétben lenni, kiskoromban pedig még ijedősebb voltam. Gyerekszemmel azt gondoltam, hogy a sötétség elrejt, elfed dolgokat. Ezért is volt könnyű elképzelni, hogy szörnyek, mumusok és más ijesztő lények jöhetnek elő az ágyam alól, vagy a szekrény mögül. Gondolj csak bele! Micsoda alakja van egy állólámpának a sötétben! És még nem is beszéltem a vállfára akasztott fehér ünneplős blúzról, ami a komód oldalán lógott néha. Pont úgy nézett ki, mint egy felém repülő szellem. Brrrr! 

Valami klasszikus történetet kerestem, így vettem le a polcról ezt a könyvet. A sztori a következő: Jonathan Harker, – aki egy angol ügyvéd – Erdélybe utazik, hogy Drakula gróf ügyeit intézze. Ám hamarosan a gróf foglyaként találja magát. A házigazda igencsak különös: nem mutatkozik napon, sohasem eszik a vendégével és az ereje természetfeletti. A vámpír gróf újabb áldozatokat igyekszik szedni, és segítőtársakat akar toborozni. És amíg Harker a hátborzongató várkastélyban raboskodik, Drakula egy kísértethajóval Anglia felé veszi az irányt. A történetben Drakula két fiatal hölgyre (is) feni a fogát, akik közül egyikük Mr. Harker menyasszonya. De miért is mesélem el ezt - az alapsztorit mindenki ismeri! Drakula alakját sem kell senkinek bemutatni, hiszen az évek során kellőképpen ikonikussá vált. Több száz vámpírral találkozhattunk már ezidáig, és a könyvnek is nem egy feldolgozása került napvilágra. Viszont ha azt kérded, hogy ki volt a vámpírok ősatyja? Természetesen a Bram Stoker féle Drakula - még ha nem is ő volt a legelső. Nem véletlenül élt meg több feldolgozást is a regény és készítettek belőle filmeket. Jómagam Lugosi Bélát és Leslie Nielsent szeretem nagyon. Ők igazán nem is félelmetesek, de akármennyire ördögiek, nem csak a vér, hanem a humor fakasztásában is otthon vannak.

Ezt a trilógiát még tavaly kivégeztem. Mint a Segítséggel, ezzel is úgy voltam, hogy sokszor a szemem elé került, de valahogy sosem éreztem késztetést arra, hogy a kezembe vegyem. Visszariasztanak mostanában a folytatásos regények. Ha most kezdek bele egy új sorozatba, akkor rengeteget kell várni a következő részig, míg ha egyben viszem haza a könyvköteget, hamar befalom és végül képes megülni a gyomromat. Pont, mintha egyben bekanalaznék 4 pohár parfét! Becsömörlök tőle és nem élvezem annyira az ízeket. A jó könyvet lassan érdemes olvasni, ki kell élvezni sorról sorra a történetet. Patrick Ness könyvét egy kedves ismerősöm ajánlására mégiscsak a kezembe vettem. Mennyire jól tettem!

Nehéz erről a könyvről beszélni, mert rengeteg érzelmet ébresztett bennem. Ha azt kérdeznéd, tetszett-e, nem lehet egyszerűen válaszolni erre, hiszen a zseniális és a fantasztikus kifejezés sem írja le teljesen. Tipikusan az a fajta könyv, ami a letehetetlenek közé tartozik. Csak olvasod és olvasod, majd egyszer csak azt veszed észre, hogy vége.

A történet egy gyarmatbolygón játszódik, ahol egy vírus megfertőzte a telepeseket. El tudod képzelni, hogy mindenkinek hallod a gondolatait? És azt, hogy mások a Te fejedbe is belelátnak? Nincs privát szféra, mindenki hall mindent, még az állatokat is. Nincs szűrő, nincs kontroll, csak a gondolatok és válogatás nélkül hömpölyög feléd mások Zaja!  Ebben a világban nő fel Todd, a főhős, aki Prentissvárosban él. (Furcsa, hogy ebben a közösségben nincsenek nők, de ennek a történetére csak később derül fény.) Az első kötet elején épp arra vár, hogy férfivé váljon, mert ő a legfiatalabb a városban. Egy nap a mocsárban bolyong, amikor olyat hall, amit még soha: csöndet.

Kicsi koromban Vuk volt az egyik kedvenc mesém. Annyira szerettem, hogy még ágyneműt is kaptam anyuéktól és az oviban, a rókás párnámat szorongatva aludtam végig a délutáni sziesztát. A Dargay Attila rendezte mese hatalmas favorit, és valljuk be, nem csak a gyerekek körében.
A rajzfilm Fekete István Vuk című regénye alapján készült. A forgatókönyvet Imre István és Tarbay Ede írta, a zenéjét pedig Wolf Péter szerezte. A kicsi Vuk hangját pedig Pogány Judit kölcsönözte. Aranyos kis történet egy róka életéről, és a felnőtté válásról.
Amikor kötelező olvasmánynak megkaptuk az eredeti művet, nem igazán tudtam vele mit kezdeni. A sok leíró rész miatt hamar feladtam a próbálkozást, de most felnőtt fejjel teljesen más élmény volt újra olvasni. Fekete István olyan szépen és akkora szeretettel ír a természetről. Olyan dolgokat mesél, amit mi – nagyvárosban élő emberek – már elfelejtettünk. Próbál tanítani a természet hangjaira, az erdő csendjére, és igyekszik megértetni, hogy mennyire értékesek is az állatok. A történet gazdag szókinccsel bír, a megfogalmazás választékos, és ahogyan Fekete István mesél, az valódi ritkaság.