Emlékszel még, hogy mi volt gyerekkorodban a legkedvesebb játékod? Nekem egy narancssárga maci, amelyet egy kedves, idős nénitől kaptam, amikor kiskoromban bekerültem a kórházba, hogy kivegyék a mandulámat. A műtétet végül elhalasztották és azóta sem feküdtem kés alá, de amíg bent időztem pár napig a klinikán, megismerkedtem a hölggyel, aki - hogy ne féljek annyira a szuritól -, megajándékozott azzal a kicsit durva tapintású, rikító színű, gombszemű és gomborrú kedvenccel. Azt hiszem, minden gyereknek szüksége van egy társra, akit lehet ölelni, akivel lehet játszani, akinek mindent el lehet mondani, és aki bátorságot ad, ha félelmetes a sötét. William Joyce nemrégiben megjelent könyvében, az Ollie hazatalál című kötetben a kedvenc játékokról olvashatunk, a történet során pedig beleláthatunk abba a varázslatba is, amikor egy játék egy kisgyermek kedvencévé válik.

Fontos és számomra meghatározó emlékeket illatokhoz, ízekhez kötök. Most is előttem vannak olyan családi események vagy baráti összejövetelek, melyekhez valamilyen ételt kapcsoltam, és sok év eltelte után is érzem a számban az ízeket. Neked is vannak hasonló emlékeid, és te is néha átélsz egy-egy kedves pillanatot, ha megérzel egy rég elfeledett illatot vagy ízt? Kasivai Hiszasi könyvében fontossá válnak ezek a fogások, ugyanis a Kamogava Kifőzde pontosan ezekre az ízekre és emlékekre specializálódott. Te milyen ételt kérnél, ha tehetnéd? És mit tennél meg azért, hogy még egyszer megkóstolhasd? A kötet a General Press Kiadó gondozásában és Mayer Ingrid fordításában olvasható.