A nyugati orvoslás évszázadokon keresztül kizsákmányolta, misztifikálta és szenvedésre ítélte a nők testét. Ma már egyik nőgyógyászati rendelőben sem hangzik el az a diagnózis, hogy a terhesség hiányában a méhünk unatkozni kezdett, és nem kiált fel a bőrgyógyász sem egy dermatoszkópos vizsgálat során, hogy túl sok az anyajegyünk, tehát boszorkányok vagyunk. Elinor Cleghorn Szenvedő nők című társadalomtörténeti munkája nem csak ezeket a régi hiedelmeket mutatja be és magyarázza el, hanem rávilágít arra is, hogy a mostani rendszer hogyan bánik a gyengébbik nemmel. Mert még mindig túl sok nő látja úgy, hogy ha panasszal fordulnak férfi orvosukhoz, azok eltanácsolják őket, mert szerintük nincs semmilyen tünetük, színlelnek és túlságosan eltúlzott a reakciójuk. A kötet a Park Kiadó gondozásában és Szécsi Noémi fordításában olvasó.